Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|2. Fejezet|

♛- Egy hónap- ♛

"Elzárva lenni attól, amit szeretnénk, és összezárva lenni azzal, amit nem szeretnénk, ez a szenvedés."

Már egy hónapja itt vagyok, hogy mit is csináltam azt gyors le darálom mert holnap lesz a nagy nap amire már az érkezésem óta hajtogatnak. Nos kezdjük az elején:

Az első két hétben csak a szabályokat vettük át, ami abból ált, hogy kit hogyan szólítunk meg és hova megyünk és hova nem. Meg mutatták nekünk a különleges vendégeket is. A következő hetekben lényegében elmondták, hogy minden évben van egy bál szerűség, ahova ki visznek tíz lányt, akik majd az este során munkába is látnak. Ez engem és kyoukát nem érint mert még nem dolgoztunk. A lényeges része most jön. Azon a napon nem lesz felügyelő a bordélyban. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy akár meg is szökhetnék, de ezt még nem említettem Kyoukának. Vannak szabályok a házban:

- Mindig reggel hatkor van ébresztő.

- Húsz perced van elkészülni különben rád basszák az ajtót.

- A reggeli csak ez után jön.

- Utána jönnek az órák majd az ebéd és még több óra.

- Délután három óra fele van egy kis szabad időd egészen este hatig, mert utána jön a vacsora, majd utána rád csukják az ajtód, ami azt jelenti, hogy mi után le fürödtél takarodás aludni.

A szabályban az is benne van, hogy az egyen ruhának is nagy fontossága van. Szerencsére a ruha a nyakamtól a térdemig ér és mindent takar. A mai nap végén el vonultam fürödni, de sajnos a pizsamám egy részét kint hagytam.

-Kyouka. Be tudod hozni a pizsama nadrágomat? - Kérdeztem a lányt azonban választ nem hallottam ezért ki merészkedtem, ahol a lányt egy könyv mellet láttam. Valószínűleg elég érdekes volt mert Kyouka igencsak bele merült mert még azt sem vette észre, hogy kijöttem a fürdőből. Gondoltam, hogy akkor már nem megyek vissza szóval a szobában próbáltam fel venni a nadrágot, de ekkor egy kéz ragadott meg. A kéz nem másé volt, mint a szobatársamé. Értetlenkedve néztem a lány döbbent arcára. Kyouka engem és a lábamon na meg persze a derekamon heverő zöld foltokat kémlelte.

-Miért nem mondtad? Ki tette? Van máshol is? - Kérdezte dühösen és a kezei útnak indultak, majd felhúzta a pólómat. Én szomorúan néztem a lányt, majd elléptem mellőle és meg igazítottam magamon a ruhát.

- Az anyám egyetlen szolgája aki még meg maradt. Mondtam, hogy néha elment az esze, akkor erre utaltam, illetve azt is mondtam, hogy az apámra ütöttem, ami azt jelentette, hogy szeleburdi és tűrhetetlen voltam. Amikor anyám meg unta így büntettet meg, de nem szeretnék róla többet beszélni. - a mondandóm után leültem az ágyamra és kémlelni kezdem Kyouka-chan arcát. A lány megfogta a kezem, felállított majd át ölelt.

Mit ne mondjak nagyon jól esett. Végre megint úgy éreztem, hogy szeretnek. Ezek után Kyouka ki találta, hogy toljuk össze az ágyainkat ezt meg téve utána én elküldtem a lányt fürödni, még én meg ágyaztam. Fürdőből kilépve rögtön be ugrott mellém barátnőm, majd le feküdtünk aludni mivel holnap nagy nap vár ránk. Kicsit féltem mert nem érzem azt, hogy készen állnék arra, hogy lássak két embert, aki be tanít minket arra, hogy mit hogyan csináljunk. Gyorsan el hessegetem ezeket a gondolatokat, és arra koncentráltam, hogy minél hamarabb ki kell jussak. Arra gondoltam, hogy holnap felvetem ezt az ötletet a mellettem fekvő lánynak is, mert tudom, hogy nem szeret itt leni. Ugyan ki szeretne itt lenni most őszintén?

