"Milyen ebben a világban, Hybridnek születni? Kegyetlen. Legtöbben csak azért jönnek össze valakivel, hogy legyen aki eltartsa őket. Ebbe benne van, hogy otthon maradsz, házi munkát végzel mint egy asszony és gyereket szülsz. Én nem szeretném ezt az...
Az életemet nyugodtnak mondhatom, mióta Soojun meghalt. Elvettem a Szerelmemet és nem sokára megszületik közös gyerekünk. A kis szobája már kész, csak nem tudjuk milyen nemű is lesz. Nagyon szeretném tudni, de Taehyung ragaszkodik ahhoz, hogy akkor tudjuk meg mikor megszületik. Már alig várom, hogy velünk legyen és kezemben foghassam. Mindent megadók neki.
Taehyung a terhesség alatt nagyon változott. Egyik percben ilyen, a másikban olyan, de türelmes próbálok maradni, hiszen ez csak a terhesség. Amit megkíván vagy szeretne, azt megadom neki egy szóra. Mondta az orvos, hogy mindent próbáljak megadni neki, amit szeretne. Az elején ágyhoz volt kötve, nagyon kis gyenge volt, de szerencsére már sokkal jobban van.
Nem akarok belegondolni mi lesz a jövőben, semmi negatívot nem szeretnék. Bár tudom, biztos lesz még néhány akadály, miután a pici megszületik, de tudom hogy vannak itt olyanok akikre számíthatók. Nagyon próbálom a munkát a magán életemtől távol tartani. Tudom, hogy Taehyungnak nem tetszik, hogy olyan sokszor elkel mennem, de ezt kell csinálnom, ebbe nevelkedtem bele, nem tudom már ott hagyni. Ez a múltam, a jelenem és a jövőm.
Sokszor mikor ránézek az én Gyönyörűségemre, eszembe jut az esküvő. Annyira Gyönyörű volt, persze mindig az. Nagyon remegett a keze mikor a gyűrűket húztuk, a terhesség miatt hamar el is fáradt. Életem legszebb napja volt, azután hogy megláttam az éjszakában. A következő legszebb napom az lesz, mikor a mi kis Szerelmünk megszületik.
Most az is eszembe jutott, hogy milyen kis durcás volt, hogy Namjoon megölt pár embert. Én mondtam neki, hogy titokba, de Taehyungnak pont óda kellet benyitnia. Szerencse, hogy csak egy emberről tud. Sajnos én nem ölhettem meg őket, pedig szívesen megtettem volna, elakarták rontani az esküvőmet!
Fáradtan megyek haza és mindent ledobva magamról, hogy csak egy bokszer legyen rajtam, megyek fel a hálószobába. El sem tudom képzelni milyen szexi Taehyung, főleg mikor a medencében volt és mivel hízott, más helyen is nagyobb lett, de ez csak öröm számomra. Olyan kár, hogy már nem akar olyan értelemben velem lenni, pedig nem sokára nem is lehetünk, de ő nem akarja ezt kihasználni. Türelmes vagyok vele, nagyon. Sajnos nekem csak a jobb kezem van, a terhesség nagyon megváltoztassa az embert.
- Jungkookie. - hallom meg Életem hangját.
- Igen, Édesem? - fekszem be mellé és egyből hozzám búj és dorombolni kezd.
- Ettél már? - kérdezi meg aranyosan és farkával kezdi birizgálni tincseim.
- Nem, most értem haza. Nem volt időm. Te ettél már? - kezdem pocakját simogatni és a kicsinktől kapok egy rúgást, amit megmosolygok.
- Eddig aludtam. - ásít. - Eszünk lekváros - bundás kenyeret? - néz fel rám, hatalmas szemeivel.
- Amit kívánsz. - hajolok ajkaira és lágyan kezdem csókolni.
Kezével arcomra simít és jobban lehúz magához, ezért főlé kerekedek és pólója alá benyúlva, kezdem el derekát cirógatni és egyre vadabbul csókolni. Egyet dorombol, amitől tudom, hogy nagyon is tetszik neki amit csinálok. Mivel nagyobb hasa van, vigyázom a babára és nem tehénkedek rá, ezért is nem tudok közelebb lenni hozzá. Lábait összekulcsolja derekam körül és jobban elnyissa ajkait, egyből átvezetem nyelvem és falni kezdem.
