My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨48.rész✨

Fáradtan megyek ki Namjoonal, igazából itt tényleg csak az eszemet kellet használnom. Legalább nem olyan volt, mint a tegnapi.

- Jungkook?- kérdezem meg.

- Végig nézet velem téged, de aztán elkelt, hogy küldjem.- válaszolja. - Megvárod vagy haza vigyenek?

- Megvárom.- válaszolom.- Hyung, kérdezhetek valamit?- nézek rá.

- Mit szeretnél?

- A kiképzésről.- válaszolom.- Azt hittem lesznek fegyverek vagy ölnöm kell, vagy nem is tudom igazán.- mondom zavartan.

- Taehyung, lassan haladunk veled.- ülünk le kint egy asztalhoz.- Nagyon az alapok. Elsőnek felkel mérni téged szellemileg, mihez értesz jobban, mennyit bírsz, van-e benned kitartás. - sorolja a dolgokat.- Holnap akadálypályán fogsz menni, mint a többiek.

- Milyen az a akadálypálya? - kérdezem meg.

- Falon kell mászni, drót kötelek alatt menni és ilyenek. - mondja el. - Ezek alapok Taehyung, később rosszabb és nehezebb dolgokat kell kibírnod. - erre a kijelentésre libabőrös leszek és testem meg is remeg. Rosszabb? - Mindenki át esik ezeken a dolgokon, senki sem maradhat ki.

- Értem.- bólintok.- Jin is át eset, ugye?- birizgálom meg pulcsim alját.

- Igen. - sóhajt.- Tudod, nem jó dolog ám nézni titeket, ahogy szenvedtek. De minden kell ehhez. Ezért is csinálom én, és nem Jungkook.

- Azért csinálod te, mert Jinnél is te csináltad?

- Igen.- bólint.- Nem akarom, hogy Jungkook ugyan azon át essen, amin én. - minden egyes szava őszinte.

- Köszönöm Namjoon.- mosolygok rá.

- Nem kell mit Taehyung.- mosolyodik el halványan.

- De kell.- bólogatok hevesen.- Sok mindent.

- Inkább pihenj kicsi Hybrid.- kell fel.- Hozatok neked ételt, meg italt.- sétál be az épületbe, én pedig kint maradok és a helyet figyelem.

Hatalmas terület ez, és még is titokban tudják tartani. Nem is értem hogy. Mondjuk Namjoon okos ember és mindent kézben tart, ahogy én megfigyeltem. Jin pont hozzá valló, annyira aranyosak együtt. Jin az aki, mindig beszél és anyáskodik, aggódik. Namjoon pedig az apuka, aki megvéd és figyel a másikra.

- Hello.- ül le mellém egy férfi, aki nem mutassa milyen állat.

- Hello?- ez inkább kérdés.

- Új vagy? Nem láttalak még itt. - jön közelebb.- Van egy raktár itt nem messze.- megyek távolabb.

- Hagyj békén!- mondom hangosan.

- Miért, nem akarsz játszani? Hidd el jó lenne, tudod nagyon farok állító vagy.- harapja be alsó ajkát, amire elhánynám magam.- Ne kéresd magad cica! Csak rakd szét a két szexi lábad.- kelek fel, ezért ő is és magához ránt.

- Engedj el!- próbálom kirántani magam, de túl erős.

- Szabad így viselkedni?- markol fenekembe, ami miatt jobban rángatózni kezdek és szemeim megtelnek könnyekkel.

- Nyomorult vagy!- lépek egy nagyot lábára, ami miatt szerencsére elenged, én pedig futnék el, ha nem kapna karom után és hátulról nem ölelne át.

- Annyira kívánatos vagy!- nyomja hozzám magát hátulról, könnyeimet meg már útnak is engedem.

Ekkor meghalok egy pisztoly lövést és már nem is érzem magamon ennek az illetőnek a mocskos mancsait. Félve nyitom ki szemeimet és Jungkookot látom meg, aki még felém tartva a pisztolyt néz idegesen. Hátra nézek és az illető fejen van lőve, meghalt. Vissza nézek Jungkookra, ekkor rakja el pisztolyát és felém siet. Egyből magához ölel és hajamba csókol. Én pedig mellkasába bújok és szabadjára engedem könnyeimet.