Jungkook szemszöge:
Közel álltam hozzá, hogy megöljem ezt a köcsögöt. De nem tettem. Hozzá nyúlt és erőszakoskodott az Én Szépségemmel. Szerencse hogy itt vagyok és helyre raktam, többé nem fog ilyet csinálni. Egy kicsit azért nem bánom, mert ajkai arcomhoz érhettek egy pillanatra. De ha végre velem lesz, nem fogom engedni, hogy itt dolgozón. Miután biztos voltam benne, hogy tényleg jól van, vissza ültem. Legszívesebben most haza vinném és nem engedném ki az utcára. Veszélyes ez a világ és megannyi titok rejlik benne.
Szerencsére ezek után minden nyugodtan ment. Láttam hogy Szépségem beszélget néhány kollégájával és elvannak. Bevallom egy kicsit féltékeny vagyok.
De mikor hozzám lép mosolyogva, a legszerencsésebbnek érezem magam a teremben.
- Mehetünk? - kérdezem meg.
- Igen. - bólint.
Leszállok a székről és finoman derekához érek és úgy vezetem ki kocsimhoz, ahova beültettem és a másik oldalra átsietve ülök be én is. Bekapcsolom övemet és a motort beindítva indulok el.
- Mindennap megszokott ez történni? - nézek rá egy pillanatra, majd vissza.
- Nem. Ritka az ilyen. - válaszol halkan. - De tényleg nagyon hálás vagyok neked.
- Ezt nem kell köszönöd, megvédelek téged bármikor. - állok meg a pirosnál és nézek rá.
Rám néz, de zavarában el is kapja tekintetét. Aranyos.
Újra elindulok és az út inkább csendesen telik, amit szerintem egyikünk se bán. Biztos nagyon fáradt, hisz tényleg sokat dolgozik és éjszakában. Remélem nem hajszolja túl magát, nem akarom hogy bármi baja essen.
A lakásánál félre állok és megállítom a motort. Mikor rá pillantok látom, hogy elaludt és ajkai elvannak nyílva. Nincs szívem felkelteni, így hát nem keltem fel és az én házamhoz viszem.
Ott óvatosan kiveszem és ügyesen, nem bénázva beviszem karjaimban. Hálószobámba viszem és lefektettem az ágyamra, leveszem kabátját és ügyelek, hogy ne keljen fel. Cipőjét is leveszem és betakarom. Halkan kimegyek és kis résnyire hagyom az ajtót, majd dolgozó szobámba megyek. Park Soojun egy Hybrid vadász és miatta jobban rajtunk vannak a zsaruk. Elrabolja őket és eladja. Ez miatt sok Hybrid meghal erőszakban, drogtúladagolásban és még sorolhatnám. Összebeszéltünk páran, hogy el kéne intézni őt és csapatát. Utána is nyomozunk, de persze nem adhatom csak úgy óda egy emberem kezébe az ügyet. Annyi mindenre kell figyelnem, hogy legtöbbször még magamra sincsen idő. Fáradtan nézek át pár papírt, majd a kanapéra lefekszek aludni. Remélem Taehyung nem fog megharagudni.
Taehyung szemszöge:
Kialudtnak érzem magam és mi ez a finom illat? Olyan jó illata van a párnámnak, hogy jobban belenyomom fejem. De várjunk! Nekem nem ilyen kényelmes az ágyam, és nem ilyen illata van az ágyneműmnek! Ijedten nyitom ki a szemeimet és ülök fel az ismeretlen helyen. A szobát a királykék szín uralja, minden árnyalatban. Egy francia ágy és egy hatalmas gardrób van velem szemben, két ajtó van. Érdekes ez a szóba, de az az illat, azt hiszem ismerős. Észre veszem, hogy farkam elő van bújva és füleimet is megrázom. Ennyire jó volt nekem itt aludni? De még is hol vagyok? Utolsó emlékem, hogy Jungkookal vagyok egy kocsiba. Lehet elrabolt?
Hirtelen léptek sokaságát hallom meg és elbújtatom füleimet és farkamat.
Jungkook lép be halkan, de mikor észre veszi hogy fent vagyok, nyugodtabban jön be.
YOU ARE READING
My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)
Fanfiction"Milyen ebben a világban, Hybridnek születni? Kegyetlen. Legtöbben csak azért jönnek össze valakivel, hogy legyen aki eltartsa őket. Ebbe benne van, hogy otthon maradsz, házi munkát végzel mint egy asszony és gyereket szülsz. Én nem szeretném ezt az...