De sajnos nem tudom olyan sokáig, mert finoman arrébb tol a levegőt gyorsabban véve, de én sem vagyok másképp, annyira kívánom.
- Menjünk enni. - mondja halkan.
- Taehyung, nagyon kívánlak. - hajolok le nyakához és érzékeny részét kényeztetni kezdem, ami miatt hajamba túr és egy aprót nyög.
- Mhhm . - szívom meg a bőrt, utána nyálas csókokat adók rá.
- Útóljára még ad nekem magad. - súgóm fülébe és enyhén ráharapók fülcimpájára.
Vissza nézek szemeibe és egy aprót bólint, gyorsan megfosztom őt ruhájától, én csak lerúgom gyorsan a bokszerom.
Gondosan előkészítem és vigyázva rá és a babára, hatolók belé.
- Finom ez a valami? - kérdezem meg, miközben ő a pulton ül az ingemben , semmi nincsen ezen kívül rajta, én pedig két lába közt vagyok meztelenül és eszem a pirítósomat, ameddig ő ezt az eper lekváros, töltött bundás kenyeret.
- Nagyon. - mondja teli szájjal és bólint is egy nagyot. Hát nagyon megéhezett. - Csinálsz mék? - tömi magába a következett.
- Csinálok. - nevetek fel halkan és egy puszit nyomok, maszatos arcára. - Kicsim, csak kettőre maradt eper lekvár. - nézek hátra rá és fogom a befőttes üveget.
- Mi? De nekem nem elég kettő. - konyítsa le ajkait és már nem is olyan vidám mint volt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Hozatok. - csinálom meg azt a kettőt és a kezébe adóm egy csók kíséretében.
- Köszönöm. - mondja már sokkal vidámabban és füleit megrázza. Amióta terhes, egyáltalán nem tudja kontrollban tartani Hybrid lényét, amit én nem bánnók annyira, de óvatosnak kell lenni.
Felszaladók a telefonomért és az egyik emberemnek írok, hogy egy ládával hozzon eper lekvárt, szerintem Taehyung pár nap alatt megfogja enni.
- Segítek baba. - megyek gyorsan mögé és leveszem neki a zacskó csipszet, mert azért nyújtózkodott és nem érte el.
- Köszi Nyuszim. - fordul meg és egy gyors puszi közben kikapja kezemből és majszolni is kezdi. - Már nem tudok felmászni a szekrényre. - meséli szomorúan.
- Szólj és leveszek neked bármit. - fogom meg mindkét oldalt derekát és közelebb húzom magamhoz.
- Már így is túl sok mindent csinálsz meg nekem. - sóhajt.
- Mert most az a dolgom, hogy kiszolgáljalak és kényeztesselek. - duruzsolom nyakhajlatába.
- Köszönöm, hogy mindenben segítesz, nálad jobb párt nem is kívánhatnék. - csókol nyakamra. - Nem bánok veled kapcsolatban semmit Jungkook.
- Én köszönöm, hogy vagy nekem és egy gyermekkel ajándékozol meg. - csókolok nyakába és mélyen beszívom illatát, imádom.
- Olyan jó kis családunk lesz. - súgja halkan, de hangján lehet hallani mennyire boldog és nekem csak ez számít.
- A legjobb. - válok el tőle és letérdelek pocakjához, hogy szét puszilgassam. - Annyira szeretlek titeket. Már alig várom hogy megszüless Picim. - mondom a puszik közt.
Taehyung mosolyogva túr hajamba és fel is kuncog, picink pedig rugdalózni kezd.
- Ennyire örülsz apa szavainak Kicsim? - fog hasára és finoman simogatni kezdi és én is.
- Azért óvatosan, anyunak ne fájjon Picim. - adók egy utolsó csókot pocakjára és felállok, úgy simogatom tovább.
- Tanulja hogy védje meg magát. - nevet Tae.
- Majd én is megtanítom. - hajolok szerelmesen ajkaira.
______________________________ Sziasztok Tiglánok🐯❤️ ✨34.rész✨ a hibákért bocsánat💜 Annyira aranyosak🥺 TaeTae nem sokára megfog szülni és van meglepetésem❣️
Remélem mindenkinek jól telnek a napjai✨ Köszönöm hogy vagytok nekem❤️ imádlak titeket❣️
