Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

Epilógus

♛-Szép is volt.-♛

Két évvel később:

Két elkárhozott ember, akik egymást próbálják gyógyítani, én ezt nevezem szerelemnek. 

-Drága Hana vagy netán Haru. ( Igaz apád szentig állítja, hogy fia fog születni én bízok abban, hogy egészséges gyermekem lesz, ha fiú, ha lány.) 

-Szeretett kisbabám. 

Miközben ezt a szerelmes levelet írom neked addig apukád sürög-forog az irodájában miközben lesem veszi rólam a tekintetét. Ahogy az eddigi hónapokban sem.  Tudod, sosem ismertem teljesem anyámat így nem tudom, hogy mit is érzett mikor engem várt. Ezért arra gondoltam, hogy lehető legtöbbször írok neked egy levelet, hogy tudd mennyire hálás és boldog vagyok érted. Minden nap hálát adunk az égnek apukáddal. Alig várjuk hogy megismerhessünk, de előtte úgy érzem mesélnem kell neked.   

Egyszer egy számomra ma már nagyon fontos személy azt mondta mikor az össze omlás szélén álltam hogy az otthon lehet egy személy is. Azon a napon mikor meghoztam a sorsfordító döntésemet miszerint csatlakozom a felderítő egységhez, akkor még nem láttam, hogy milyen nehéz lesz utána az élet. Hiába riogattak akkoriban az emberek, hogy ők előre látják a sorsomat, nem hittem nekik. Így utólag nem tudnám elmesélni, hogy pontosan mi is tartott életben. Talán, mert mellettem állt rengeteg jószívű lélek. Ők segítettek át vészelni a nehezebb időszakokat. Ők jó emberek voltak, és eleget szenvedtek már, hogy megérdemeljék eme lágy befejezést. Azonban sajnos voltak olyan emberek az életembe akik nem lehettek végig mellettem. Volt aki azért nem lehetett mellettem, mert a nem megfelelő utat választott és volt aki szimplán elhagyott. De ez nem jelenti azt, hogy valaha elfeledem őket. Mivel hiszek a sorsban így nem bánom. 

Viszont ebben a történetben, ami elmesélte az életemet volt valaki aki miatt már nem térek le a jó útról. Hisz nem hagyja, hogy megtegyem, és ez kölcsönös. Én sem fogom hagyni neki, hogy kilépjen az életemből, hogy újra egyedül bolyongjon még nem felemészti magát. Neked is kívánok egy vagy több ilyen embert rajtunk kívül. Rengeteget beszéltünk arról apukáddal, hogy mi az amire szükséged lesz. Ezért megígérek neked pár dolgot már most. 

Biztonságos otthont teremtünk neked és mindig lesz valaki az életedben aki emlékeztet arra téged, hogy egy csoda vagy és minden nap elfogja mondani, hogy szeret téged. Azt is megígérjük, hogy lesz aki harcol érted bármi áron. Más szavakkal, családod lesz. Tudd, hogy a családod sohasem hagy el téged. Ahogy elnézem apukádat, készen áll arra hogy papírra vesse gondolatait sok-sok idő után. Bocsátsd meg neki, hogy még nem vállalja fel nyíltan mindenki előtt az érzéseit amivel nincs is gond. Azon ügyködöm mióta megismertem, hogy tudja nekem, illetve most már neked is bátran elmondhat mindent. 

-Szeretlek: Anyukád. 

-

Én bele születtem a háborúba, hiába anyukám hitte, hogy megvédhet még is magányosan nőtem fel. Szeretet nélkül. Így tudom azt, hogy ez az a dolog amiért tenni fogok, hogy sose ismerd meg. Te biztonsága és szeretetben fogsz felnőni. És tudd, mindenkivel aki ártana neked leszámolok. Belül, nagyon mélyen, egy olyan helyen ahol eddig még én sem tudtam a létezéséről, de te és anyád, ott megtalálhatóak vagytok számomra. Szeretném, ha hinnél abban, hogy képes vagy bármit elérni, ha küzdsz érte. Hisz a véredben van.

Ha szükséged van rám szólj, ne érdekeljen, hogy hol is vagyok, szólj és ott termek. Ha bajba jutottál, ha mérges vagy, nem számít, mert neked megadatott valami ami nekem és anyádnak nem: az a család. Mindig emlékezz arra, hogy bátrabb vagy mint hinnéd. Erősebb vagy, okosabb vagy mint hinnéd. Anyád kért, hogy még mielőtt megszületsz írjak le pár apai tanácsot.