My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨51.rész✨

Valaki dörömbölni kezd az ajtón.

- Taehyung nyisd ki! Megkell beszélnünk az előzőt!- sóhajtva kelek fel és nyitom ki.

- Mi van?- kérdezem flegmán.

Mivel meztelen vagyok, ezért inkább testemet kezdi el bámulni és egy nagyot nyel. Majd megrázza a fejét és ijesztő tekintettel közelít meg engemet, ami miatt én megijedek és hátrálni kezdek.

Hirtelen dönt le az ágyra és lefogva lábaimat, és csuklómat fejem fölött, nézek sötét íriszeibe.

- Mi az, hogy másik apát keresel a gyerekeknek?- kérdezi rémisztő hangon, ami miatt testem libabőrös lesz. - Hm?- hajol arcomhoz.

- Mit csinálsz?- kérdezem meg halkan.

- Válaszolj a kérdésre!- nyomja jobban hozzám magát.

- Ahh.- nyögök fel. - Hagyjálh!- próbálom kirángatni a kezeimet.

- Talán más férfira vágysz?- harap nyakamba, ami rohadtul fáj.

- Jungkookh.- mondom sírós hangon.

- Megakarsz szabadulni tőlem? Mindent megadok neked Taehyung! Mindent!- hajol most ajkaimra, de nem lágyan hanem vadul és ajkaimba harap, amire felszisszenek. - Miért?

- Nem akarlak elhagynih.- lihegem, miközben most már lágyabban kezdi el nyakamat kényeztetni.

- Mondtam már, hogy sajnálom a mait, de végig sem hallgatsz! - morogja.

- Rendben, mond.- lököm fel csípőm, amire ő nyög fel és egyik kezével leszorítsa.

- Nem akartalak ezzel terhelni, vagy is nem teher a Kicsi, de tudtam, hogy jobban lesz egy hamar és ez miatt te ne rontsál vagy ne hiányoz. Namjoon mindent néz.- próbálja elmagyarázni. - Tényleg sajnálom, nem akartam, hogy aggódj. - ekkor hirtelen fordítók helyzetünkön, így ő van alattam, én pedig ölében.

- Értem.- hajolok ajkaihoz.- De akkor sem jogosít fel arra, hogy egy ilyet ne mondj el! Bármi történhetett volna Jeon! - erre felmorog és derekamba mar.

- Tudom! De neked se kellene ilyeneket mondanod!

- Ezt sajnálom.- adok igazat neki.- Sajnálom, hogy ilyet mondtam, nem akartalak megbántani vele, csak dühős vagyok.- ülök feljebb.

- Nem akarom mégegyszer ezt hallani Taehyung! Ilyet ne mondj soha többé! Elvennéd a gyerekeimet? Mással lennél? Ugye tudod, hogy megtalálnálak és téged meg a szeretődet megölnélek?- ránt le magához és fenekemre simít egyik kezével.

Egy nagyot nyelek, félek most Jungkooktól. Itt vagyok és szó szerint bármit tehet velem. Túlzásba estem, hisz ő egy Maffia vezér, ameddig én? Én egy senki vagyok és tudnom kéne hol a helyem.

- Kérlek engedj el.- kérem halkan és fejemet is lehajtom.

- Miért? Nem akarod az érintéseimet? - kérdezi feszülten.

- De.- válaszolom.- Elakarok most menni.- tolom arrébb.- Kérlek.- és mint a mennyei atyák, Taewoo felsír.- Mennem kell.- nézek rá.

- Siess.- enged el és arca olyan érzelemmentes.

Gyorsan átmegyek és kiveszem, egyből ringatni kezdem és puszilgatni. Halkan pedig útnak engedem könnyeimet, ami miatt a Pici felnéz rám és ő is konyítsa le száját.

- Kicsim, apu jól van.- próbálok mosolyogni, de akkor is csak a könnyek hullanak le arcomról folyamatosan. - Kérlek ne sírj Taewoo.- kezdek járkálgatni vele és ami a kiságy felett lóg, altató zene, bekapcsolom, hogy ez nyugtassa meg valahogyan, ha nekem nem megy. Be is rakom a kiságyba és ringatni kezdem.

