Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|25. Fejezet|

♛-Gondmentes utazás-♛

Reggel hamarabb keltem,( többek között azért mert görcsöltem) mint Kyouka így hagytam aludni még elkészültem. A sima egyenruhámat vettem fel mert a dísz egyenruhát csak Orvud körzetben kell felvegyem. Felkeltettem Kyoukát és Chikát és könnyes búcsút vettem tőlük. Rico egy ideig elkisért mert ő is ment dolgozni. Levi-heichouval a tanács terem előtt találkozok, ahol megvárjuk Erwint, majd még egyszer át beszéljük a teendőket. Minden a legnagyobb rendben zajlott addig még nem konstatáltam, hogy hamarabb érkeztem így még várakozhattam úgy kb. 45 percet.   

A hosszas várakozás után egyszerre jelent meg Erwin és Levi-heichou. Mind kettőjüknek tisztelegtem majd közölte az idősebb férfi, hogy fáradjunk be a terembe. Erwin leült az  asztala mögé mi meg mivel nem volt szék ezért álltunk.

-A feladat a következő:
Ma elindultok és este odaértek Orvud körzetéhez. Megkeresitek a kijelölt szállást és ott megszálltok. Másnap elmentek a parancsnokságra és részt vesztek a gyűlésen. Ott megbeszélitek velük, hogy továbbra is küldjenek nekünk kadétokat és, hogy ugyanúgy elvárjuk tőlük is az együttműködést mint a többi körzettől. - vázolta fel a férfi majd folytatta.

-Még mielőtt elmennétek közöljétek velük, hogy várjuk őket a bálra. Ezek után pedig csak annyi lesz a dolgotok, hogy időben vissza jöjjetek. - úgy tűnt, hogy befejezte mivel felált az asztaltól és elindult az ajtó felé, de mielőtt kinyitotta volna azt megszólalt.

-Még valami Nao. Vigyázz mert Orvudba katonák szöktek el pont a te korosztályodból. - Fejezte be a férfi majd kinyitotta az ajtót. Miután átléptük a küszöböt Levi-heichou rögvest el is indult lefele. Próbáltam utolérni amit csak a főkapunál sikerült.

Amikor oda értem a férfi már a lovát nyugtatta. Feltűnt, hogy az én lovam is ott áll. Közelebb léptem Himawarihoz és meg simogattam a fejét ezzel is lenyugtatva őt.

-Egy ideig lóval közlekedünk majd a városba már szekéren. - közölte majd föl is ugrott a jószágra nem sokkal később én is követtem a példáját. Baszakodni akartak velünk mikor kiléptünk a kapun de amit megtudták hogy ki is az aki előtte áll rögvest el is engedtek.

»»--⍟--««

Fél órája ha lovagolhattunk mikor is a lovam hírtelen kétlábra ereszkedett ezzel is engem le taszítva magáról. Nagyot koppantam mire Levi-heichou is hátranézett majd meg állt.

Fel ültem és megláttam, hogy miért is dobott le Hima magáról. Mert nem akart rá taposni egy egérre. A kis jószág sokkos állapotba volt így hagyta, hogy felemeljem. Megsajnáltam.

-Oi kölyök, igyekezz. - szólt rám a férfi majd rá emeltem a tekintetem. A könnyes szemeimet nem tudta hová tenni.

-Majdnem meghalt. - néztem le a kis jószágra egyre inkább gyűlő könnyes szemmel.

-Te voltál az aki akkorát csattant a földön, hogy a másik körzetből is meg hallották. - válaszolta majd folytatta.

-És mit bőgsz? Tán menstruálsz bazdmeg!?-kérdezte erőteljesen. Le buktam.

-És ha igen? Akkor mi van? Szívjam vissza vagy mi? - kérdeztem majd fel pattantam a lovamra és el is indultam.

-Hosszú utunk lesz.- mormogta mögöttem a férfi de így is meghallottam. Egy darabig még éreztem magamon a férfi tekintetét, de próbáltam kizárni. 

-Haa~ vajon mit fogok csinálni még megérkezünk. Ha számításaim nem csalnak akkor körülbelül 8 órába telik megérkezni és az nagyon, NAGYON hosszú idő. Főleg ezzel a férfival mellettem. - gondolkoztam el magamban.

Már egy ideje lovagolhattunk mikor is a semmiből elkezdtem dúdolni egy dalt. Ami egy eltűnt gyerekről szólt. Mivel csak a dallam volt meg így elvoltam vele.

