Mostohajáték

,,Ne mondd el Anyának!"

- Gerda, kicsit sokat ittál, nem? – üvöltötte haverinája arcába Noel, s éppen, hogy sikerült túlkiabálni a hangos zenét. Gerda nevetve belekapaszkodott barátjába.

- Inni akarok, táncolni, és csókolózni helyes fiúkkal!

- Aha, ezt a józan éned nem engedné, szóval nem tehetem, ne haragudj! – rázta meg fejét. – Táncolj Adirral! – adta ki a parancsot, azután, miután meglátta közeledni a Vincze fiút. – Menj csak! – lökdöste oda az őzlányt.

- De jó hangulata van valakinek! – vigyorgott Adrián, miközben elkapta a derekánál Gerdát, aki vígan átölelte. – Gyere, táncoljunk! – húzta el a bárpulttól. Noel sóhajtott, végignézett a tömegen, és pillanatok alatt kiszúrt mindenkit. Az Aprócsapat összes női tagja színesbe volt öltözve, nemcsak azért, hogy jól nézzenek ki, na meg, hogy a kedvenc színű ruhájukat ölthették magukra, ó, dehogy! Azért, hogy gyorsan megtalálják egymást. Ezt a kis trükköt még Hortenzia édesanyja, Karolina tanácsolta.

,,- Na? – tipegett ki szobájából a nappaliba Hortenzia. Pördült egyet. Egy csodaszép, fekete ruha volt rajta, fekete-arany magassarkúval. Először mentek csapatosan szórakozni egy nagy, telt helyre.

- Biztos, hogy nem! – vágta rá Karolina, ahogy végignézett az akkor még tizennyolc éves lányán.

- Miért? – lepődött meg felháborodva. – Egyáltalán nem mutat sokat a ruha!

- Nem az érdekel első sorban, hogy mennyire mutatós, hanem mennyire színes! – állt fel a kanapéról. – Fekete ruhában elveszel a tömegben, és Adrián, sőt senki se fog megtalálni téged – fonta össze karjait mellkasa előtt. Sóhajtott. – Mondd meg az összes lánynak, hogy színes ruhában legyen. Egyikőtökön se legyen fekete, vagy bármilyenféle sötét szín. A világosabb színű ruhákban könnyen, és gyorsan megtaláljátok egymást, ha baj van, vagy pontosan azt látjátok meg, hogy valamelyikőtöknek segítség kellene. Vagy csak szimplán meg akarjátok keresni egymást, hogy minden rendben van-e. – Bólintott.

- De a színes ruha feltűnő, és ez baj is lehet – vonta össze szemöldökeit.

- Előbb fogjátok hasznát venni, minthogy az lenne a baj, hogy feltűnő a színes ruha, és ezt egy rosszakaró veszi észre. Például Melindát sohasem fogod megtalálni egy fekete ruhában a fekete hajával, egyszerűen elveszik a tömegben."

Ezt Karolina még perceken át magyarázta. A fiúkat nem ruhaszín alapján fogják megtalálni Hortenziáék, hanem testalak, attitűd alapján ők sokkal jobban azonosíthatóbbak voltak.
Noel azonnal kiszúrta Rebekát a rózsaszín overálljával, Melindával, Hortenziával és Adriánnal táncoltak a parkett közepén. Melindáról folyt a víz, de olyan szinten élvezte az egész éjszakát, hogy az megfogalmazhatatlan. Látszódott rajta, hogy ő tényleg ritkán kapcsolódott ki.

- Ez komoly? – lehelte maga elé. Éppen Henriettát segítették fel a bárpult tetejére. Ahogy felegyenesedett, és körbenézett, mindenki ujjongani kezdett.

- Ugye látod, amit én is? – rohant hozzá lihegve Hortenzia. Nagyon mosolygott. Nagyon nagyon.

- Ugye nem szívtál semmit? – pislogott nagyokat a Vörösre.

- Nem, dehogy! – nevetett fel. – Füves nyalókán osztoztunk Adirral – legyintgetett kettőt. – És kurva jól érzem magam! – tárta szét karjait. Noel elmosolyodott, átkarolta oldalról Hortenziát. – Te nem iszol? – vonta össze szemöldökeit.

- Még nem – nevetgélt halkan. – Gerdára figyelek.

- Köszönöm, hogy vigyázol rá – hajolt füléhez hálás hanggal Hortenzia. – Őszintén szólva fogalmam sincs, hol van Bence – értette arra, hogy általában Bence figyelt Gerdára. Sőt mindig, tökmindegy, miről volt szó.