My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨29.rész✨

Eltelt már két nap és Taehyung még indig nincs meg, az a féreg nagyon jól rejtözködik. De szerencsére nem tudja, hogy Taehyung velem van, így nem tud semmi olyat tenni vele, remélhetőleg. Utál engem, ahogy én is őt.

- Ma már akkor mehet? - nézek Jiminre.

- Igen. - bólint.

Taehyung szemszöge:

Az egész hely illatos a különböző illatoktól, amit Hybrid társaimból és belőlem jön. Már ki ment a gyógyszer hatása. San megnyugtatott, hogy nem fognak tudni a gyerekről, a rengeteg illat mellett. Felfordul a gyomrom a keveredett illatoktól és rosszul vagyok egész nap. Ha San nem lenne mellettem, nem tudom mi lenne velem.

Egy nap kétszer adnak ételt. Száraz kenyér és víz, nem a legjobb. Nekem a baba miatt többet is kéne ennem, ezért a szervezetem több ételt kíván. Nagyon félek, hogy valami lesz a kis babámmal.

Azt hiszem két nap telt el, de nem vagyok benne biztos. Itt létem alatt, már négy Hybridet vittek el és mindig annyira félek, hogy én leszek a következő, de szerencsére még nem. Mit csinálhatnak velük? Sok rosszat hallottam már. Drogot árusítanak vagy nyeletnek velük. Állítólag lekel nyelniük kis tasakokat és azokat utána kihányni. A hányás most jól menne nekem.

Van, hogy házi rabszolga lesz és egész nap erőszakolják őket, valakik meg utódokat gyártatnak velük. Lehet, hogy beállítsák prostinak, hogy pénzt keressen és még ehhez hasonlók.

Rettegek, hisz bármikor lehetek én a következő és kitudja mi lesz a sorsom. De a reményem nem halt meg Jungkook felől, elfog jönni értem. Biztos vagyok benne, hogy keresnek engem. De mi van ha a baba miatt nem? Nem! Nem gondolok hülyeségekre, Jungkook elfog jönni értem, bármi áron!

Annyira otthon szeretnék lenni és egy forró fürdőben részt venni, tisztának lenni. Reggel Jungkook ölelő karjaiban ébredni, együtt reggelizni, az édes csókjait számon érezni. Hallgatni kedves szavait és ahogy elmondja mennyire szeret, én pedig vissza. Annyira szeretném most mondani neki és hogy ne haragudjon rám, hogy így elrohantam. Csak jöjjön értem, csak ennyit kérek.

Könnyeim megint útnak erednek és nem tudom megállítani őket. Haza akarok menni Jungkookhoz és Hyungaimhoz. A pici babámat erőben és egészségben tartani.

- Hey. - kúszik felém a zöld tincses. - Jól vagy? - kérdezi meg.

Nemlegesen megrázom a fejem és térdeimre hajtom.

- Haza akarok menni. - mondom el bánatom. - Jungkookot akarom. - szakad meg a szívem jobban.

Ameddig a lánc engedi, mellém kúszik és simogatni kezdi hátam farkával. Nagyon jól esik nekem, de a szívem fájdalma akkor sem múlik el.

- Minden rendben lesz. - súgja a szavakat. - Ki fogsz jutni és felnevelheted Jungkookal a közös gyereketeket.

Pár percig sírok még, hihetetlen, hogy van még könnyem.

- Köszönöm. - nézek fel rá hálásan és megtörlöm magam.

- Itt vagyok veled. - mosolyog kedvesen. - Na és fiút vagy kislányt szeretnél? - tereli a szót, amiért nagyon hálás vagyok.

- Nekem az a lényeg hogy egészséges legyen. - mosolyodom el.

- Na de ha igazán döntened kéne, vagy is érted.

- Értem. - nevetek fel halkan. - Talán egy olyan erős kisfiút mint az apja. -fogom meg hasam és boldogan nézek le. - De persze egy kis hercegnő is jó lenne. - nézek vissza rá. - Jungkook biztos nem engedné ki, még az udvarra sem. - képzelem el és halkan felnevetek.