-Oi. Mi a faszomat dudorászol? - Kérdezte mire a fejem felvette a paradicsom színét. Ha megtudja a heichou, hogy mit jelent biztos félre érti. 

- Csak egy hülye dal, uram. - válaszoltam. Mivel már régóta vagyunk úton ezért a heichou közölte hogy álljunk meg és itassuk mega a lovakat. 

A lovamról leszállva elvezettem egy kis folyóhoz ahol megvártam még tele issza magát majd hagytam hogy füvet dézsmáljon és pihenjen. Ahogy elnéztem Levi-heichou sem tett másképp. 

Fogtam magam és le ültem egy fa tövébe majd valamiért elkezdtem énekelni. Persze ügyelve arra, hogy a férfit ne bosszantsam. 

-Lehet hülyeség, lehet csúfság, túl azon, ami helyes, szeretném megfogni a kezed-kezdtem el.

...

-Lehet hülyeség, lehet csúfság, túl azon, ami helyes, veled akarok élni- fejeztem be majd eldőltem a fűben. Amint oldalra fordítottam a fejem megláttam egy közeledő alakot. 

-Levi-heichou- gondoltam magamban

-Kölyök!- ordított rám miközben egyre közelebb ért.

-Azt hiszem, hogy bajban vagyok.- ültem fel.

-Kurvára örülök, hogy dalolászós kedvedbe vagy, de tényleg, de most már kurva gyorsan szedd össze magad mert még ma oda akarok érni!- ált meg felettem a férfi. Magam sem tudom, hogy miért, de nem álltam fel hanem vissza le feküdtem.

-Szóval még mindig a halálodat kívánod. Értem én. - közölte a férfi miközben egy pszichopata vigyort kent fel a képére. 

-Kölyök edzeni támadt kedvem szóval emeld fel a segged ha jót akarsz magadnak és állj elém!- Kérte a férfi. Mivel be láttam a hibám ezért úgy tettem ahogy kérte. 

Elé álltam majd fel vettem a kezdő pózt. A heichou is így tett csak annyi különbséggel, hogy rám is támadott utána. Időm se volt reagálni rögvest ki rúgta a lábaimat és a földön találtam magam.  

-Kurva gyorsan alj fel ha jót akarsz!-Rivalt rám a férfi majd folytatta.

-Hogy akarsz felfele mászni a ranglétrán ha ilyen gyenge vagy ha?-Szembesített a ténnyel.

-Akkor kérem tanítson! -válaszoltam idegből.

-Álmodba max- horkant fel majd faképnél hagyott.

Nagyon szerencsétlen ember vagyok mit ne mondjak. Még csak az utazás felénél járunk és már szereztem új sérüléseket. Miután nagy nehezen vissza ballagtam a lovamra Levi-heichou már indult is.

-Vajon a heichou is menstruál? - Kérdeztem magamba.

»»--⍟--««

Az utunk ezek után végig néma csendbe telt. Én próbáltam nem felhívni magamra a figyelmet ő meg..... Élte az életét.

A nap már lemenőben volt amikor  elértük Orvud körzetének a főkapuját. Egy gyors papír csere és már engedtek is be minket. Mivel a szállásunk a város közepén volt ezért még vagy 15 percet gyalogoltunk.

A kijelölt épülethez érve elmondták, hogy hol találjuk a szobánkat majd magunkra is hagytak. Aminek örültem mert már egy hullának éreztem magamat.
Az emeletre a legnagyobb életkedvvel fel battyogtam majd konstatáltam, hogy a szobám a kapitány szobája mellett van.

-Azért nagyobb teret is adhatnának mint egy keskeny fal azok után amennyi időt eltöltöttünk együtt.- gondoltam magamba majd kinyitottam az ajtót és átléptem a küszöböt.

A szobába szétnéztem és mit ne mondjak nem vitték túlzásba a berendezést.
Volt benne egy ágy mellette egy kis éjjeliszekrény majd egy ruhás szekrény.
Ja meg egy ablak.

A szobából nyílt még egy ajtó aminek a túloldalán a fürdőszoba található.
Miután letusoltam és rendbe tettem magam lefeküdtem aludni. Vagyis próbáltam volna, ha nem kezdek el görcsölni. Elkönyveltem magamba, hogy majd egy óra múlva biztos elnyom az álom.

Tévedtem.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ruki-Chan <3

Szavak száma: 1086