Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|7. Fejezet|

♛- Tárgyalás-♛

Nao szemszögből nézve:

Valahogy sikerült a legtöbb titánt a város szélére csalni, de az erőfeszítéseink ellenére nem sikerült elkerülnünk a harcot. Körülbelül a csapataink húsz százalékát vesztettük el. Vagyis nem el vesztettük őket mert nem ön szántukból haltak meg, hanem a parancsok miatt. Eren előtt kaszaboltuk le a titánokat még ő a sziklát cipelte. Egyszer csak egy sárga jelzőfény repült az égbe. A fiú segítségével be foltoztuk a falat. Senki nem halt meg hiába.

Miután a fiú be torlaszolta a falat rengeteg titán vette körül. Három ember védte Erent ami túl kevés volt ahhoz, hogy épségbe fel tudják vinni a fiút a falra. Csak úgy suhantam a levegőbe és kaszaboltam a titánokat.

-Még kettő rögvest Erenék előtt. -gondoltam magamba azonban túl messze vannak hogy időben odaérjek. Hírtelen egy nagyon gyors árnyék suhant el mellettem. Majdnem hogy egyszerre vágta le a titánokat. Meg álltam egy közeli ház tetőn és csak ámultam és bámultam. Az ismeretlen katona nagyából 185cm lehetett. És mivel nagyon gyorsan mozgott csak enyit tudtam belőle leszűrni.

-Hé Nao! Elfelejtettél levegőt venni! -Szólt rám Kyouka, de figyelmen kívül hagytam.

Ha végeztünk még az is lehet hogy le ülök és ki kérdezem hogy hogyan csinálta ezt a pörgő valami vágást. Biztos kedves lesz és el mondja. Viszont egy valami szemet szúrt mikor meg ált az egyik titánon. A szabadság szárnyait véltem fel fedezni a köpenyén. Hihetetlen.

"Ezután hirtelen felt tűnt felderítő osztag segítségével és a helyőrség mérnökeivel karöltve, ezúttal sikerült Rózsa-falaiknak megállítani a titánokat. Egy egész napba telt felszámolni a Trost belsejébe csapdába esett titánokat. Az ágyúk zárótüze végtelennek tűnt a falak tetejéről. A lövedékek a falnál nyüzsgő legtöbb titánnal végeztek. A kevés titán többségét a Felderítő Osztag ölte meg. E művelet közben az embereknek sikerült egy 4 méteres és egy 7 méteres egyedet elfogniuk. Azonban 207-en haltak meg vagy eltűntek és 897-en sérültek meg."

Már két nap telt el a fal le zárása után. Eren egy tömlöcbe várja a tárgyalását.

A városba be érve hulla szállító szekereket véltem fel fedezni. A maszkos emberek voltak azok akik ki kérdezték az embereket és meg állapították hogy igazából ki is halhatott meg. Mivel még nem találtam meg Kyoukát ezért csatlakoztam Jeanhoz. Kaptunk egy egy maszkot és indulhatott is a azonosítás. A végénél jártunk mikor csatlakozott Kyouka is. Oda rohantam jeanhoz aki egy holtest felett élt és egy nővel beszélt.

-104-es újonc osztag. A 19. egység vezetője Marco Bodt. - jobbnak láttam inkább nem oda menni. Szoltam Kyoukának hogy menyünk vissza és ebédeljünk meg. A helységbe be érve meg pillantottam Armint és Mikasát ezért le ültünk hozzájuk. Éppen egy beszélgetésbe csöppentünk bele.

-Mi van Eren tárgyalásával? -Kérdezte Kyouka.

-Nem vagyok benne biztos de azt hiszem arról döntenek majd, hogy mi legyen Erennel. -Mondta a fiú.

-Mármint?-csatlakoztam én is.

-Valószínűleg életben hagyják-e vagy nem. -Mondta le hangolóan. Mikasa mintha akart volna mondani valamit de ki csapódott az ajtó és három férfi alakot véltünk felfedezni. A két szélső ember kezében egy-egy puska volt még a aki középen állt nála pedig egy kis füzet volt.

-Mikasa Ackerman, Armin Arlertl, Brzenska Nao! Itt vagytok?-Ordított le fentről az egyik katona. Mind hármunk fel ált és a három ember elé áltunk.