My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨31.rész✨

Hosszas idő után egy orvos jött hozzánk.

- Maguk Kim Taehyung hozzá tartozói? - egyből felkelek és elé megyek.

- Igen, a párja vagyok. Minden rendben van vele?

- Igen, túl sok stressz érte őt, ezért kezdet el vérezni. Szerencsére neki és a babának sincsen semmi baja.

- Hála istenek. -engedek ki egy megkönnyebbült sóhajt.

- Viszont. - komolyodik meg a hangja. - Ágy nyugalomra van szüksége és észre vettük, hogy alultáplált, már megkapta az infúziót. De minden esetre átszeretném küldeni egy külön Hybrid orvoshoz, ő pedig felírna minden szükségest Taehyungnak és a magzatnak is.

- Rendben. - bólintok. - De doktor úr, miért vérzett Taehyung? - érdekel engem.

- Ez kismamáknál, elnézést apukáknál, gyakran előfordul. Ha túl sok stressz, aggodalom, bármi éri őket, van hogy vérezni kezdenek, legrosszabb esetben vetélés van. Ezért kell minél jobban odafigyelni rájuk, sok törődést, támaszt nyújtani nekik. - erre bólintok. - Mivel maga az apuka, ha jól mondom.

- Igen. - bólintok ismét.

- Nagyon oda kell figyelnie rájuk, főleg mivel Hybrid. Veszélyes a mi világunkba nekik. Próbáljon minél többet mellette lenni és tanácsolni tudom, hogy amit kíván azt ne vonja meg tőle. - mosolyodik el.

- Értem, köszönöm. - viszonozom halványan mosolyát. - Be lehet hozzá menni?

- Igen, de egyesével.

- Akkor Jungkook menjen elsőnek. - mondják a többiek.

- Kösz. - indulok meg. - Melyik szóba is? - fordulók vissza.

- 435-ös. - mondja az orvos és én egyből sietve keresni kezdem a szobát.

Mikor megtalálom, halkan nyitok be és megyek be, vissza csukva az ajtót. Az ágy mellé sétálok és megfogom Hybridem kezét.

- Jungkook? - nyissa ki szemeit.- Jungkook.

- Itt vagyok Édesem. - csókolok homlokára könnyes szemekkel.

- A baba..- fog hasára, ezért rárakom másik kezemet az övéjere.

- Jól van ő is és te is. - csókolok ajkaira, annyira hiányzott már puha párnácskái.

Érzem hogy a csókba szusszant és egyik kezével hajamba túr és közelebb húz magához. Sokáig ízleljük egymást, sajnos elkel váljak méz édes ajkaitól.

- Azt hittem nem akarsz már minket. - csuklik el a hangja.

- Shh. Ilyet soha ne gondolj. - fekszek be mellé. - Nagyon sajnálom azt a napot, én vagyok a hibás.

- Nem te-

- Nem Taehyung, én vagyok!- vágok közbe. - Túlságosan elvoltam vele foglalva hogy elkapjam Soojunt. Bevallom nem akartam gyereket a körülmények miatt. Nem tudom hogy jó apa lennék - e Taehyungie. Még is csak elég rossz és veszélyes munkám van, ez a csöppség pedig pont rossz apát választott. - fogok hasára.

- Ne mondj ilyeneket. - fog kezemre, végig türelmesen figyelt. - Te leszel a legjobb apa a világon és lehet, hogy eléggé veszélyes a munkád, de már sokszor bizonyítottál, hogy megvédesz minket minden áron. - bújik jobban hozzám, ő felnéz rám, én pedig le rá. Fejét vállamon pihenteti.

- Köszönöm, megpróbálok mindent megadni nektek. - puszilok szájára.

- Jungkook látták, hogy Hybrid vagyok? - kérdezi aggódva, egy kisebb idő után.

- Éreznék is. - mosolygok. - De itt biztonságban vagy és egy Hybrid orvoshoz is elkel menjünk, hogy felírja a szükséges dolgokat, neked meg a babának.

- Még nem voltam vele orvosnál. - motyogja.

- Most pihenj, utána pedig a többiek szeretnének látni. - csókolok hajába.

