Mostohajáték

Liliom csokor

Augusztus 18., 11:46
Brassó, Románia

Héda a ruhája alját kezeibe vette, úgy futott fel az emeletre. Haja csak úgy lobogott utána. Fejbúbján a haja két parketta fonásban volt befonva, onnan pedig szabadon táncolt a lány után a gesztenyebarna frizura.

- Hol van? – lihegett hangosan. – Hol van?! – kiáltott fel kétségbeesetten. – Baszki! – ruháját leengedte, idegesen kezdett gesztikulálni. – Baszki! – Sipított.

- Héda Lívia! – Laura, az unokanővére üvöltött utána a lépcső aljáról. – Keresd meg a kibaszott szájfényt!

- Nem találom! – kiabált rettentő türelmetlenül. – Ez is csak a te kibaszott picsáskodásod, mert nem mindegy, milyen szájfény van rajtad! – Héda átváltott hisztis-módba. Fejét fogta reményvesztetten, mialatt körbe-körbe forgott a szobájában, s kereste szemeivel a pipereterméket.

- Ha miattad kések el az esküvőmről, akkor itthon hagylak a picsába! – Laura majdnem sírt már, miközben ordibált.

- Hagyjál, mit bánom én! – üvöltött torka szakadtából Héda. – Bazd meg a kurva szájfényt! – közben megtalálta a szájfényt, sőt még pár hajtűt is a menyasszony kontyához.

- Oké, elviselhetetlenek vagytok! – Bence rontott be Héda szobájába. Bence már kint állt a ház előtt, de még onnan is hallotta, ahogy testvérei üvöltöttek egymással. Felviharzott mostohahúga szobájába. – Jesszus, te le vagy izzadva! – nevetett fel meghökkenten.

- Hogyne lennék leizzadva, a nővérünk egy banya! – csapta le tenyereit combjaira. – Egy hisztis, kiállhatatlan... – Bence apró mosollyal száján felemelte mutatóujját, csendre intve Hédát. Igazából élvezte Héda hisztijét.

- Gyere ide – intette maga felé.

- Jaj, Bence, nem... – nyűgött tovább, miközben közelebb lépett a fiúhoz. – Mi az már? – fújta ki levegőjét fáradtan, felnézett rá. Héda már akkor fáradt volt. Pedig el se kezdődött az esküvő.

- Héda, Bence! – Laura sipított fel az emeletre.

- Anya, vidd ki a menyasszonyt, kérlek! – Bence a semmiből kiabált le édesanyjának, aki pillanatokkal ezelőtt vele együtt ment vissza a házba a két lányért. – Egy pillanat, mindjárt megvan minden!

- Siessetek, kölykök! – válaszolt nyugtalanul Debóra, aztán jól hallható volt, hogy Debóra kirángatta házon kívülre Laurát. Csend lett. Bence ösztönből nézett maga mögé az ajtóra, majd megnyalta ajkát. Miután bebizonyosodott, hogy nem figyelte őket senki, közelebb lépett Hédához, aki átkarolta a nyakánál. Bence komótosan Héda dereka köré fonta karjait, aztán lassan csókot váltottak. Héda direkt ejtette ki a szájfényt ujjai közül, hogy bele tudjon kapaszkodni a szépszemű ing-gallérjába.

Ezt az elbaszott sztorit, még elmesélni se lehet rendesen, mert két pillanatra nem figyelek, aztán már minden is történt.

- Gyere, menjünk – suttogta Héda Bence szájára. Bence csak bólintani tudott. Átkapcsolt egy másik világba az agya, kicsit bebódult a fiúka.

Megírva az őszintét fogalmam sincs, mi történt. Ne kérdezd, hogy ebből mikor, miért és hogyan lett valami, mert nem tudom. Őszintén, Héda és Bence se tudta. Nem tudták, mikor, miért és hogyan lett az a valami, ami alakult köztük, de alakult. Végülis Debóra csak külön megkérte őket, hogy ne tegyenek semmi ilyesmit, de oké.

Bence visszanyelte a vigyorát, majd Hédával összekulcsolta a kisujjukat, és elindultak lefele. Héda teljesen ki volt pirulva, közben valami negatív érzelem mégis erősen nyomta a mellkasát.
Ezen napon Laura és Olivér esküvője volt. Milyenek voltak az elmúlt hetek? Milyen megszervezni majdnem három hét alatt egy esküvőt? Kegyetlen. Ahogy Laura és Olivér kimondta, hogy benne voltak az előrébb hozott esküvőben, elindult a felhajtás. Minden a feje tetejére állt.