My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨36.rész✨

Taehyung szemszöge:

Nem sokára megszületik a kicsi és én alig bírok bármit is csinálni. Hatalmas vagyok, nagyobb mint egy tank. Nem viccelek, Jungkook sem tud átölelni. Egyik nap néztem magam a tükörben és megijedtem. Olyan mint ha hatos ikreket várnék. Mondta az orvos hogy ez normális ha ekkora vagyok, de hogy tud valaki ekkora lenni? Lehet túl sokat ennék? Próbáltam egészségesebben enni, de nem tartott sokáig. Csábítottak azok a finom fánkok és egyéb cukros, zsíros ételek. De mindennap jógázok, fárasztó.

- Ez milyen póz? - csinálja mellettem Jimin is, mert szeretné csinálni velem.

- Fogalmam sincs őszintén.  - nézek rá egy pillanatra, majd vissza csukom a szememet.

- Várjál, írja ott alul. A napüdvözlő. Milyen név ez? - ekkor hajolni próbálok ahogy tudok. - Várj Tae és ez? - ekkor a hasam nagyon görcsölni kezd, ezért kezem oda teszem és simogatni kezdem. Biztos ezek is olyan görcsök, egyszer már rohantunk el ez miatt Jungkookkal az orvoshoz.

Felegyenesedem és amit használni szoktam légzési technikát, azt kezdem el csinálni. Jimin csak beszél, azt se tudom miről, nekem pedig a fájások egyre erősebbek.

- Taehyung, ez a póz szerintem nagyon jó. De ez vajon melyik?

- Ez a mindjárt megszülök! - kiabálom el magam, elsőnek barátom csak lefagyva néz engem, majd mellém rohan.

- Úristen, hol vannak a fiúk? Nyugi Tae. - segít nekem az ajtóhoz menni.

- Nyugodt vagyok! - veszek nagyobb levegőket. - Ahh. - görnyedek össze egy kicsit.

Barátom, végre előkapja a telefonját és tárcsázni kezd valakit.

- Jungkook, Taehyung szülni fog! - kiabál bele. - Mit csináljak? - kikapom a kezéből a telefont.

- Jeon, két perced van ide érni! Ahh. - csukom be egy pillanatra szemeim. - Azt hiszem nem tudok várni, ez nagyon fáj.

- Szerelmem, mindjárt ott vagyok. Eddig biztosan jól csinálod, csak vegyél mély levegőket.

- Okéh. - segít Jimin leülni a lépcsőre.

Mikor Jungkook ide ér, egyből felkap és Jiminnek utasítsa, hogy hozza a táskámat. Hátra befektet a kocsiba, mellém beül barátom, ezért fejem combjain vannak és úgy nyögök a fájdalom miatt. Jungkook nagyon gyorsan hajt a kórház felé, ahogy oda érünk, óvatosan kivesz és karjaiba visz be.

- A férjem szülni fog. - ront be és egyből jön néhány nővérke és egy tolókocsiba raknak át.

- Minden rendben lesz. - mondja a nővérke és egy kis táblát fog, amin papírok vannak. - Magzatvíz már elfolyt? - kérdezi meg, és ebben a pillanatban érzek valami repedés szerűt hasamba és meleg folyadékot lábaim közt.

- Azt hiszem most. - nézek fel a nővér szemeiben.

- Rendben, Mina vidd és Rose, te szólj Dr. Parknak hogy....

- Kim Taehyung. - válaszol férjem.

- Kim Taehyungnál megindult a szülés.

- Mi? - kezdenek el tolni és Jungkook jönne velem.

- Maga uram kérem, kellenek az adatok. Gyors lesz. - hátra nézek Jungkookra, aki bólint és eltátogja hogy öt perc. Látszik hogy ideges.

A nővér egy másik ruhát ad rám, mindenben segít nekem, mert semmi se megy nagyon. Lassan meg érkezik az orvos is, akin egy hatalmas mosoly van. Hogy tud ilyenkor mosolyogni?