Haját kezdem simogatni, hogy könnyebben elaludjon, mert most pihennie kell. Ez a pár nap is sok volt, ennél az állatnál s ennyire kicsinálta az én Kicsi Hybridemet. Szerencsére meghalt, így annyira nagy fenyegetés már nincsen. Talán így könnyebben fogjuk tudni nevelni a kicsit, de akkor is nagyon kell rá vigyáznom és Taehyunra is. Még egy ilyen nem fordulhat elő.

Lesz egy pici Taehyung és én, annyira boldog vagyok. Remélem szépségét Szerelmemtől fogja örökölni, akkor még annál is jobban figyelnem kell majd rá. Egy mocsok se érhet hozzá! Persze ha fiú lesz, fizikailag olyan erős lesz mint én és majd sok labda játékot fogok vele játszani.

Taehyung szemszöge:

Szemeimet nyitogatni kezdem és boldogan veszem észre hogy Jungkook még mindig itt van és ölel. Annyira örülök, hogy a babánknak semmi baja sincsen. Nem tudom mit csináltam volna, ha valami baja esett volna. Nagyobb az örömöm, hogy most már tudom Szerelmem okait, miért reagált ahogy. Nagyon fél, hogy rossz apa lesz és hogy a kicsi ilyen családba akar bele születni. Lehet, hogy nem olyan jó dolog amit dolgozik, de én hiszem, hogy megtud minket védeni mindentől és egy remek apuka és férj lesz.

- Kicsim. - néz rám Kook, ő is elaludt egy kicsit és most ébredt fel. - Most már be kell, hogy engedjem a többieket is. - még jobban hozzá bújok, fejemet mellkasába fúrom. - Ők is akarnak látni. - érzem hangján, hogy mosolyog és egy puszit is ad hajamba.

- Jó. - dörmögöm.

- Pár perc lesz. - száll ki és én egyből hiányolni kezdem és szomorúan nézek utána.

Nem sokkal később beront mindenki és szét ölelgetnek és beszélnek nekem, csak nem tudok figyelni egyikre se, mert egyszerre mondják a magukékat.

- Mit nem értetek azon, hogy egyszerre egy? - áll az ajtóban Jungkook mérgesen, halkan felkuncogok rajta.

- Mert te bent voltál három órát! - kezdik lehurrogni Jungkookot, aki védekezően rakja fel a kezét.

- Srácok. - fogom meg Yoongi kezét, aki a legjobban van kiakadva. - Itt vagyok és jól vagyok. - figyelnek rám. - Csak elaludtam.

Ezek után semmi érdekbe feszítő nem történt és mindenki örült, hogy jól vagyok. Viszont San az elbúcsúzott tőlem, mert vissza megy valakihez, aki nagyon fontos neki. Mondta, hogy ha erre jár, feltétlen benéz. Kicsit szomorú lettem, mert ő segített nekem.

A srácok nagyon későn mentek haza, de csak azért mert a nővérek sorjába küldték haza őket, a látogatás idő miatt. De szerencsére Jungkook maradhatót, ezért is fekszik most mellettem és beszélgetünk az esküvőről.

- Pár nap múlva lenne? - kérdezem meg.

- Igen, de csak ha neked jó még ez az időpont.

- Persze, meg amúgy is mindenkit aznapra hívtunk.

- Akkor jó, mert minden kész van. - puszil arcomra. - Ruhád meg van?

- Meg, remélhetőleg kész. - bólintok. - Már annyira várom. - mondom izgatottan.

- Én is. - emeli fel fejem, ezért sötét íriszeibe nézhetek. - Képzeld el, ha már meg lenne a kicsi és ő is ott lenne. - képzelem el. - Ha kislány lenne, akkor szép hercegnős ruhában lenne és szórná a szirmokat. Ha kisfiú, akkor a gyűrűket hozhatná és kis csokornyakkendője lenne.

- Ez mind nagyon jó lenne. - csókol meg, ami miatt még jobban a fellegekben érzem magam. - Majd ha megszületik, eljátsszuk vele is. - mutassa meg nyuszi mosolyát, ami miatt elolvadok.

Már alig várom a közös jövőnket.

___________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
✨31.rész✨ a hibákért bocsánat💜
Remélem mindenki jól van és a félévije is jó lett❤️ és a felvételizőknek is remélem minden jól ment❤️