My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨3.rész✨

Jungkook szemszöge:

Kisgyerekkoromban sokat voltam az utcán, mondhatni az utca nevelt. Emlékszem hogy iskolába is csak azért jártam be, hogy egy kicsit melegedni tudjak. Mindig csúfoltak engem az állati külsőm miatt és, hogy szegény családból származók. Sokszor ezért is lógtam el.
Apám kiskoromban meghalt, elvitte őt a tüdőbaj. Anyám 19 éves koromban halt meg, ő mindig próbált engem felvidítani, megvédeni és mindent megadni amit csak tudott. Mai napig hiányzik nekem, hisz néha azt se tudom ki vagyok és mit kéne tennem.

A történetem kilenc évesen kezdődik, amikor suli helyett az utcán voltam, megint. Egy öltönyös férfi szólított meg a délutánban. Retkesen ültem a földön egy eldugott helyen, mindig az ilyen helyekre menekülök el. Állati formámat direkt nem mutattam, mert féltem hogy valaki megint valami rosszat tenne velem.

- Hey, te kölyök!- állt meg felettem és dugta kezeit elegáns szövet nadrágjába.

Hangja miatt megijedtem és jobban összehúztam magam. Féltem.

- Sokszor látlak erre, ne tán árva vagy?

Lakcipőjéről felnézek fekete szemeibe és nemlegesen megrázom fejem.

- Hát akkor, miért nem vagy iskolában?- húzza fel szemöldökét kíváncsian.

- Nem szeretem.- mondom halkan, elpillantva róla újra cipőjét nézve.

Sóhajtva guggol le elém és rakja egyik kezét térdemre, ami miatt hatalmas szemekkel nézem a kezét. Halkan felkuncog, majd megköszörüli torkát.

- Az iskola fontos, ott kapod a tudást az élethez.- felnézek szemeibe. - De az élet itt kint az utcán többet tanít, de még is kellenek az alapok. Érted? - elgondolkozom, majd bólintok. - Járj iskolába, de ha néha ráérsz......

- Akkor?- kérdezem kíváncsian.

- Dolgozhatnál velem, cserébe kapsz egy kis pénzt és ételt. A szüleiddel majd beszélek, csak örülnének neki, nem?

- Apukám már a mennyben van anya szerint. Ezért anya nagyon sokat dolgozik és szeretném, ha lenne több ideje piheni.- tördelem ujjaimat.

- Itt a névjegyem, majd hívj fel ha beszéltél anyukáddal és majd én is beszélek vele.- adja kezembe és egyet rám kacsint. - Ne vigyelek haza?- kell fel.

- Nem, köszönöm uram. - kellek fel és hajolok meg. - Megyek és elmondom anyukámnak a hírt! - mondom boldogan. - Viszlát!- rohanok el.

Egészen anyu mosodájáig futottam, tudtam merre kell menni és a sok bent lévő hölgyeknek köszöntem bent, hísz mindenki tudta ki vagyok.

- Anya! Anya! - kiabálok.

- Jungkook?- fordul meg, én pedig akkor értem oda és ugrottam lábaira, persze nevetve vett fel és ölelgetett, puszilgatott szét.

Bármennyire is volt fáradt, vagy voltam én kilenc éves, ő akkor is felvett és szeretgetett.

- Mit keresel itt?- rak le és veszi fel a kosarat.

- Képzeld el, hogy kaptam munkát!- követtem öt boldogan, fel a tetőre ahol teregetnek.

Amúgy anyukám egy gyönyörű Hybrid volt, apukám pedig nyúl. Nagyon szerették egymást, apám mindig védte anyát mindentől és mindenkitől. Egyszer nekem is mondta hogy fogok valakit ennyire szeretni, de sajnos ebbe már nem hiszek. 

Szerencsére anyu munkahelyén nem szabad mutatni az állati formát, ezért is jó neki ez a munka. Viszont gyógynövényes teát mindig ivott, akkoriban ez volt.