"Milyen ebben a világban, Hybridnek születni? Kegyetlen. Legtöbben csak azért jönnek össze valakivel, hogy legyen aki eltartsa őket. Ebbe benne van, hogy otthon maradsz, házi munkát végzel mint egy asszony és gyereket szülsz. Én nem szeretném ezt az...
Félve mentem haza, gyorsan szedve lábaimat. Mikor beértem kis lakásomban, egyből bezártam az ajtót és neki döntve fejem sóhajtottam fel. Nem tudom hogy ezek után merek is bárhova menni. Mi van ha nem jön az a idegen? Nem akarok belegondolni.
Dolgaimat lepakolom a szobámba és fürdő vizet kezdek el engedni magamnak. Észre se veszem, csak a tükörben, ahogy fordulok meg. A fehér füleim és a farkam elől van már bújtatva, ezért egy hatalmas vigyor lesz az arcomon.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
(Ezt szerkesztettem :3)
Mosolyogva megyek kis rádiómért és viszem be a mosakodó kagylóra. Beindítom és kedvenc retró rádiómra rakom. Miközben vetkőzöm le, dúdolom a zenét és kicsit táncolok rá. Mikor minden lekerül rólam, beülők a kádba és a habbal kezdek el játszani boldogan. Ez mindig megnyugtat. Farkammal, megfogom a tusfürdőt és nyomok a kezembe, hogy tudjak buborékot fújni. Nagy pazarlás, de ritkán megengedhetem magamnak, legalább ez a cseppnyi boldogságom legyen.
Miután már kihűlt a víz, távozók a kádból és egy pizsamát veszek fel. A tegnapi megmaradt reggeli-vacsorámat, bedobom a mikroba és tárcsázom Yoongi számát.
- Haló?- veszi fel komásan.
- Szia, át tudsz jönni? Beszélnünk kell. - térek a lényegre.
- Mennyire fontos?- ásít bele.
- Nagyon, nagyon, nagyon. - könyörgök.
- Összeszedem magam.- nyom ki.
Ki veszem az ennivalót a mikroból és leülők falatozni ameddig ide nem ér.
Kopogás nélkül jön be barátom, és nyúzottan telepedik le a székre. Amit készítettem neki, közben kávét, már is elé tolom mosolyogva. Egy húzásra megissza az egész fekete löttyöt.
- Mit szeretnél hajnalok hajnalán?- teszi le a csészét és néz kíváncsian rám.
Aranyos a mérges Yoongi, tényleg én keltettem fel. Árulkodik róla a kócos haj és egy kicsit nyálas az arca. De nagyon félek.
- Amikor jöttem haza, megállított egy srác és szerintem drogot akart eladni nekem. - kezdek bele és nézek le a kezeimre, amiket tördelek.- De én nem akartam és erőszakos volt velem, nagyon féltem Yoongi. -nézek fel szemeibe.
- Ugye, nem bántott?- fogja meg kezem aggódóan.
- Nem.- rázom fejem.- Jött egy másik férfi, aki azt mondta hogy "Elbukott" vagy mi és rám ordítva elszaladt. - mondok el gyorsan mindent, egy szusszantra.
- Basszus Tae.- szorít kezemre.- Valamit ki kell találnunk, hogy legközelebb ne történjen semmi. Ki tudja kik voltak, és ahogy hallottam nem kis dolog amit mondtál.
- Tudom.- nézek le kezeinkre.- Köszönöm hogy mellettem vagy.- mosolyogva nézek fel rá.
- Ez természetes. Olyan mint ha az öcsém lennél.- mosolyodik el halványan ő is.
- Feküdj le aludni.- biccentek szobám felé.
- Nem. Haza megyek, rendbe szedem magam és már mehetek is dolgozni. - sóhajt fel.
- Tényleg köszönöm, hogy eljöttél.
- Munka közben agyalok valamit.- kell fel, majd hozzám lépve ölel meg és puszil hajamba. - Vigyázz magadra, majd jövők vagy hívlak.
- Rendben, Hyung.- nézem ahogy távozik is lakásomból.
Kicsit ülők még, majd elmosogatok és megyek lefeküdni aludni. Ki szeretném valamennyire pihenni magam, ameddig nem kap ebéd szünetet és megyek el hozzá. Útközben veszek egy kis ennivalót, legalább ennyivel had háláljam meg neki a mait.
Délután négykor keltem fel, azt hiszem hogy ilyenkor kapnak még szünetet, mert az ebédet lekéstem már. Gyorsan rendbe szedem magam és a lakást bezárva megyek elsőnek az egyik kedvenc kajáldánkba és veszem meg neki a kedvenc ételét, és persze magamnak is, mert tudom hogy képes oda adni nekem a felét és akkor nem lakna jól. Boldogan metróztam és sétáltam el a rendőrkapitányságra, ahol dolgozik mint nyomozó.
- Szia Taehyung!- köszön mosolyogva nekem, Taemin, aki a recepción van.
- Szia Taemin!- köszönök vissza neki mosolyogva.
Taemin egy aranyos tigris, aki imádj a fánkot és ez látszik is rajta. Kis dagi, de nagyon aranyos, főleg a füleivel.
- Kicsit morci.- utal Yoongira.
- Ajaj.- megyek az irodája felé, közben köszönök mindenkinek.
Kopogok, amire kapok egy morgást és lassan nyitok be. Elsőnek fejemet dugóm be.
- Szia.
- Gyere be.- dől az asztalra sóhajtva.
Bemegyek és becsukom magam után az ajtót, majd leülők vele szembe és az asztalra rakom az ételt.
- Hoztam kaját.- próbálok jó hangulatot teremteni.
- Nem kérek.- dünnyögi.
- Tényleg? Pedig, Yora nagyi kifőzdéjéből van. - mondom el neki, kedvenc kajáldánkat.- De ha nem-
- Kérem!- emeli fel gyorsan fejét és keresi meg a neki szánt ételt és kezdi is el enni.- Imádlak.- hunyja le szemeit.
- Tudom.- kezdek el én is mosolyogva enni.
Ezután beszélgettünk és nevetgéltünk, próbáltam elterelni a figyelmét, attól függetlenül hogy nem is tudom miről. De szeretem Yoongit és nem szeretem így látni.
_______________________________ Sziasztok Tiglánok🐯❤️ Íme a második rész💜 Remélem jól írom és nem annyira unalmas, mondjuk ez még csak az eleje XD Mivel én karanténban vagyok a semmiért, ezért is próbálok több részt hozni és nektek örömet szerezni, egy fárasztó sulis nap után. Remélem sikerül🥰
