Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|39. Fejezet|

♛-Ébredés-♛

"Mikor a hóbuckák olvadni kezdtek a hadsereg bejelentette, hogy a Mária-falat megtisztították a titánoktól. Trost felvonóit leszerelték és idővel megkezdődött a főút helyreállítása is miközben pompáztak a virágok és táncoltak a pillangók. A menekültek végre visszatérhettek otthonaikba nagyjából egy évvel a Trost körzet ért támadást követően." 

-Tch, lehet nem este kellett volna kiszökni! - Ültem fel az ágyamba.

Teljesen üresnek éreztem magam. Tegnap. Egy részem meghalt. Meghalt ott ahol a számomra legfontosabb férfi csapata is. Egy lélek aki csak megnyugvásra vár, ezért bolyongok tovább.

Mivel ez volt az utolsó napom itt a szobámba ezért kitakarítottam és elkezdtem bepakolni a táskámba. Be tettem minden ruhámat, tisztálkodási szereimet na meg persze a könyveimet is. Mindezek után elindultam a táskámmal együtt a konyhába. Az említett tárgyat az egyik székre helyeztem még én nekiáltam az asztalon heverő reggelimnek.

-Fél óra és indulunk.- Jött be a konyhába Levi mire a kijelentésére csak bólintottam. A tegnapi kis beszélgetésem a férfi csapatával kicsit megviselt.

-Tch még mindig érzem a hatását! - tettem a remegő kezemet a gyorsan mozgó mellkasomra. Mivel nem tehettem semmit ezért próbáltam a lehető legnormálisabban viselkedni, mintha nem történt volna semmi.

Abban a fél órában összeszedtem a gondolataimat és minden erőmet, hogy magam mögött tudjam ezt az egy évet. Nagyon sokat fejlődtem amiért hálás voltam a férfinak. Kíváncsi voltam a többiekre hamár Levi azt mondta, hogy eléri, hogy első legyek.

-Vigyázz magadra! - Simogattam meg Xylia fejét majd végleg hátra hagytam őt is. Himawarira felülve vártam a parancsot az indulásra. Amint ez bekövetkezett teljes nyugotsággal folytattam az utamat. Teljesen kikapcsoltam, nem gondoltam semmire ezért is volt az, hogy Levi hangja ébresztett rá arra, hogy hamarosan megérkezünk.

-Mostantól nem tegezel. Újra Levi-Heichounak szólítasz vagy uramnak, ahogy esik. Amint megérkezünk lesz egy útbaigazítás ahol találkozhatsz a barátaiddal. Fogadd el tőlem azt a jó tanácsot, hogy nem osztod meg a barátaiddal a szerzett tapasztalataidat. Jobban jársz így. Ne feledd, hogy ez most arról szól, hogy megkapd a helyettesi rangot.-Nézett hátra rám miközben lovagolt. Egy nagy sóhajtás után újra megszólalt azonban most előre nézett.

-Ne okozz csalódást.- Mondta ki mire azt hittem, hogy lefordulok a lóról. Ha csalódást okoznék a férfinak mindezek után azt nem bocsátanám meg magamnak.

- Nyernem kell! Nyernem kell, hogy aztán megkapjam azt a rangot és utána dezer....-Várj! Mit is akarok én elérni? Miért is akarom ezt elérni? Nem azért, hogy büszke legyen rám Levi? Nem? Milyen döntést fogok majd meghozni?

»»--⍟--««

Egy ideje már lovagoltunk mikor a látóterünkben feltűnt a régi kiképzési hely. Megérkeztünk. Itt voltam kadét és most itt döntik el, hogy előléptetnek-e al parancsnokká.

-Kölyök, hátra rakjuk le a lovakat majd a kijelölt szállásra megyünk. Ti lányok egy szobába lesztek! - Nézett rám majd elindultunk hátra.

Miután leraktuk a lovakat és lepakoltuk a cuccainkat elindultunk az előtér felé. Ahogy egyre közeledtünk feltűnt több barátom alakja is. Mivel Levi azt a parancsot adta, hogy kövesem ezért rezzenéstelen arccal mentem el mellettük, szorosan a férfi mögött. Senkinek nem néztem a szemében, de pontosan tudtam, hogy kik érkeztek meg: Eren, Mikasa, Armin, Jean, Kyouka. Ahogy Erwin és Hange-san elé léptünk mindkettőjüknek szalutáltam. Levi intett, hogy maradjak ott, de elcsíptem Hange első mondatát a férfinak címezve.