Az igazi otthonom? ( Levi ff. )/ Befejezett/

|44. Fejezet|

♛-Pír az arcon-♛

Reggel Levi keltett délben, mondván, hogy eleget aludtam már. Elhatároztuk, hogy miután találkozunk Arminékkal elmegyünk beszerző körútra. Minden a legnagyobb rendben zajlott addig még egy óra késéssel sem érkeztek meg. 

-Tch én nem várok rájuk többet!- Indult el Levi egy random irányba így kénytelen voltam őt követni. Mint kiderült visszaindultunk arra a főtérre, ahol tegnap este szórakoztunk. Mintha a férfi tudta volna épp most csomagoltak össze az árusok, így könnyű dolgunk volt. Egy óra múlva már megpakolt táskával indultunk tovább. Szerencsémre a földön még pénzt is találtam.

-Mit csináljunk? Nem kéne információ után kutatni?- Kérdeztem a férfit aki csak bólintott. 

-De, de előtte nézzünk szét a környéken. - Nézett le rám mire mosolyogva bólintottam.  

-Elnézést aranyom, lefényképezhetem önöket?-Szólított le minket egy aranyos bácsi. Mire Levi reagálhatott volna a felkarjába karoltam és az idős férfi elé húztam. 

-Egy nagy mosolyt!- állított be minket egy pózba. Én fél oldalasan Levibe voltam karolva még ő csak rám hajtotta a fejét. 

-3,2,1!- számolt vissza majd egy nagy fénycsóva és intett is, hogy készen vagyunk. Egy kicsit még várni kellett, de megérte. A végeredmény valami eszméletlenül jó lett.

-Ez a paraszt kihagyta a képről azt a jó pár őszhajszálat amit az elmúlt hetekben szereztem, miattad.- Vette ki a kezemből a képet, mikor elhagytuk a férfit.

-Meg a ráncokat!- nevettem fel mire megborzolta a hajamat.

-Uh, megsértesz!- dúrcázott be, mire egy sóhajtás keretében megragadtam a karját és húzni kezdtem. 

-Nézd ebbe az izébe halak vannak!- Mutattam rá egy üvegből készült dobozba amiben színesebbnél színesebb halak voltak. 

-Meg akarod őket enni, vagy mi?- tette fel a költői kérdést mire beleremegtem a tudatba, hogy halat kéne egyek.

-Jó inkább mennyünk tovább, mert ide hányok!- fordultam vissza az ellenkező irányba, mire mögülem nevetést hallottam. 

-Mit szolnál, ha vennénk alkoholt?- tettem fel a kérdést miközben rámutattam a mellettünk lévő boltra, mire tarkón baszott.

-Még kiskorú vagy, szóval te nem iszol, de én biztos, hogy inni fogok.- fenyített be. 

-Tch, aztán majd valaki úgy bebaszik, hogy a macskát lovas csendőrnek nézni!- morogtam az orrom alatt, de a férfi így is meghallotta, így kaptam még egy tockost. 

-Nyah!- jajgattam fel mire Levi csak megforgatta a szemeit és belépett a boltba engem pedig kint hagyva. 

-Tch, akkor is inni fogok!- ültem le azzal a lendülettel a földre. A lábaimat magam elé húztam, hogy azért még se essen át rajtam senki(Bár vicces lenne), majd a fejemet megtámasztva rajtuk várni kezdtem. Nem telt el sok idő mikor is egy kisebb erszény landolt mellettem. Még mielőtt fel néztem volna megfogtam az erszényt és hangjának hála konstatáltam a tartalmát. 

-Nekem nehogy éhen haljon, kedvesem.- intézte felém a szavait az idegen majd tovább is állt. 

-Baszki ezt a mázlit. - nyitottam ki az erszényt. Ezzel egy időben Levi is kivánszorgott a boltból, majd kérdően rám nézett.

-Most utasítsam vissza?- kérdeztem mire egy szemforgatás keretében tovább állt, így nekem is szednem kellett a sátorfám.

-Tudod először az ember, legalább is egy férfi, nem azt gondolja ilyenkor először, hogy csak kisegítettek, hanem hogy te könnyítettél egy emberen. Főleg ha a környéket nézzük.- Motyogta a férfi, mire visszaadtam a tockost.