My Hybrid✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

✨46.rész✨

Jungkook szemszöge:

Három óra múlva, megyek vissza Taehyunghoz. Ott se akartam volna hagyni igazából, de Namjoon megkért és neki nem mondhatok nemet. Remélem semmi olyat nem kért Taetől vagy csináltatott vele, de azt is tudom milyen, hiába hogy ismeri, nincs kegyelem. Mindenki megkapja ugyan azt a kiképzést és ha kell büntetést.

Ahogy meglátom Taehyungot, aggódva megyek elé és sápadt arcát kezdem el nézni.

- Minden rendben Kicsim?- kérdezem aggódva, amire bólint.

- Le akarok ülni. - hangja fáradt, gyorsan leültettem és nem igazán hagynám itt, de Namjoon biccent fejével.

- Melyikkel kezdtetek?- kérdezem meg egyből.

- Rázós játszmával.- válaszolja.- Mivel Hybrid, érthető a reagálása rá. De eddig egy Hybridet se láttam volna, vagy más gyenge állatott, aki így teljesíteni akarja ezt a feladatot. A felénél majdnem feladta, de össze szedte magát és végig csinálta. Mára csak ennyi lesz neki, haza is mehet mert nincs jól. De meg van benne a türelem. - pillant rá.

- Hyung, tisztelem, hogy te képzed és kicsit talán nem vagy olyan vele mint másokkal, de aggódom érte-

- Kell ez Jungkook.- szakít félbe.- Miattatok és ezt te is nagyon jól tudod, csak a szerelmed és sajnálod. Nekem is nehéz volt Jinnél.

- Tudom.- sóhajtok.- Holnap is jön, ugye?

- Igen.- bólint.- Lassan haladok vele is, ezért mindennap.

- Rendben, akkor haza is megyünk Hyung.- megyek Taehez és mennyasszony pózba felveszem, amit nem bán, inkább jobban bújik hozzám.

- Pihenj ma Taehyung, holnap újra jössz.

- Holnap akkor.- biccentek és kimegyek Szépségemmel.

Óvatosan berakom a kocsiba és ahogy beülők, indulunk is haza. Sajnálom így látni őt, de szükséges ez az egész. Taehyung erős és bírni fogja!

Otthon is mennyasszonyi pózba viszem be, szerintem elaludt, de ahogy megyünk fel a lépcsőn, meg is hallom a gyerekek sírását.

- A Kicsik.- ugrik ki a kezemből Taehyung és siet is a Kicsik szóbájába, én pedig követem.

Ahogy beérek, már mindkettő a kezében van és puszilgassa őket, aranyos szavakat mondogat nekik.

- Nehéz ikrekkel egyedül.- áll be mellém Jimin, kijelentésén pedig elmosolyodom.

- Taehyung erős és jól csinálja.- nézem gondoskodó páromat.

- Igaz.- erősít meg a pink.- Szerintem még várni kéne a kiképzéssel, a Kicsik nagyon igénylik Taet.

- Tudom.- bólintok és ott hagyom, hogy az egyik Picurt elvegyen szerelmemtől, de ahogy venném el Junt, elfordul.

- Nem.- mondja halkan, amire nagy szemekkel nézek.

- Tae.- lépek közelebb hozzál.

- Nem adom őket.- rázza meg fejét és kikerülve engem, meg Jimint,hagy magunkra.

- Te ezt érted?- fordulok Jimin felé.

- Egésznap nem volt velük, és Namjoonnal volt. Szerinted? Előjött az aggódása és csak maga mellett akarja tudna a Kicsiket, anyai ösztön. - adja meg a reális választ.

- Olyan bolond vagyok.- túrok hajamba.- Haza mehetsz és holnap is gyere.- hagyom én is ott.

A szobánkba érve nincs bent Taehyung, de ahogy meghallom a baba nevetést a fürdőből, oda indulok meg. A két baba benne van, abba a két kicsi baba kádba és Tae neveteti őket. Ez annyira aranyos látvány, olyan gondtalannak néz ki velük és boldognak. Mindig így akarom látni. Közelebb megyek és Tae mellé letérdelve, veszem le zakóm és tűröm fel ingem ujját. Taewoonak a hasát kezdem el mosdatni, aki ezt mind vigyorogva élvezi. Szegénykék, biztos sokat sírtak ma.

- Olyan gondtalanok.- szólal meg egyszer csak Szerelmem. - Boldogok.- teszi fejét a kádszélére és úgy játszik tovább Junnal.

