A kórházból kiengedtek, szerencsére jól van a pici és én is. A napok a készülődésekkel teltek az esküvőre, ezért is vagyok most fehér ruhámban a templom ajtaja előtt. Yoongi karját szorítva. Nagyon izgulok, egész testem szabályosan remeg és nem tudom abba hagyni. Nem szeretnék elesni vagy esetleg elájulni. Magamból kinézem simán, hogy annyira izgulok, hogy elájulok. Esésem már a bénaságom lenne, de nem lenne jó egyik se a baba miatt. Csak ne történjen semmi.
- Készen állsz? - pillantok barátomra.
- Azt hiszem. - szívem majd kiugrik a helyéről.
- Nekem ez megfelel. - mosolyog rám. - Készen áll. - mondja egy hölgynek és már meg is hallom a zongora hangját.
- Mi? Elfogok ájulni. - kapaszkodok jobban belé. - Nem mehetnék haza? - kérdezem reménykedve, megijedtem.
- Késő. - nyissák ki az ajtókat.
Nagyot nyelve indulok meg Yoongival és remegő testtel nézek előre. Hasamban görcs van, de mikor meglátom az oltárnál lévő személyt, minden gondom elszáll. Fekete elegáns ruha van rajta, mindene fekete. Éj fekete haja lenyírva rendezetten és halvány mosoly ajkain, ami engem is arra késztet, hogy elengedjek egy kisebbet.
Az oltár előtt Yoongit megölelem és átad Jungkooknak. Mindkét kezemet fogja, a pap mondja a szövegét, miközben egymás szemeiben elveszünk és eltátog egy "Szeretlek"-et, én pedig vissza neki.
Mindketten elmondjuk az eskünket és egymásra húzzuk a gyűrűinket, az én kezem nagyon remegett, amit megmosolyogtunk mindketten és hallottam pár halk nevetést is. Meg sem várjuk, hogy a pap végig mondja a mondandóját, de mi már egymás ajkaiért kapunk, csak a levegő hiány miatt válunk szét.
Kézen fogva fordulunk meg, mindenki tapsol és Yoongi fütyül is. Nevetve megyünk ki a másik helyszínhez, miközben szórják ránk a szirmokat.
Junkook keze az enyémen van és közösen vágjuk fel a tortát. Nevetve rakjuk egy tányérra, ő etet elsőnek engem, aztán én, közben a többiek jól szórakoznak rajtunk. Mikor nem rám figyel férjem, a tortáról veszek le habbot és mikor vissza néz rám, az orrára kennem, amin mind nagyon jót nevetünk.
- Taehyung se maradjon ki! - kiabál Yoongi, Jungkook ördögien elvigyorodik és időm sincsen elmenekülni, mert már arcomon érzem a habbot.
Ezután megkezdtük férjemmel a táncot, ami nagyon meghitt és romantikus volt. Édes csókot is adót nekem. Kicsit táncoltam mindenkivel, majd leültem mert elkezdett fájni a lábam és inkább enni kezdtem.
- Jól vagy? - ül le mellém Kook és hasamra simít.
- Csak a lábam fáj. - nézek rá mosolyogva. - Éhes a baba. - ő is mosolyogni kezd és egy rövid csókot ad.
- Akkor egyél sokat.
- Hozol nekem kecsapót? - kérem meg.
- Persze. - ad egy puszit számra és keresésnek indul.
- Milyen a házas élet? - ül le mellém Jimin mosolyogva.
- Eddig? Csodás. - válaszolom, egy hatalmas húst veszek számba.
- Öröm látni, hogy rendesen eszel. - ül le másik oldalamra Jin.
- Alig bírtam ki, hogy véget érjen a szertartás. - eszem a riszt. - Nagyon éhes a pici. - nyelem le.
- Azt lássuk. - mosolyognak.
- Hova mentek nászútra? - kérdezi Chim.
- Busanba. - nézek rá. - Azt mondta nagyon régen laktak ott a szüleivel, mikor még az apukája élt és tud egy nagyon szép helyett.
YOU ARE READING
My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)
Fanfiction"Milyen ebben a világban, Hybridnek születni? Kegyetlen. Legtöbben csak azért jönnek össze valakivel, hogy legyen aki eltartsa őket. Ebbe benne van, hogy otthon maradsz, házi munkát végzel mint egy asszony és gyereket szülsz. Én nem szeretném ezt az...
