Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|16. Fejezet|

♛-Hangok a fejembe-♛

850.

Az 57. expedíció után 10-13 nappal

Másnap reggel korábban kellet, hogy keljek mivel ma én váltom a lányok közül az esti őrséget. Gyorsan ki is keltem az ágyból és miután átöltöztem, ki is siettem a kijelölt helyemre és váltottam is az előző őrséget.

-Jó reggelt, Connie. Jöttelek le váltani téged!- közöltem az álmos fiúnak. Miután helyet cseréltünk a kilátón le is ültem a fent található székre majd el kezdtem kémlelni a tájat. Igazából nem lehetet messzire el látni mert egy völgyben voltunk és körülöttünk hegyek és erdők voltak. Egyedül egy kis keskeny föld út volt ami a hegyeket szelte ketté. Olyan keskeny volt, hogy éppen el fért rajta egy szekér. Az út mentén észrevehető, ha szemfülesek vagyunk egy ritka kék színű virág.

Mivel kevés ilyen virág van a falakon belül ezért védett fajként tekintenek rá. De mi akik jártunk már a falakon kívül tudjuk, hogy odakint nagyon sok van belőle. Ezért nem egyszer fordult már elő, hogy valaki csak azért szökött ki mert szedni akart ilyen virágot. Ezért a kormány létrehozott egy szabályt miszerint csak engedéllyel lehet elhagyni a falakat. De persze ezt is ki játszották a Közép és sima nemes emberek. Képesek voltak titokba felbérelni pár embert a Felderítő egységnél, hogy sokpénzért hozzanak nekik ilyen virágot amit persze még többért el adhattak feketén. Persze ez nem volt nagyon gazdaságos, hisz sokszor vissza sem tértek a katonák. A gondolataimból egy porfelhő hessegetett ki.

-Egy közeledő szekér!- Mondtam ki hangosan. Mivel mindig ketten őrködünk ezért intettem a kicsit hátrább lévő társamnak, hogy vendégek érkeznek. A vadász puskánkat felkapva siettünk le a létráról majd közvetlen a földúthoz siettünk. Még nem értek olyan közel, hogy lássuk kik is utaznak azon a szekéren addig a fegyverünket rályuk szegeztük. Ahogy a szekér közeledett mi egyre feszültebbek lettünk. A szekéren utazó ember aki hajtotta a lovakat fel lengetett egy fehér anyagot.

-A bolondját járatják velünk. Szólj Erenék-nek, hogy megérkezett Hange-san és Levi-heichou.- szoltam Jeannak. Amikor a szekér mellém került meg ált mellettem.

-Jó reggelt kívánok! - Szalutáltam a feletteseimnek.

-Mindenkit az előszobába várunk! Ott fogjuk megvitatni dolgainkat!- adta parancsba Hange-san. Bólintottam és el akartam sietni de "valaki" megint közbe avatkozott.

-Kölyök!- Szállt le a férfi a székéről. Elé siettem.

-Ilyeneket kéne olvasnod! Gyanítom választ is kér.- adott a kezembe egy levelet. Kérdően néztem rá majd mikor biccentet a fejével gyorsan fel bontottam. Kyouka neve szerepelt rajta. Kár, hogy nincs időm elolvasni. Bedobtam a zsebembe majd aztán hálásan meghajoltam majd vissza siettem. Mindenkit az előszobába rugdostam. A visszatértek fáradtan ültek le az asztalhoz majd mi is követtük példájukat.

-Mi történt?- kérdezte Eren.

-Meghalt, Nick lelkész! Meggyilkolták! Ma reggel. A Trost körzeti barakkban.- mondta a nő.

-Hogy történt?- kérdezte Levi-heichou. Tényleg, még Hange-san ezzel az üggyel foglalatoskodott addig Levi Erwinnel tárgyalt a város másik felén.

-Kölyök! Hozz mindenkinek teát!- adta parancsba a férfi. Kezdem azt hinni, hogy nem akarja, hogy bármit is csináljak. Direkt hátráltat.

A konyhába el vonulva neki is láttam a dolgomnak. Az elején próbáltam hallgatódzni de annak az lett az eredménye, hogy megborítottam a cukrot a teába. Így hát újra kellet kezdenem. A teákat miután ki töltöttem két adagot vittem is ki, ezzel is könnyítve munkám. Végül a sajátomat és Levi-heichou-ét vittem utoljára, hogy érezze a törődést. Érezte is mert olyan szikrákat szórt a szeme, hogy aki a fal túlsó végén lakik az is porrá égett. Én csak önelégültem ültem a helyemre és hallgattam Hange-sant.