Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|20. Fejezet|

♛-Reiss-♛

Kyouka szemszöge:

-Minden egység, sorakozó! A küldetésünk: Eren és Historia megmentése indul! A tartózkodási helyük a Reiss család bírtok kápolnája!- Adja ki a parancsot Erwin miután mindenki felsorakozott. Voltam olyan szerencsés, hogy előre kerültem. A férfi intett és elindult vele együtt a tömeg is. Hosszú utunk lesz ezért is indultunk éjjel. Eren és Historia megmentése a cél, de én nem tudok rájuk koncentrálni. Egyedül Nao és a zsémbes Levi-heichou jár a fejembe. Remélem, hogy élve találom a lányt mert, ha nem akkor biztos, hogy megölöm azt az alakot. Remélem, hogy ha vissza térünk én is csatlakozhatok a férfi osztagába, hogy szemmel tudjam tartani a barátnőmet.

»»--⍟--««

Már egy ideje lovagolhattunk mikor egy földrengés rázott fel mindenkit. Mivel csak egy domb választott el minket ezért arra a következtetésre jutott a parancsnok, hogy nem kerüljük ki hanem inkább átvágunk rajta.

A tetejére felérve láttunk egy hatalmas bestiát ami a földön kúszott.

-Ha ez ilyen messziről ekkora akkor kétszer nagyobb mint a Kolosszális titán!- közölte a nyilvánvalót a mellettem álló férfi.

-A falnak esélye sincs- tette hozzá a társa. Mivel már untam őket ezért a Erwinhez fordultam.

-Parancsnok?- kérdeztem az utasítást várva.

-Előre! - hát itt egy kicsit tátva maradt a szám. " Hát persze biztos azért él még mert Levi-heichou és Hange-san unatkozik és haddják futni"- gondoltam magamba.

-Oké.- ennyit mondtam, de ezt is az orrom alatt.
Elindultunk hát a " kedves" és "barátságos" titán felé. A két férfi mögöttem úgy berezelt, hogy elindulni is elfelejtettek. Ahogy minél közelebb értünk annál nagyobb volt a titán. Közelről nézve elég érdekes. Nem álló helyzetben közlekedik, hanem kúszva. Olyan mintha, nem lenne teljesen kifejlődve. Erwin elküldött egy egységet a titán elé, hogy fékezék meg. Épp az az egység tart most vissza.

-Parancsnok! Nem tudtuk megállítani. Mint a Rendellenesek, ránk se hederít!- közölte a parancsnokkal miután mellé vágtatott.

-Elég! Vissza!- utasította a férfi.

-Most az elsődleges célunk kideríteni, hogy merre tart a titán!- Már épp készültem volna megszólalni, hogy szerintem a belső falfelé mikor is egy küldönc kiáltotta Erwin-parancsnok nevét.

- Erwin-parancsnok! Levi osztaga az! Eren és Historia velük van! Sikerrel jártak!- közölte a küldönc fiú és a közeledő szekérre mutatott. Vagyis akkor Nao is rendben van. Hála az égnek. Erwin elindult a szekér felé ezért gondoltam követem és üdvözlöm a társamat. Csak úgy vágtattunk mind ketten, mintha az életünk múlna rajta. Hát végülis láthatom a barátom. A szekér megált mikor odaértünk és Levi köszöntött minket a szekérről.

-Erwin!- mondta a férfi mikor oda értünk. Rögvest keresni kezdem a szememmel Naot. A szekéren nem találtam.

-Mindenki jólvan?- kérdezte a parancsnok.

-Hange az egyetlen sebesültünk.- utalt a nőre aki a szekéren feküdt véres vállal. A nő rám pillantott majd rögvest el is kapta rollam a tekintetét. Eren és Historia utazott még a szekéren. Körülöttük lóháton: Jean, Connie, Sasha és Mikasa volt. A szekeret Armin vezette. Mindenkit végig néztem, de Nao nem volt ott.

Erwin mellé vissza lovagoltam aki még mindig a zsémbes alakkal beszélt majd a szememmel szikrákat szórtam az említettre. A férfi egy pillanatra rám nézett majd vissza vezette tekintetét a felettesére.