- Biztos így lenne. - bólint. - Nagyon szereted? - fordítsa el a fejét és ő is felhúzza térdeit.

- Nagyon, az életemet adnám érte. - mondom határozottan. - Megpróbálok kijutni San. - komolyan hangzik minden egyes szavam. - A baba és Jungkook miatt.

- Taehyung ez lehetetlen és hülyeség. - kapja felém fejét. - Nem jutnál ki és kitudja mit tennének veled.

- De San, nem maradhatok! Mi van ha Jungkook nem időben jön, vagy ha nem is jön el egyáltalán? Nem várhatok. - hajtom le a fejem.

- Kérlek Taehyung, te vagy a baba is sérülhetek ha megpróbálod. - könyörög.

- Még ezt a napot megvárom, ha nem jön, én megpróbálom. - bele törődően sóhajt, lássa rajtam hogy komolyan gondolom és nem változtatom meg döntésemet.

Arra kelek fel hogy San lökdös.

- Mi az? - nyitom ki szemeim és felülök.

- Shh. - mutassa, hogy maradjak csendben. - Ne beszélj és kövess. - nyúl láncomhoz és megszabadít tőle.

Nagy szemekkel figyelem, ezt még is hogy?

- San, ezt hogy csináltad? - kelek fel a segítségével, elgyengültem itt.

- Elmondok mindent. - kezdünk kimenni ebből a pincéből. - De ígérd meg, hogy nem fogsz máshogy tekinteni rám. - haladunk fel.

- Ígérem. - bólintok, ekkor a falnak dönt óvatosan és kinéz az ajtón.

- Gyere. - segít megint és kimegyünk.

- Mondod? - kérdezem halkan.

- Én...tudod Park Soojunnak dolgozom, annak akié ez az egész hely.

- Hogy mi?

- Engem is elkapott és megakart ölni, csak úgy hagyta meg az életem, ha neki dolgozok.

- De hogy - hogy bent voltál? - állunk meg egy fal mögött.

- Mert az a dolgom, hogy kiválasztom a Hybrideket és az én bólintásomra viszik őket el. Szerinted te miért maradtál eddig?- lassan összeáll nekem.

- Sanie. - nyitom el ajkaim. - De ugye téged nem fognak bántani? - fogom meg karját aggódva.

- Nyugodj meg. - fog kezemre. - Nem fognak, azt mondom majd, hogy meghaltál, de lehet fel sem tűnik majd nekik.

- Köszönöm. - ölelem meg.

- Semmiség, de mennünk kell. - tol el magától és indulunk meg, de úgy is bújunk vissza.

- Engedjenek el! - annyira ismerős. - Két nyomorult!

- Jimin. - súgom nevét és aggódva figyelem ahogy beviszik. - San, ő a barátom. Ki kell hoznunk. - nézek rá.

-Aish. - túr hajába.- Megpróbáljuk. - bólint. - Megvárjuk, hogy kijöjjenek az őrök és bemegyünk érte. Sietnünk kell.

- Értem.

De Jimint miért kapták el? Ő nem Hybrid, csak egy macska. Ohh, lehet a kinézet és azt hiszik gyógyszert szed, mint én. Hiszen hasonlóak vagyunk.

Megvárjuk, hogy az őrök kijöjjenek és San segítségével megyek vissza.

- Taehyungie!- örül meg barátom és fel is kell.

- Jimine. - ölelem meg. Annyira örülök neki.

- Srácok, sietnünk kell. - válunk el.

- Te ki vagy?- szedi le róla a láncokat.

- A barátom, ő segít szökni. - mesélem.

- De Jungkookék is nem sokára itt lesznek. - mondja ki nevét és szívem hatalmasat dobban.

- Menjünk.- karol át San és megindulunk, másik oldalamon Jimin segít.

- Jól vagy? - aggódik Jimin.

- Jobban leszek. - mosolygok rá.

- Hova-hova? - mondja egy éles hang mögöttünk, mikor felérünk. 

- Soojun....- ijed meg San.

_____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
✨29.rész✨ a hibákért bocsánat💜
Remélem tetszik💗