Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|36. Fejezet|

♛-Egy katona legfőbb fegyvere a bátorság.-♛

( A fenti legelső mondat a legutolsó mondat folytatása )  

-Akkor a kurva anyádat! - Ültem vissza a kanapéra és intéztem a szavaimat a bokámnak. Ma már harmadjára esek össze.

-Oi, szépen! - Nézett rám haragosan Levi. Szegénykém egész nap ha menni akartam volna szólnom kellett neki mert egyedül csak két lépést tudtam menni.

-Így egyszerűbb lesz! - adott a kezembe egy teás bögrét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egész nap az irodájában dekkolok, hogy ha rá szorulok valamire akkor ne kelje átszelnie az egész házat.

-Azt tudom, de annyira rossz kiszolgáltatottnak lenni. Plusz még téged is csak hátráltatlak. Tényleg van valami feladat? Irat rendezés vagy jegyzeteljek valamit esetleg nézek át egy jelentést? - tettem fel egy fél mosollyal a kérdéseimet mire Levi csak megborzolta a hajamat és az asztalához lépett. Az asztalon volt egy halom irat és a legfelsőt leemelte onnan majd az előttem lévő asztalra tette.

-Ragd sorrendbe és oszd fel két csoportra. A beiktatáshoz való programokat és az elhalasztandó programokat tedd külön. - vázolta fel a teendőimet majd vissza ült az asztalához és ő is neki állt a dolgának.

-Ha kész szólj és adom a következőt. Azt szeretni fogod ugyan is emberek aktáit nézheted meg.- Hajtotta le a mondadója végénél a fejét és beletemetkezett a munkába.

Fél óra múlva neki is állttam a következő feladatoknak. Tényleg élveztem átolvasni az újoncok papírjait. Akadt olyan gyerek is aki egyidős velem és most kezdte el a kadét életet. Ahogy elnéztem a papírokat a végzős osztályból kevesen csatlakoztak hozzánk az első tízből.

-Bezzeg az én időmbe szinte az összes barátom benne volt az első tízben és így is a felderítőkhöz csatlakoztunk. Ezek meg... Áhh!! - Morogtam kicsit hangosan mire a férfi rám emelte a tekintetét.

-Sajnállak ugyan is megfog gyűlni velük a bajod! - néztem sajnálkozón a férfira aki csak megrázta a fejét.

-Ez mindig is így volt. A te idődbe is meggyült a bajunk veletek.-nézett mélyen a szemebe.

-Valld be hogy élvezted a társaságunk.-fordítottam a törzsemet felé.

-Idegesített minden perce! - nézett diadalmasan.

-Persze-persze. Akkor is mi vagyunk a legjobbak! - hajoltam vissza a papírok felé.

-Kölyök, ez az utolsó utána azt csinálsz amit akarsz. - rakott elém mégy egy köteg dokumentumot.

-Amúgy meg ne mond, hogy "bezzeg az én időmben" mert így olyan vagy mint egy szottyos 60 éves banya! Ember, most közel 16 vagy én meg 25 itt csak nekem van jogom ilyeneket mondani. - Morogta az orra alatt a férfi mire csak mosolyogtam egy jót.

A mappát szétnyitva szomorúan konstatáltam, hogy semmi érdekes nem szerepel benne. Ezeket a jelentéseket Erwinnek kell elküldeni, hogy jóváhagyja. Szinte az új kiképzési rendszerről szólt, de akadt közte a régi feljegyzésekre visszautaló gondolatok.

-Hogy tudsz ilyen szépen írni? - tettem fel csillogó szemekkel a kérdésem és a férfira meredtem.

-Könnyen! - zárta le majd folytatta a munkáját. Bedurcázva ugyan, de én is így tettem.

Még dolgoztunk kb. egy órát mikor is készen lettem eldőltem a kanapén és kezembe vettem egy könyvet. Rendkívül izgalmas volt a könyv ugyan is fél óra se kellett, hogy bealudjak.