Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|49. Fejezet|

♛-Önállóan-♛

Ugrás az időben: 

852; április 6:

-Akkor a kurva anyádat, te hatszarvú csiga!- káromkodtam mikor belöktek egy sötét, nyirkos nem nagy termetű szobába. 

-Majd átadom neki!- köszönt el a kétajtós szekrény úr. 

-Ki kell jutnom innen, mielőtt bármit is tesznek velem.-csaptam össze két tenyerem miután sikeresen is lenyugodtam. Ez is annak a ribancnak a hibája.

-Hogy tegyem teherbe ezt a növényt!- rúgtam bele az előttem útban lévő tárgyba. 

-Sehova sem mehetsz és nem is fognak megmenteni.- jött a szomszéd cellából egy hang. A hangból leszűrve egy nálam jóval idősebb férfi lehetett a túloldalt.

-Óh, dehogynem! Méghozzá a férjem fog értem jönni.- Mutattam fel a középső újam a falnak. Mivel el választott minket az előbb említett tárgy így nem láthatta a cselekedetem, de leszartam.

-Ki a férjed?- Kérdezett mire egy kicsit megszédültem.

-Szellemében barátságos, megjelenésében dinamikus egy személyiség. És még csak a jegyese vagyok.- vázoltam fel, majd tovább pörgettem a fejembe a lehetséges menekülési útvonalakat. 

-És te papi miért vagy itt? Mivel vádolnak?- tettem fel a kérdést, addig is körbe tudjak nézni.

-Civileket vert.- jött a cellán kívülről a válasz. Az egyik őr volt az. 

-Nem mi vertük meg a civileket, csak ők voltak rosszak önvédelemből. - mentegetőzött a trottyos mire megforgattam a szememet. 

-A többi rosszkor volt rossz helyen és keresték a bajt, igaz?- kérdeztem mire a túloldalról nevetés zengett fel. 

-Bírlak, kicsilány.- jelentette ki.

-Mi a neve?- kérdeztem. Nem is tudom, hogy miért, mert nem szándékozom sokáig itt mulatni az időt. 

- Marcel Niklaus. És az öné, kedvesem?- kérdezte. Egy kicsit el kellett, hogy gondolkodjak az álnevem használatán.  

- Letícia Duval. - mutatkoztam be úgy, ahogy a bordélyba. Más nem jutott az eszembe.

-Szép név. És most árulja el, hogy miért is van maga itt és miért nem a férjével van?- Kérdezte mire újfent sikerült felhúznom magam. 

-Egy kúrva miatt. Csapdát állított nekem, hogy elmenjek a férjem közeléből, hogy ő bátran és törvényesen szédítse az uramat.- kezdtem el csapkodni.

-Hogy nyírjuk ki a ribancot?- kérdezte a papi, mire szétnéztem. 

-Először is ki kéne innen jutni.- adtam az egyértelmű választ. 

-Két lehetőség van: vagy megvárjuk még lejár a büntetési időnk vagy megszökünk. Mivel én leghamarabb egy év múlva szabadulok így nekem mind egy, de tekintve, hogy te is most érkeztél így neked is. De azt figyelembe kell venni, hogy a közelben egy háború dúl. - nevetett fel a végére Niklaus. 

-Na ne mondja, én is egy háborús fogoly vagyok! És nemsokára megint át szállítanak. Ahonnan először jöttem, ott nem bírtak velem. Rá jöttek, hogy kicsit jobb katona vagyok a többi hadifogolynál.- léptem közelebb a falhoz, hogy mégse kürtöljük az egész világnak ki a tervünket.   

Visszaemlékezés:

851:

-Mit gondolsz a Heichou-ról?- Kérdeztem mire Charlotte rám kapta a tekintetét. Egész úton a férjemet vagyis csak a jövendőbelimet szuggerálta.