- Nem vagy boldog?- kérdezek rá óvatosan.

- De boldog vagyok.- engedi, hogy Jun bekapja ujját.

- Sajnálom, hogy ha most túl sok terhet teszek rád.- bal karommal derekára rakom kezem és magamhoz húzom finoman.

- Tudod Jungkook, én azt se bántam volna ha egy szegény férfi vagy. Inkább lettél volna szegény, mint egy maffia tag.- sóhajt.

- Sajnálom.- veszem el kezem és vissza fordulok kisfiam felé.

- Ne vedd magadra kérlek.- fordítsa maga felé fejem, így végre egymás szemébe nézhetünk.- Boldog vagyok veled most is, csak egy kicsit zavar az amit csinálsz. Tudom, hogy miért csinálod és nincs ellenemre. De igazán most fogom fel, hogy mit is csinálsz és gondolkozom el rajta. Csak félek.- mondja halkan és szemei is megtelnek könnyekkel.- Félek, hogy egy nap nem jössz haza, félek hogy valaki csak úgy beront ide és elviszi a gyerekeket, mert én gyenge vagyok! Magam nem érdekel Jungkook! De ti....ti érdekeltek engem! Velem csinálhatnának bármit, de veled és a gyerekekkel nem! Félek mindentől és egésznap csak kattog az agyam, nem tudom kikapcsolni, amióta elmondta Namjoon mi lesz.

- Taehyung.- törlöm le könnyeit, mert folyni kezdtek Gyönyörű szemeiből. - Kérlek ne aggódj ezek miatt, megvédelek téged és a Kicsiket is.- nézek mélyen szemeibe, majd homlokára csókolok és magamhoz ölelve engedem, hogy kissírja bánatát.

Pár perc után, a gyerekek sírását halljuk meg, ezért elenged Szerelmem és szemeit törölgetve néz rájuk.

- Látod, szomorúak mert te is szomorú vagy.- mondom halkan neki.- Ne legyél az és ne aggódj!- puszilok felfújt arcára.

- Rendben.- szipog egyet.- Apu jól van.- mosolyog rájuk és mindkettőt megcsikizi egy kicsit, ami hat, mert már nem sírnak, hanem kacagnak.

- Nem kell folytatnod a kiképzést ha nem akarod.- kezdek bele.

- De szeretném.- néz rám.- Tanulnom kell, hogy ne legyek gyenge és haszontalan.

- Nem vagy az!- simítok arcára és cirógatni kezdem, ami miatt lehunyja szemeit.- Erős vagy Taehyung és pláne nem vagy haszontalan. Te egy erős férfi, apa és férj vagy, sokan nem tudnák azt megcsinálni nap mint nap, mint te! Te az Én Hybridem vagy Szerelmem.- arca még vörösebb lesz és egyet dorombolva, mutassa meg állati énjét.

- Köszönöm.- nyissa ki Gyönyörű szemeit.

- Ha bármi ilyet éreznél, kérlek oszd meg velem.- hajolok közelebb hozzá.

- Megfogom.- súgja ajkaimra.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.- közelebb húzva fejét, hajolok ajkaira. Annyira szeretem basszus!

- Fürdessük már meg a Kicsiket és feküdjünk le.- döntöm össze homlokunkat.

- Szegények, nem foglalkozunk velük.- konyítsa le ajkait.

- Néha kell az anyukával is.- vigyorodom el, csak szemét megforgassa.

- Akkor mi lenne ha elaltatnánk őket és jobban kifejeznéd ezt a foglalkozást?- vezeti be kezét ingem alá és végig simít felsőtestemen, beharapott ajkakkal.

- Nagyon tetszik az ötlet.- csókolok ajkaira és kezét kihúzom, pont a gyűrűs kéz. Mikor elválunk egymástól, kezét számhoz emelem és gyűrűjére egy csókot adók.

- Tudod mi a mázli?- kérdezi meg vigyorogva.

- Mi?- mosolyodom el.

- Az, hogy kevés vizet engedtem a gyerekeknek.- nevet fel.- Miattad megfulladtak volna!- csap meg.

- Próbálok romantikus lenni, de igen. Rontsd el Baby.- nevetek én is.

- Jungkookie.- csókol arcélemre és gyorsan Junt kezdi el fürdetni.- Apa romantikus akar lenni, de veletek nem is foglalkozna.- mondja nekik.

- Hey!- kezdem el Taewoot fürdetni.- Apu bolond és hülyeségeket beszél!- kezdünk egy kisebb, vicces csatába.