Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|28. Fejezet|

♛-Bál-♛

"Végül röhögve vártuk hogy megérkezzünk."

»»--⍟--««

Ahogy a szekér meg állt még egyszer összenéztünk Kyoukával és küldtünk egymásnak egy bíztató mosolyt. A kocsiból ki lépve segítségünkre sietett két idegen férfi akik végül be is kisértek minket. 

Ahogy be tettem a gyönyörű terembe a lábam rögvest azt hittem, hogy elveszek ott helyben. Kyouka is ezt érezhette mert szorosan belém kapaszkodott. Idegesen forgolódtunk jobbra-balra hátha látunk valaki ismerőset azonban ez nem történt meg. Kyouka tanácsára beljebb tessékeltük magunkat egészen fel a lépcsőig. Onnan mindent be lehetett látni. A helység hatalmas volt és minden arany és szürke színben pompázott.

Hiatoriával is sikerült beszélnünk pár mondatot időközben.

Nagy meglepetésemre először Erwin parancsnokot szúrtam ki a tömegből ahogy idegenekkel beszélget. Utána kedves barátomat véltem felfedezni aki felénk közeledett nagy mosollyal az arcán.

-Eren!- Ölelte meg Kyouka a barátját majd én is követtem a példáját.

-Gyönyörűek vagytok lányok. Gyertek a többiekhez.- Mosolyodott el a fiú majd el indult az ellenkező irányba. Aggodalom mentesen követtük a fiút a többiekhez. Mindenki jelen volt már.

Egy gyors köszönés után mindenki ecsetelni kezdte, hogy milyen szép itt minden és mindenki plusz, hogy mennyien eljöttek. Elhatároztuk, hogy együtt mozgunk es a lépcső melletti kis beugró lesz a törzshelyünk. A lányokkal azonban hamar le léptünk ugyanis fel szerettük volna térképezni az ital asztalt. Ahogy oda értünk rögvest egy ismerősen csengő hang ütötte meg a füleinket.

-Lányok. Éjfélig csak alkohol mentes pezsgőt szolgálnak fel nektek. Ez vonatkozik a fiúkra is.- Jött hozzánk oda mosolyogva Hange-san.

-Hange-san! Gyönyörű ebben a zöld ruhában.- Mosolyodtam el én is mire a nő közelebb lépet és megölelt minket egyszere.

-Ti is mind azok vagytok. Csak úgy ragyogtok.- Távoladott el majd rákérdezett a tánc partnereinkre. Persze mi is vissza kérdeztünk, mert kíváncsiak voltunk, hogy a nő kivel fog táncolni. 

- Nem tudjátok? Mi nem táncolunk. - Jelentette ki mire csalódottan néztünk egymásra. 

-Higgyétek el én ennek csak örülök.- Távozott vihorászva a felettesünk. 

Nem sokkal később a fiúk magukhoz hívattak mondván, hogy beszéljük át a táncot. Végül annyi változott, hogy én táncoltam Jeannel még Kyouka Arminnal. 

Éppen kint voltam a mosdóba a többiektől jó messze, hisz az összes mosdó az emeleten volt mikor is a helységből kilépve ismerős arcokba botlottam.

-Nocsak-nocsak. Kit látnak szemeim.- hajolt közelebb az egyik férfi aki jelen volt Orvud-ban a tárgyaláson még a másikkal csak az utcán találkoztam.

-Már semmi közünk egymáshoz uraim. Kérem engedjenek. - Kérleltem őket de sarokba szorítottak. Esélyem se volt elmenekülni. 

-Ilyen gyorsan váltogatod az embereidet?- kérdezte a másik mire fel akartam volna pofozni, de megfogta a karomat. A férfi mögé néztem és meglepetésemre kékes-szürke íriszekkel találtam magam szembe. A másik férfi látta a reakciómat így ő is hátra fordult majd rögvest vissza.

-Haver én mondtam, hogy nem jó ötlet. Én ott voltam mikor az a férfi kijelentette, hogy a csaj hozzá tartozik. Én nem érnék a csajhoz. Húzzunk innen.- Mutatott maga mögé majd szedte is a lábait. A felettesemre néztem hálásan mire közelebb jött. Végig mértem a férfit. Elállt a szavam is. A haja tökéletesen be van állítva így jobban látszik, hogy oldalt és hátul fel van nyírva. Két tincs azonban belelóg az arcába elöl. A ruhája tökéletesre vasalva.