My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨49.rész✨

Másnap furcsa módon, mindenki kint volt és kihúzva álltak. Jungkook derekamat fogva állt be eléjük, hogy jól lássanak.

- Ő a férjem Mrs.Jeon!- kezd bele, mondtam neki, hogy másoknak Mr.Jeonként mondjon, de egyszerűen nem száll le róla hogy ő a "férfi".- Ha valaki hozzá mer érni, úgy végzi mint a tegnapi nyomorult! Sőt, ne is nagyon nézetek rá! Megértettétek?

- Igen Uram!- mondják szinkronban.

- Mehetek!- szól rájuk.

- Jungkook.- nézek fel rá.- Ez mi volt?

- Megértettem velük, hogy nem nyulhatnak hozzád, mert meghalnak. - ad számra egy rövid csókot. - Namjoon már vár.

Jungkook szemszöge:

Ha bárki is mer tenni valamit Taehyunggal, kínok között fogom megölni! Ha ebből nem tanulnak semmit, a következő már ki lesz lógatva, hogy az eszükbe véssem a dolgot.

Taehyungot elkísértem, de mivel jött egy telefon hívás Jintől, hogy Jun lázas lett, egyből haza mentem. Taehyungnak nem mondom, mert aggódna feleslegesen. Jun, jobban lesz.

- Orvos?- megyek be.

- Volt kint, borogatásba rakta a Picit.- válaszolja Jimin.- Azt mondta lejjebb viszi.- követ fel.

- Biztos?- megyek be a kis szóbába. Jin a baba ágy mellett ül és figyel Junra. - Ennyire sír?- hallom meg bömbölését, ezért aggódva megyek óda és óvatosan felveszem, leszarom hogy vizes lepedőbe van bugyolálva. - Itt van apa Kicsim.- puszilok fejére, ami tűz forró.

- Minden rendben lesz Jungkook. Ha ez nem viszi le, akkor jön a fürdetés langyos vízbe.- mondja nekem Hyung.

- Remélem minden rendben lesz.- csak a Picire tudok figyelni. - Taehyungnak nem szóltam, nem akartam ezzel zargatni.

- Jelen esetben, nem mondom, hogy rosszul tetted.- kezdem ringatni, hát ha ettől megnyugszik.

- Utána kinyír.- mondja Jimin jó kedvűen.

- Kuss Park.- fordulok meg.- Mióta lázas Jun?

- Amióta elmentettek, onnantól kezdet sírni. Azt hittem, hogy csak azért mert nem vagytok itt, de egyre jobban kezdet forrósodni kis teste. - válaszolja a pink.

- Csak várni tudunk.- mondja Hyung.

- Taewoo?

- Másik szobában, nem akartuk, hogy ő is elkapja vagy valami. Megyek is megnézem.- megy ki Jimin.

- Jó apa lenne.- szólal meg hirtelen Jin.- Jöhetne onnan is gyerek.

- És te Hyung?- térdelek le elé, Jun már csak laposakat pislog.

- Öreg vagyok.- nevet fel.- Ti meg fiatalok, sok gyerek kell nektek!- csípi meg arcom, amin elmosolyodom.

- Hyung, nektek miért nem lett gyerek?- ez már régóta érdekelt, csak sosem mertem megkérdezni.

- Tudod Kook, mi akartunk.- hajtsa le fejét.- De nem adatott meg.- hangja szomorú.- De aztán, egy napon, jöttél te.- néz rám és lágyan mosolyog, kivételesen nem csípi meg az arcom, hanem csak rajta hagyja és cirógatni kezdi. - Olyan Édes voltál, mikor a kis nyuszi mosolyoddal megjelentél. Emlékszem, hogy fehér póló és egy kis farmer overál volt rajtad. Aranyos nyuszi füleid és a kis bolyhos pamacsod hátul volt rajtad, kezedben pedig egy kis virágcsokor, amit szorongattál. Tudtam, hogy különleges kisfiú vagy.- szöknek könyvnek szemeibe, de az enyémbe is. - Olyan kis vidám gyerek voltál, anyukádnak mindig segítettél és mindentől védeni akartad. Namjoonal tudtuk, hogy téged küldtek nekünk, anyukáddal együtt, mert nagyszerű anyuka volt. Mindennél jobban szerettet téged, de te is őt.