"Milyen ebben a világban, Hybridnek születni? Kegyetlen. Legtöbben csak azért jönnek össze valakivel, hogy legyen aki eltartsa őket. Ebbe benne van, hogy otthon maradsz, házi munkát végzel mint egy asszony és gyereket szülsz. Én nem szeretném ezt az...
Boldogan megyek haza Jungkookal, mert találkoztam Yoongival is, és tudtunk beszélgetni. Valamiért párom egy kicsit feszültnek tűnt ott bent, amit nem értettem, de biztos új volt neki a hely.
- Holnap mit akarsz csinálni? - megyünk be lakásába.
- Még nem tudom, miért? - kérdezem meg.
- Mert holnapra szeretném, ha eljönnél velem egy számomra fontos személyekhez. - veszem le a cipőm és érdeklődve fordulók felé. - Meghívtak vacsorára, hogy megismerjenek téged. - fogja meg a derekam és húz magához.
- Erről akartál beszélni? - nézek fel rá.
- Igen. - puszil számra.
- Holnap lesz és csak most szólsz? - szabadulok ki karjaiból és indulok meg a háló felé. - Mond vissza! Lehet nem fognak kedvelni! Nincs ruhám se! - mondom az indokokat és a szekrényéhez megyek, ami már majdnem félig az enyém és a ruhákat kezdem el nézni, hát ha van itt nekem valami jó.
- Nem mondom vissza. - jön be és nézi amit csinálok.
Csak egyet sóhajtok és leülők a szekrény elé, aztán felkelek, hogy van a hatalmas ruha gardróbja és óda megyek.
- Ácsi. - állít meg és magához húz, így hátam mellkasával ütközik. - Most mit is csinálsz? - kérdezi meg.
- Sajnálom, amit az előbb mondtam, csak bepánikoltam. Mi van, ha azt mondják nem vagyok hozzád valló, vagy bármi?
- Nem érdekelne, mert szeretlek. - csókol nyakamba. - És hidd el, hogy normálisak a maguk módján, semmi se lesz.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
(Nekem ezt be kellet raknom🥺)
- Tényleg sajnálom, mert végre beakarsz mutatni valakiknek. - fordulok meg mosolyogva és nyakát átkarolom.
- Csak nekik tudlak. - hajol ajkaimra, amit viszonozok, olyan lágy. - Jobb lesz, ha kiöltözöl mert az elegánst szeretik ilyenkor. - váll el ajkaimtól és szemezni kezdünk.
- Akkor kell vennem. - sóhajtok. - Ami van az már túl régi és százszor varrott, és csak az van ami a randinkon volt rajtam, az meg nem óda valló.
- Holnap elmegyünk venni. - kap fel ölébe.
- De nem akarom hogy te fizess mindent. - rázom meg fejem.
- Van pénzem, és mire költsem ha nem a páromra? - ül le az ágyra, én ölébe ülök tovább. - Enged meg nekem, hogy kényeztesselek egy kicsit.
Fejemet egyből rázni kezdem, hogy nem. Nem akarom hogy rám költse a pénzét.
- Taehyung, kérlek. - elfordulók, de fejemet vissza fordítsa, így láthatom újra nyuszi füleit.
