Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|18. Fejezet|

♛-Védelem-♛

Mikor felébredtem realizáltam, hogy nem ott vagyok ahol elaludtam. Egy kisebb dombon feküdtem egy virágzó fa alatt. Ahogy feljebb ültem láttam, hogy nem is olyan átlagos fa volt. A szirmok hófehérek voltak és mintha világítanának. Nem is világítanak, hanem ragyognak. Fel szerettem volna állni de láttam, hogy mellettem fekszik egy kislány. A kislány össze volt kuporodva ezért rá terítettem a köpenyemet. Feláltam majd Körülnéztem. A távolban láttam dombokat és fákat. Azok a fák már jóval átlagosabbak voltak. Nyöszörgésre figyeltem fel és hátra néztem. Ébredezik. A lány felemelte a fejét majd rám szegezte tekintetét. Rögvest térdre rogytam. Én voltam magam előtt. A kislány felált, majd felém igyekezett és átkarolt. Eltoltam magamtól és jobban szemügyre vettem. Hihetetlen. Itt áll előttem a nyolc éves énem. Meg mukkani sem tudtam. 

-Már vártalak. Volt itt egy néni aki azt mondta, hogy miután megjelensz és felkelsz elmegyünk megnézni, hogy mivé leszek. - Közölte a kis énem.

-Nem értelek. Hogy kerültem ide és miért kerültem ide? - kérdeztem a kislányt, aki ahelyett, hogy meg válaszolta volna kérdéseim inkább megragadta a kezem és kicsit távolabb húzott a fától. Így már beláttam az egész fát. Hatalmas volt és gyönyörű.

-Hát nem meseszép?- kérdezte a kisleány. 

-De, de. Figyelj.- guggoltam le hozzá. 

-Nekem ki kell jutnom innen. - Mondtam a kicsi énemnek aki oldalra döntötte a fejét.

-A néni azt mondta, hogy meg kell nézzem veled a történetünket. - mondta majd le hajtotta kicsiny kis fejét.

-Nem szeretném átélni még egyszer.- mondtam és körbe néztem hátha találok valami hasznosat.

-Miért? Mi történt velünk? Hogy végződött? Mivé váltál? - kérdezte miközben megmarkolta a szoknyáját. újfent le guggoltam elé és a két kezem közé fogtam orcáját. 

-Nem tudtam megvédeni magunkat!- mondtam ki mire egy könnycsepp folyt végig az arcán. Felkaptam az ölembe és ringatni kezdetem miközben egy altatót énekeltem.

Hadd énekeljek egy altatódalt
Ahogy becsukod a szemed
És ahogy elalszol
Hogyan remélem, hogy az álmok, amelyeket találsz, fényes

Szerelem, találkozhatunk-e hamarosan újra az ég legkékebb részén?
Ahol egy holnap vár rád és én
Így tarts még egyszer szorosan, de ne csókolj meg búcsúzóul

'Mert tudom, hogy a másik oldalon látlak, 

akkor a dalunkra fogok gondolni, amikor az éjszakák túl hosszúak,

 álmodni fogok rólad, mert ide tartozom

Szerelem, hamarosan újra találkozhatunk az ég

legkékebb részén 

Csak Álmaimban újra találkozunk

( ez a dal a Promised neverland animéből van: Isabella Lulluby)

Imádtam mikor Victoria-néni ezt csinálta velem. Nem tudtam megállni, hogy ne aludjak el. Ugyan így viselkedett a kislány a karjaimba. Nem sok kellet mire meghallottam a halk szuszogását. Vissza mentem a fához, majd le ültem és a hátamat a fa törzsének támasztottam. Úgy egy fél órát ha ülhettem a fánál mikor mocorogni kezdett a kis énem. A kis könnyes szemeivel rám nézett majd a fára. Ki pattant az ölemből és ugyan oda lépett vissza, ahová nemrég vezetett.