Mostohajáték

Másnapos Spongyabob

Gerda süteménytésztát gyúrt, amíg Rebeka gofrit sütött. Gerda egy szál topban és rövidnadrágban sütött, haja pedig egy laza leszarom-hajként volt feltűzve. Bence szalvétatörlőt áztatott vízbe, amiből kinyomta a vizet, szépen kilapította, majd Gerda hátára terítette, úgy állt mögötte.

- Ó, Istenem! – nyögött Gerda, háta megfeszült. – Igen, na ez az! – fújta ki a levegőt nyugodtan. Gerda azóta se bírta a meleget. – Köszönöm! – hunyta le szemeit.

- Bence, hozzá se értél, és konkrétan orgazmusa van – mutatott rá a cukrászlányra Adrián, aki hihetetlenül élvezte a hideget. – Mesélj már, hogy csinálod – támasztotta meg állát tenyerében kíváncsi szemekkel. A többiek felnevettek. Bence mosolyogva csak a fejét ingatta, miközben az egész vizes törlővel Gerda hátát hűtötte le.

- Nekem jobb ötletem van – trappolt a konyhába Melinda. Két nagy poharat töltött meg egészen valószínűleg hideg vízzel, s kibattyogott a kertbe. Ahhoz képest, hogy az éjszaka többet ivott, mint kellett volna, nem is ütötte meg a másnap annyira. Szerencséje volt.

- Arra készül, amire készülni gondolok? – vonta föl egyik szemöldökét Noel.

- Ennyi erővel szedjük elő a slagot – mutatott kifele a slagra Gvendolin. A fiatalok szemei felcsillantak.

- Enyém a slag! – ordított Noel, aki elsőnek pattant fel a kanapéról.

- Anyád picsája! – üvöltött utána Henrietta, ahogy ő is megindult. Gvendolin is elindult, maga után húzta Nathant, aki ódzkodott a hideg víztől.

- Videózd le, videózd le! – csapkodta kedvese karját Hortenzia, ugyanis Melinda leönteni készült magát két pohár hideg vízzel. Adrián időben előkapta telefonját, majd sikeresen megörökítette, ahogy Melinda nyakon öntötte magát, közben Noel a slagot rángatta ki a helyéről. Henrietta mellkasa előtt összefont kezekkel nézte unottan, ahogy bátyja szerencsétlenkedett.

- Gyere, bedoblak a zuhanyba, mint a régi szép időkben – dobta le kezéből a törlőt Bence, majd csuklón ragadta Hédát, aki hangosan nevetett.

Minden húsvétkor a locsolkodás úgy nézett ki, hogy Bence kirángatta az ágyból Hédát, behajította a zuhany alá, ráengedte a vizet, és boldog ünnepeket ugyebár. Persze, ha valami komolytalan civakodás volt, akkor is ez történt. Igazából bármikor megtörténhetett, főleg nyáron a fullasztó melegben.
Bence betolta Hédát a lenti fürdőben található zuhanyrózsa alá, majd ráengedte a hideg vizet. Héda visszafojtotta első sikítását a hidegtől, ami nevetésben fulladt ki.

- Sokkal jobb! – örömtelien nevetett, haját kisimította arcából. – Gyere! – nyújtotta kezét.

- Biztos, hogy nem! – ellenkezett vidáman Bence. Hátrált egy lépést. Héda ördögi mosolyt festett ajkaira. Bence szemei kidülledtek. – Nem, Héda Lívia nem! – indult az ajtó fele. Héda visszahúzta őt, majdnem el is csúszott, de egymást támogatták.

- De igen, Roland Bence! – húzta vissza, majdnem sírva nevetett. – Gyerünk!

- Hideg vagy! – sipákolt Bence.

- Bence, ne legyél puhapöcs! – kiabált át a fél házon neki Gerda.

- Kislány, a szád! – válaszolt vissza Bence felháborodva, figyelmen kívül hagyva a mondat mondanivalóját. Képzeld el, ahogy Bence az ajtófélfát fogta, másik kezét Héda húzta, aki a másik kezével a zuhanykabint húzta ellenerőnek.

- Gyerünk, bátyus! – Héda kitámasztotta lábait, Bence rájött, hogy akármennyire hisztizhetett, úgyis Héda nyert.

- Egy angyalnak ismerlek, húgom! – Bence szépen lassan engedni kezdett, Héda pedig diadalittas mosollyal húzta be a kabinba a fiút. – Ne légy' gonosz velem! – kérlelte kiskutya szemekkel.