Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|41. Fejezet|

♛-Egy fan?-♛

-Levi, merre találom Hange-sant?-Tettem fel halkan a kérdést mire az említett egy nagy sóhajtás keretében válaszolt.

-Attól függ, hogy mit akarsz tőle.-Nézett rám bosszúsan.

-Bocsánatot kérni!- Feleltem őszintén mire felállt az asztaltól és kiindult a szobából. Végig hangtalanul követtem a férfit egészen egy számomra ismeretlen ajtóig. Levi kopogás nélkül benyitott majd miután én is átléptem a küszöböt bezárta magunk mögött az említett tárgyat. A helységbe szétnézve jöttem rá, hogy egy kisseb könyvtár szerűségbe vagyunk. Mivel nem láttam itt senkit ezért a férfira néztem, aki beljebb intett.

-Honnan veszed, hogy itt van Hange-san?- Kérdeztem miközben egyre beljebb haladtunk a szobában. 

-Mindig itt találtam rá. Általában ide bújt mikor takarítania kellet. Megmerem kockáztatni, hogy van olyan őrült ez a nő személy, hogy több időt töltött itt, mit a saját irodájában. Folyamatosan a könyveibe, és a kísérleteibe temetkezett. - Közölte majd egy eldugottabb részhez intett közelebb engem. Ahogy be néztem a sorok közé egy földön ülő Hange-sant véltem felfedezni. Ahogy azt a férfi is mondta, most is rengeteg könyv hevert a nő mellett. A barnahajú ránk emelte tekintetét, mikor észrevette, hogy valakik figyelik. Egy halvány mosoly keretében felállt és összecsukta a könyvét majd kémlelni kezdett. Én vetettem egy gyors pillantást a mögöttem lévő férfira, aki időközben elhátrált mellőlem és a vállával az egyik könyvespolcot támasztotta.  

-Hange-san! Szánna rám néhány percet az idejéből? Persze, csak ha hajlandó elviselni a jelen létem és szóba állna velem. Amit persze megértek, ha vissza utasít.- Hajtottam le a mondandóm végén a fejem és vártam a nő döntését. Egy kis motoszkálást halottam előttem, majd éreztem, hogy Hange megérinti a fejemet majd megborzolja a hajamat. 

-Meghallgatlak. - Küldött felém egy bíztató mosolyt mikor felemeltem rá a tekintetem. 

-Mélységesen sajnálom, hogy kihasználtuk a felénk irányuló kedvességét és szeretetét. Tudom, hogy nem volt kedves tőlünk...sőt egyszerűen borzalmas és megbocsájthatatlan tett volt ez részünkről. Szeretném, hogy tudja, hogy egy percig sem kell azt gondolnia, hogy az miatt vesztettük el Kyoukát, hogy elengedett minket. Ha emiatt bármi féle büntetést is kapott, kérem hadd vegyem át öntől!- Hajoltam meg a nő előtt. 

-Nao!- Ejtette ki a nevemet. Lassú mozdulatokkal ugyan, de felnéztem Hange-sanra. 

-Az tény, hogy nem volt fair a részetekről, de elfogadtad a következményeket. - Kezdett bele.

-Remélem, hogy egyszer majd újra elnyerem a bizalmát!- Hajtottam le megint a fejemet azonban Hange rögvest közelebb húzott magához és szoros ölelésbe vont.

-Nem vesztetted el a bizalmamat feléd irányulóan. Pont ezért, amit most tettél. Tudtam, hogy el fogsz jönni.- Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-És azt is tudtam, hogy nem hagynál hátra, ezzel a morgóval itt. - Nevetett fel mire én is eleresztettem egy halvány mosolyt. 

-De, ha már itt vagy tölthetnénk egy kis időt együtt. Úgy is rég csináltunk ilyet. Plusz nemsokára elmentek egy küldetésre is.- Karolt belém oldalról.

-Én szívesen benne lennék, de még tart a 24 órás őrizettem és Levi-Heichounak még dolga van.- Néztem a nőre aki csak megvonta a vállát. 

-Biztos elenged téged erre a pár órára, ha azt mondom, hogy takarítani viszlek. Max majd a küldetéskor letöltöd akkor azt a pár órát. - Nézett mélyen a férfi szemébe aki elrugaszkodott a polctól majd rám nézett.