My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨37.rész✨

Csendben ülök Teahyung mellett és nézem a három alvó angyalomat. A kicsiket két külön ágyba rakták, mert a kisebbiknek a külön ágyra van szüksége, ami mindent meg ad neki. Bár nagyon rossz nézni, hogy ő ilyen kis fedett kiságyban van, ameddig a másik szabadon aludhat, rajta pedig ilyen kis tapaszok vannak.

Szerelmem kezét fogom és ujjbegyeit simogatom. Mindenből be kell szerezni még egyet, kivéve a kiságyból, az kettőjüknek megfelelő lesz. A TV-ben pont láttam egy dupla baba kocsit, amit nagyon könnyen lehet használni, direkt ikreknek készült és hogy könnyebb legyen a szülőnek. Megrendelem később.

- Jungkook, a picik? - térek vissza a gondolataimból és Kedvesemre figyelek.

- Alszanak a kiságyban. - válaszolom halkan, de a szám sarkában ott rejtőzik egy kis mosoly.

- Látni akarom őket. - fordul feléjük. - Miért vannak külön ágyban és miért üvegfedeles az egyiknek? - néz rám aggódva és fel is ül, csak fájdalmasan felszisszen.

- Feküdj vissza. - kelek fel egyből és vissza fektettem. - Mivel ilyen kis apró lett, megfigyelés alatt van. Semmi baja, csak pár napig meg kell kapnia a szükséges dolgokat. - nyugtatom meg.

- Nagyon rossz nézni. - hangjában ki lehet venni a szín tiszta szomorúságot. - És nem is foghatom meg? - érdeklődik.

- Sajnos nem.

- A másik fiúnkat ide hozod?

- Persze. - megyek el érte és óvatosan kiveszem, hogy véletlenül se keltsem fel. - Tessék. - adóm kezébe, ő ugyan olyan óvatosan elveszi és mellkasára teszi hogy onnan csodálhassa.

- Rád hasonlít. - mondja halkan, én pedig befekszem melléjük.

- A fülei a tiéd. - fogom meg az említett részt.

- Szerinted milyen állat lesz? - néz rám mosolyogva.

- Fogalmam sincs. - mosolygok vissza. - De pár nap és megtudjuk. - csókolok homlokára.

- Szerintem olyan lesz mint te. - néz vissza a kicsire és egy pillangó puszit ad, még pici orrára, ami miatt ki nyissa fekete szembogarait. - Felébredtél Kicsikém? - orrozik vele Tae, a kicsi pedig bambán elmosolyodik. Imádom!

- Mi legyen a neve? - puszilom meg a pici kezét mosolyogva, ami miatt rám néz és arcomra teszi kicsi kezét.

- Jun. - válaszolja Tae, szemeimbe pedig könnyek szöknek. - Szeretném ha a papájáról kapná a nevét, hogy ő is olyan csodás legyen mint ő volt.

- Hát üdv köztünk Jun. - csókolok homlokára könnyes szemekkel. - Köszönöm Tae. - adók csókot, méz édes ajkaira.

Sokat meséltem neki a szüleimről és hogy apám milyen dolgokat tett meg értünkp, főleg anyámért. A világ legjobb apukája volt és Taehyung a közös gyerekünknek az ő nevét adta. Nagyon hálás vagyok érte.

- A másik picinek te adjál nevet. - kér meg.

- Szeretném ha a neved benne lenne az övéjeben. - fogom a pici kezét. - Taewoo.

- Tetszik. - nyújtózkodik feljebb és számra egy apró csókot ad. - Jeon Jun és Jeon Taewoo.

Taehyung szemszöge:

Hamar elment az a pár nap a kórházban, főleg hogy Jungkook egész nap bent volt és a többiek is bent voltak.

Megmutatták, hogy kell szoptatni a kicsiket, elsőnek nagyon furcsa volt és szerencsére kiküldtek mindenkit. De csodálatos látvány és érzés, hogy tényleg én belőlem vannak és én éltettem őket. Nagyon sokat kell velük foglalkozni, de egy percet sem bánok. Taewoot, is csak akkor foghattam meg mikor éhes volt.