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rázza a vállam. Párnámból fel nézve könnyebbültem meg, mikor meg láttam két éjszínkék szemet. Kyoukának illet a fekete hajához. Az ágyból ki lépve láttam, hogy a lány idegesen markolássza az eggyenruháját. Közelebb léptem hozzá és szorosan meg öleltem őt, ezzel meg nyugtatva magamat is. A fürdőbe vezetett utam, ahol magamra vettem a ruhámat, majd felvettem a fésűmet és meg igazítottam az ezüst színű hajamat. Talán ez az egyetlen, amit anyától örököltem.

A fürdőből ki lépve meg láttam Shingót, aki az ajtófélfán támaszkodott. A férfi a fejével intett, hogy indulás. Az utunk szokás szerint az ebédlő felé vezetett. Igazából az idegtől nem nagyon voltam éhes, de Kyouka mondta, hogy inkább most egyek mert utána már nem fogok tudni valószínűleg. Ezért meg ettem egy vajas kenyeret és egy fél almát. Reggelivel végezve most egy emelettel feljebb mentünk. A folyosó végén az utolsó ajtónál álltunk meg. Fél perc sem telt el mikor meg érkezett Tetsodou is. Úgy éreztem, hogy a gyomrom liftezett. A helyiségbe be lépve szét néztem. A szoba nem volt nagy, de bőven elfért benne egy nagy francia ágy, két ablak, egy szekrény és egy asztal amihet szék is társult. Az ágyon egy húszas éveiben járó lány és szintén egyidős férfi ült. Az ággyal szembe volt két szék. A székre leültettek minket majd meg is kötöztek, ha menekülni készültünk volna esélyünk se legyen rá. Ami persze nem nagyon lehetett mivel Shingo nem ment ki a szobából inkább csak meg ált mögöttünk. A nő fel állt és levette a ruháit majd meg állt előttünk. Ekkor Tetsodou lépett a lány mellé, és el kezdte ecsetelni, hogy mi micsoda. Persze ezt már tudtam hisz Victoria néni mindent elmondott közte az is volt, hogy soha ne adjam a szüzességem olyan embernek, akivel nem tudom elképzelni a jövőmet.

A nő ellépett és leült az ágyba majd a férfi követte példáját, és most ő lépett elénk. Miután Tetsodou végzett a biológia órával jött a hideg zuhany. A két ember neki látott a munkának. Ekkor rá néztem Kyoukára, aki úgy nézett ki, mint aki sokkot kapott volna. Ő is rám nézett majd mind kettőnk szeméből folyni kezdett a sós könny. Folyamatosan kerüli akartam azt, hogy rájuk nézzek, de elég nehéz volt úgy, hogy Shingo tartotta a fejemet. Gondoltam arra is, hogy becsukom a szememet, de akkor a férfi lekevert nekem egy hatalmas pofont. Csak tűrtem. Elképzeltem, hogy máshol vagyok. Szabad akartam lenni. A dühöm csak még jobban forrongott, és nőtt bennem. Éreztem, hogy a reggeli fel akart jönni, de nem hagytam. Miután a két ember végzett a dolgával, Shingo el oldozott minket. Mindketten egyszere rogytunk össze és egyszere jött ki mind kettőnkből az, aminek ki kellet jönnie. Shingo Tetsodou felé lépett, majd mikor a férfi bólintott fel kapott minket majd ki lépett a szobából. Kyoukának még mindig csillogott a szeme a sírástól. Shingo a szobába be lépve dobott le minket magáról, majd becsapta az ajtót és el fordította a zárat. Közelebb kúsztam a lányhoz és meg öleltem. Nem sokkal később ki szakadt a kezemből és a fürdő felé igyekezett, majd nem sokkal később hányni kezdett. Fél óra múlva nagyából mind ketten meg nyugodtunk annyira, hogy felmásszunk az ágyra. Még fél óra kellet ara, hogy meg szólaljak és beavassam kyoukát a tervembe. A lány szótlanul hallgatta azt, hogy hogyan vázolom fel a tervemet. A szemében a dühöt véltem fel fedezni. Mondandóm végéhez érve meg fogtam a lány kezét és csak néztem.

-Benne vagyok. Égesük porrá ezt a helyet a bál estélyén, ami nagyából öt hónap múlva lesz. - Kyouka felé egy halvány mosolyt intettem majd a fejét az ölembe helyeztem majd a haját simogatni kezdtem.

- Tegyük őket tönkre. - ez volt az utolsó szó, amit ki ejtettem a számon a mai nap. Nem sokkal később elnyomott az álom.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ruki-chan <3

szavak száma: 1186