Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|38. Fejezet|

♛-Vallomás-♛

Egyedül álltam a fa tetején. Ahogy lenéztem hírtelen eszembe jutott minden érzés. Mint aki most utoljára lélegzik fel mielőtt meghal.

Egy nagy levegő vétel és leléptem a legmagasabb faágról. Még mindig kellemes borzongás járta végig az egész testemet ahogy belém kapott a friss tavaszi szellő és vele együtt zuhanok a mélybe, ez egy kis megnyugvást jelent számomra. Ahogy az is, hogy újra fejjel lefelé zuhanok és a saját gondolataimmal tudok együtt lenni és elbúcsúzni minden érzelemtől.

-Tudjátok, szerelmes lettem a Heichouba-

-De ez a szerelem valóra fog válni? Ha tudnám, hogy ez a szerelem véget ér, akkor nem akarom elkezdeni. De a szívem nem tud hazudni, mit tegyek akkor ezekkel az érzéseimmel? Barátként tekintettem rá, amíg rá nem jöttem, hogy szeretem. Ez azt jelenti, hogy egyetlen emberben találtam meg a szerelmet és a barátságot? De hiszen a lelkek nem véletlenül találkoznak. Mit tegyek? Most van egy barátságom, amit helyre kell hoznom a magamba dúló érzések miatt: "Csak most az egyszer szeretnék valaki első választása lenni." Önző módon szabaduljak meg tőle? Nem lehet az enyém és ez valószínűleg így a legjobb, mert túl nehéz lenne ez kettőnknek! El kell tűnjek és csak az emlékeimben kell őt őrizzem! Ez lesz helyes. De még is. A szívem mindig kihagy egy ütemet, ha valaki róla kérdez! Oly nehéz őt elengedni, ahogy rá nézek: Mennyei mosoly, ördögi tűz a szemeiben. Ahogy a hangjára gondolok: Hogy mély hangon azt mondja "Jó éjt". Ha besétál, a szívem másképp dobog! A szemei amik csak rám néznek! A szavai amivel bíztatja minden lépésem! A mosolya amit önzőmódon csak nekem mutat! A kezei amivel megérintenek és a szívem lángra dobban! Az álmaim ahol magunk lehetünk! Hisz néha az otthon egy személy. Bárcsak ő is így érezne! Vajon tudja, hogy meséltem róla a csillagoknak? Lehet hülyeség, lehet csúfság, túl azon, ami helyes, de vele akarok élni! Szeretném azt hinni, hogy még nem távolodtunk el egymástól! És, hogy a nevem még mindig előkelő helyen szerepel a szókincsedben. Bármennyire is ideges vagyok vagy netán dühös vagyok rá még mindig szerelmes vagyok belé. Tudjátok, hogy milyen kibaszott szánalmas érzést vált ez ki belőlem? Nektek van fogalmatok arról, milyen érzés tudni, hogy életed szerelme teljesen jól és teljesen rendben van nélküled? Petra, te ezt megérted?

Mert miatta hittem a sorsban, ő az én menyországom. Egy érzés, amit nem lehet szavakkal megmagyarázni. Olyan érzés, mintha a felhők felett járnék.

-Talán csak rosszkor jött el a mi időnk?-

Dőltem el a fűben és a földbeszúrt fakeresztre néztem.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ruki-chan<3

Szavak száma:417