Egy idő után, használ is és elalszik. Szerencsére Jun nem kelt fel. Remegő végtagokkal megyek vissza és mikor meglátom Jungkook, ugyan olyan rideg tekintetét, újra sírhatnékom támad.

- Gyere ide!- szól nekem, de nem mozdulok. - Taehyung, gyere ide!- mivel nem mozdulok, ő jön hozzám és semmi jót nem veszek le arcáról.

Mielőtt bármit is tehetett volna, én cselekedtem. A nyakába ugrottam és szorosan ölelve kezdek el sírni, fejemet nyakába fúrom.

- Azt hiszed beveszem ezt Taehyung?- nevet fel cinikusan.- Lejárt lemez a sírásod! - és becsapva az ajtót, a falapnak nyom.

Egyet nyekkenek és fejemet is erősen beverem.

- Egy ribanc vagy itt! Érted?!- kiabál velem.- Leszarom a szaros érzéseidet, azt csinálod amit mondok! Ha meg akarlak baszni, megbaszlak és nem kell a beleegyezésed.- vigyorodik el, megérzem ahogy erősen belém vágódik, én pedig a fájdalom miatt sírni és kiabálni kezdek.

- Hey Taehyung.- nyitogatom ki szemeimet és Jungkook van velem szemben, ahogy a kicsiket nyugtassa. - Már megijedtem.- puszil homlokomra, én pedig félve húzódom el és szemeimet megtörlöm. - Mit álmodtál?

Álmodtam? De minden olyan valóságos volt. Nem értem. A fájdalom, sírtam, zokogtam. Mi történt.

- Mindjárt jövők.- viszi ki a gyereket, és elég gyorsan vissza is jön, csak hogy nem engedem a közelembe.- Mit álmodtál?- kérdezi lágyan.

- Én fürödtem az ikrekkel.- emlékszek vissza.

- Igen, miután elmentél Junnal. Aztán elaludtál az ikrekkel itt bent.- ráncolja szemöldökét.

- Nagyon rosszat álmodtam Jungkook!- ülök egyből ölébe és mellkasába bújok, Hybrid farkammal körbe ölelem testem és miközben belé kapaszkodók, sírni kezdek.

- Shh. Mit álmodtál?- simogassa hátam és szorosan tart.

- Hogyjh nagyon dühős vagy rám! Mivel beszóltam egy csúnyát, de bocsánatot kértem utána. De te jöttél a Maffia dolgokkal. És tudtam, hogy egy senki vagyok itt. Aztán durvább voltál velem és nem érdekeltelek, megerőszakoltálh.- sírom el magam jobban.

- Ilyen Taehyung soha sem fog megtörténi!- fekszik el velem.- Nem tudnálak bántani téged, érted? Nagyon szeretlek!- emeli fel fejem és lágyan megcsókol, ami nekem nagyon is jól esik.

- Köszönöm és sajnálom.- szipogok.

- Mit?

- Hogy a pólód tiszta könny lett és taknyos vagyok, te pedig úgy csókolsz meg.- ezen felnevet, ezért én is elmosolyodom.- De tényleg köszönöm, annyira rossz volt az a álom.

- Szeretlek Szerelmem, nem bántalak.- csókol meg megint, az én szívem pedig majd kiugrik a helyéről. - A kanapén kell még mindig aludjak?- válik el ajkaimtól egy kicsit.

- Nem tudom.- hajolok most én ajkaira és lehunyt szemekkel élvezem ezt a pillanatot.

- Egyik nap elviszlek randizni.- egyik keze arcomon van és cirógassa, amit lehunyt pillákkal élvezek, kijelentésére pedig csak dorombolok.

- Várjunk!- nyitom ki szemeimet.- Te....izé...hallottad?

- Mindent.- vigyorog.

- De miért nem szóltál, hogy bent vagy?- mondom dühösen.

- Mert annyira jó volt hallgatni és figyelni titeket. - a szemében ott van az a csillogás és boldogság.

- Biztos nem most álmodok?- szűkítem össze szemeimet.

- És még egy Taehyung által elrontott pillanat.- forgassa meg szemeit.

- Csak annyira jól esik, hogy ilyeneket mondasz.- adok ajkaira egy puszit. - Szeretlek Jungkook.

- Én is téged Baba.