Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|30. Fejezet|

♛-Miért is vagyok itt?-♛

»»--⍟--««

Minden a legnagyobb rendben zajlott addig még ki nem tettük a lábunkat a főkapun. Ugyanis Levi-heichou már az első mondatával éreztette velem a szeretetét.

-"Ha megint le mersz esni arról a kibaszott lóról én raklak rá vissza de az fájni fog!"- Nézet rám érzéketlenül.

-És ne féljek tőle? - tettem fel magamba a kérdést és megsimogattam Himawari nyakát. Gondolkodtam azon, hogy megkérdezzem, hogy szándékozunk út közben megállni, de inkább el vetettem ezt az ötletet mert valamit ki talált volna, hogy beszóljon az biztos.

Mindezek után szótlanul haladtunk tovább. Az is kiderült, hogy a férfi nem szándékozik útközben megállni.

Mikor elértük az óriásfák erdejét megcsapott a hűvös friss levegő. Kellemesen lovagoltam mikor is arra gondoltam, hogy elengedem a kantárt és száz százalékosan megbízva a lovamba folytatom az utat kitárt karokkal. Elcsíptem a felettesem dühös tekintetét, de nem kerítettem neki nagy figyelmet. Hima nagyon nyugott jószág volt ezért is bízhattam benne ennyire. Amint a látókörünkbe ért a ház megfogtam újból a kantárt és kémlelni kezdtem a portát.

A ház két emeletes kőből épített volt amihez társult egy tetőtér is. Így mondhatni három emeletes. A háztól külön állt egy épület ami az istálló volt. A férfi is arra vette az irányt így közelebbről is megtudtam nézni. Egyszerű faszerkezetű de strapabíró volt. Belülről sokkal tágabbnak nézett ki.

-Kölyök, tedd be egy boksz-ba a lovad majd igyekezz a házba, ott osztjuk el a feladatot.- Adta parancsba Levi. Végül a férfi lova mellé tettem az enyémet is egy boksz különbséggel majd elindultam a ház felé. Ahogy átléptem a küszöböt egy szörnyű tény tárult elém.

-Erre rá megy az egész napom!- akadtam ki hangosan mire Levi-heichou szólalt meg mellettem.

-Jól látja, katona. Az asztalon van a takarító szer, merjen vizet a kútból és kezdjen az emelettel! Ha az kész szóljon.- Adta parancsba mire szalutáltam.

-Igenis!- Mondtam majd ki is indultam volna, ha nem szól közbe.

-Egy jó tanács! Végezzen alapos munkát, hogy ne keljen többször megismételnie.- Közölte unottan mire még egyszer szalutáltam majd munkába is álltam.

A vizes vödörrel a kezemben álltam az emeleten, de mielőtt el kezdtem volna előtte felmértem a terepet. Az emelet egy nagy "L" alakú hosszú folyosóból állt és 9 ajtóból. Abból 4 ajtó hálószoba volt, 2 dolgozó szoba és 2 fürdőszoba. Az a maradék egy ajtó pedig kisebb könyvtár volt. Természetesen rögvest el is kezdtem nézelődni a helységben és elhatároztam, hogy itt fogok a lehető legtöbb időt tölteni. A szobában egy hatalmas ablak is volt ami egyenesen egy kis tóra néz. Mesés volt.

Azzal kezdtem, hogy minden létező helységbe ki szellőztettem. Utána az jött, hogy az utolsó előtti szobába le pakoltam a cuccaimat és le vettem magamról a barna csatokat, hogy könnyeben tudjak mozogni. Mivel nagy volt a por ezért összekötöttem a hajamat és egy rongyot kötöttem rá majd az arcom elé is tettem egyet. Elhatároztam, hogy először egybe felseprek és utána szobánkként még egyszer. A leghátsó szobával kezdtem. A szoba elég nagy volt. Egy két személyes ágy foglalt helyet egy nagy asztal és egy szintén nagy ruhásszekrény. Mindezek mellett elfért még egy éjjeli asztal is amin egy olajlámpa volt. Először még egyszer felsepertem majd el kezdtem pucolni az ablakot. Miután vagy hatszor át mentem az előbb említett felületen jöhetett a portörlés. Maga ez a szoba majdnem egy óráig telt kitakarítani. És ez a többi helységnél sem volt másképp.