De szerencsére már itthon vagyunk és akkor veszem karjaimba, amikor akarom. Szerencsére minden rendben vele, így mindenki sokkal nyugodtabb.

Most ép a mi ágyunkon fekszik mindkettő, kicsi baba kék bodykban és nézelődnek a szobában. Annyira aranyosak, legszívesebben megzabálnám őket, de nem vagyok kannibál és imádom őket, szóval nem teszem meg.

Taewoo tényleg az én pici hasonmásom. Jungkook említette meg, de igazat kell adnóm neki. Viszont Jun tiszta Jungkook, nem bánnom mert így mindkettőnkre hasonlítanak és mindkettő babában van valami amit tőlünk örököltek.

Mindkettő nyugodt baba, bár van hogy ha az egyik este felsír, felkelti vele a tesóját és akkor viszlát alvás. Akkor egész éjszaka fent kell lenni velük, legtöbbször én vagyok velük, de van hogy Jungkook.

Ma már megfőztem, szóval csak a fetrengés maradt. Tegnap takarítottam, ma már nem fogok, összepakolásztam és ennyi elég.

- Jun, ne vedd be Taewoo kezét. - veszem ki a szájából, testvére kezét.

Bármit meglát, beveszi a szájába. Na igen, Jun az pörgősebb baba mint Taewoo, ő olyan kis nyugodt mint én, de Jun. Ha megtanul járni, szerintem egész nap rohanhatok utána.

- Jun, itt a cumi. - kapom be elsőnek én a cumit, majd szájába adom és így már nem is köpi ki újra, cumizgat magának. - Hol van Yoongi bácsitok? Azt mondta jönni fog. - nézem meg a telefonon az időt.

Azt mondta ma átakar jönni az ikrekhez és foglalkozni akar velük. De szokásos híven, nincs itt időben. Nem sokára etetés és alvás. A kis babáknál ez a normális, eszenk, alszanak, és kakilnak.

- Itt vagyok! - robban be a szobába.

- Késtél. - nézek végig rajta, megint rohanásban volt.

- Neked is szia. - forgassa meg szemeit és az ágyra fekszik a kicsikhez. - Amúgy meg a férjed miatt késtem. - morogja.

- Mit csináltok? - simítok az apró hajára a kicsi hasonmásomnak.

- Csak az egyik újonc nagyon béna volt. - sóhajt. - Komolyan, ezeknek olyan nehéz bele tanulniuk bármibe? - morogja.

- Nagyon sokat vagytok el. - jegyzem meg.

- Fogynak az emberek és újak kellenek. - veszi kezébe Junt. - Jungkooknak kell a legnagyobb idegrendszer, mert ő van velük.

- Szegény Hoseokon tölti le az idegét biztos.

- Vagy másokon. - teszem kezébe Taewoot, mert fejével jelezte.

- Hogy érted? - kérdezek rá és mellé ülök, hogy a kicsiket is lássam.

- Ha valaki egy hibát is vét, megöli. Gondolom nem akarja az ottani dolgokat haza hozni és így vezeti le a feszkot.

- Nem értem. - rázom meg fejem. - Vagy is, jó eddig biztos hanyagoltam őt mert a kicsik kiveszik a napom minden óráját, főleg hogy ketten vannak. De igazán beszélhetne velem, ha valami baja van.

- Az ilyen dolgokat szerintem nem akarja veled megbeszélni, csak idegesítőek az újak. Régen is biztos így volt, előtted.

- Közben is. - sóhajtok. - Még az esküvőt se bírták ki.

- Tudom. - mosolyodik el. - Namjoon, tisztára olyan mint a keresztapa.

- Maffia családban vagyunk. - nevetek fel. - De várj, szomorú vége van.

- Nekünk nem olyan lesz és itt vannak az örökösök. - puszilja meg a két kicsit.

- Nem fogják tovább vinni! - rázom meg a fejem.

- Honnan veszed?

- Apai megérzések és nem engedem!

- De tuti Jungkook és Namjoon máshogy gondolja. - na és innentől kezdtünk bele egy kisebb vitába. Már hiányzott.

____________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
✨37.rész✨ a hibákért bocsánat💜
Már meg vannak a kicsi neveik, remélem tetszenek❣️