Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|22. Fejezet|

♛-Háború-♛

Fáradtam nyitottam ki a szemeim és konstatáltam, hogy egy idegen szobába vagyok.

A szobában egy nagy francia ágy volt és mellette egy közepes méretű kanapé. A szoba másik sarkában egy nagy könyvespolc volt mellette pedig egy fotel.

Mivel fogalmam sem volt hogy hogyan kerültem ide ezért elindultam kifele. A lépcsőn lefele haladva eszméltem csak rá, hogy a parancsnokok emeletén voltam.

A saját szobámba be érve lattam, hogy az ágyamba Kyouka és Jean aludt. Az ajtót magam mögött jól becsaptam ezzel is felkeltve a társaimat.

Kis idő múlva már hárman sétálgattunk "teljesen" frissen kicsit sem másnaposan. Mivel hajnal volt és egy óra múlva a falon kellet legyünk így le is indultunk a többi gyülekezőhöz.

Mikor mindenki idevonszolta a seggét elindultunk a falra.

"A démonok menekülnek, ha egy jó ember háborúba megy."

A cél a Mária-fal visszafoglalása.

A Mária-fal védte az emberiség fennmaradó területeinek egyharmadát.

Három éve, amikor a fal elesett, a megmaradt kettő fedezékében rádöbbentek arra, hogy...
"nem lenne szabad tovább élnünk".

Végtére is, az emberiség nem győzheti le a titánokat. Azonban... egy fiú megragadta a szívébe szúrt pengét és belemélyesztette egy titánba melynek hatalmas feje a földre zuhant.

Hogy mit gondoltak az emberek, amikor ezt látták?

Voltak közöttük büszkék.

Voltak, akik reménykedtek.

Voltak, akik mérgükben felüvöltöttek.

De... Mi történne akkor, ha visszanyernénk az elveszített területeket? Elhinnék végre azt, hogy az emberiség megérdemli az életet? Hogy saját sorsunk kovácsai mi vagyunk? Azt megváltoztatná a véleményünket?

A Mária-fal... Ha visszafoglalnánk...

Ahogy elindultunk csatlakoztam a csapatomhoz élén Levi-heichou val. A férfi minden harmadik percben a szeme sarkából követte minden mozdulatomat ami kicsit aggasztott. Be esteledett mikor az erdőbe értünk és le szálltunk a lovainkról.

»»--⍟--««

"Az éjszaka leszáll és elnyomja a napot, ha a jó ember háborúba megy.

A barátság meghal... és az igaz szerelem hazudik...

az éjszaka leszáll és a sötétség felemelkedik, ha egy jó ember háborúba megy."- gondoltam magamba.

Gyalogoltunk egy jó ideje mire Levi-heichou intett a fejével, hogy iparkodjak oda mellé.

-Heichou?- kérdeztem és felnéztem a férfira.

-Mond csak szerinted is szar az idő?- kérdezte mire csak értetlenül bámultam rá.

-Hai!?- válaszoltam.

-Remélem még az eszedbe van a tegnapi akciód. Remélem ki aludtad magad. Most pedig eredj vissza.- közölte mire minden egyszerre zúdult a nyakamba. Mindenre emlékszem.