Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|40. Fejezet|

♛-Dezertálás-♛

851

"Hat évvel a Kolosszális Titán első támadását követően a Felderítő Osztag ismét küldetésre indult a Márai-falon túlra."

-Úgy van ahogy sejtetted, Hange. Nagyjából az összes titán a Mária-falon belül volt. Egyetlen év alatt levágtuk nagy részüket.- Szólalt meg Levi majd az említettre nézett. Aminek örültem mert  egész úton éreztem magamon a Hadnagy tekintetét. Amivel nem is lenne gondom, de mióta kineveztek- ami egy hete volt- folyamatosan maga mellett tart. Mintha ki akarna sajátítani.  

-Ez esetben haladjunk egyenesen a célunk felé, ahogy azt terveztük!- Kiáltott hátra Erwin majd Annienek hála tovább navigált minket. Egy jó ideje már lovagolhattunk mikor is feltűnt egy nagy fal és ahogy közelebb értünk a madarak hangja is jóval közelebbinek tűntek. Az utunk egyenesen a tenger partra vezetett és mikor feltűnt a teljes látómezőnkbe a tenger mintha megállt volna az idő. Az a friss levegő ami szállingózott közöttünk maga volt a éden. Magába bolondító érzés fogott el minket egyszerre. Az első lépést Eren tette meg amint levette a csizmáját és feltűrte a fehér nadrágját. A fiúnak azan tettét mi is követtük viszont senki sem merte beletenni a lábát a sós vízbe. 

-Mint már mondtuk biztonságos.- Jött egy mély hang elölről ami Erwinhez tartozott. Mivel nem volt jobb ötletem így közelebb merészkedtem egészen addig még a bokámig nem ért a hideg víz. Tovább már egyedül nem volt merszem menni, így a magamon heverésző tekintet gazdájához fordultam segítségért.

-Heichou?- Néztem hátra a férfira, aki eleve rajtam tartotta a szemeit. Nem túl bíztatóan megrázta a fejét és Hange-sanra vezette a tekintetét. Egy határozott lépéssel beljebb merészkedtem egészen még a nadrágom felgyűrt száráig- ami történetesen a térdem felett volt- nem ért a víz. Kyouka szorosan fogta a kezemet és velem együtt hagyta, hogy lökdössenek minket a hullámok. Armin egy kagylót emelt felénk vigyorogva, mire Kyouka félve elszakadt tőlem és az említett felé igyekezett. 

Miután levettem a szememet a gyönyörű tengerről elkezdtem a társaimat kémlelni. Mindenki olyan nyugodnak tűnt. Sasha, Connie és Jean épp azon nevetek, hogy Jean elfelejtette azt a tényt amit Annie mondott. 

-Ne igyatok a vízből mert sós!- Jutottak eszembe a szavai. Mindezek után a hangos hármas elkezdték egymást fröcskölni vízzel amibe idő után a barátnőm is csatlakozott. A vizet megelégelve jobbnak láttam csatlakozni a hadnagyhoz a parton. 

-Meguntad?- Tette fel rögvest a kérdést mikor mellé érkeztem. Bólintottam és a férfi lovához léptem aki történetesen Levi mögött állt. 

-Valamitől elhűlt a szemed.- Gondoltam magamba. A levegőt szakaszokban tudtam venni. Úgy éreztem hogy egy nagy súj nehekedik a tüdőmre. Megijedtem.

-Óvatosan!- Hívta föl rá a figyelmem amikor megérintettem a jószága fejét. Mivel a ló nem mutatott semmi olyan jelet ami azt súgallta volna, hogy nem tetszik neki az amit csinálok, így folytattam a tevékenységemet miközben tovább beszélgettem a kicsit zárkózott felettesemmel. 

-Mindent köszönök. Tudom, hogy elege van abból amit csinálok, de szeretném, ha tudná, hogy hálás vagyok magáért. Amennyi idejét rám szánta, sajnálom...nem is tudom, hogy miért engem választott...azonban köszönöm. Remélem, hogy mindezek után csak jó dolog fog önnel történni!- Mosolyodtam el miközben kiejtettem a számon az utolsó mondatott majd felemeltem a fejemet, hogy Levi gyönyörű íriszeibe tudjak nézni. 

-Legyen végre boldog! Megérdemli!- Mosolyogtam rá amire egy kicsit meglepődött, de rögvest rendezte az arcvonásait. 

-Tch. Ezt miért most mondod?- Biccentette oldalra egy kicsit a fejét amire csak vállat rántottam és a közeledő Erwinre néztem.