Mostohajáték

,,Nem akartok véletlenül örökbe fogadni?"

- Kísérjétek ki édesanyátok! – intett az ajtó fele Debóra, mire Rebeka és Oszkár egyszerre pattantak fel. Dr. Della mosolyogva megköszönte a kávét, meg azt, hogy bébicsőszködték a gyermekeit, és magához híven kecsesen távozott.

- Haver – préselte össze ajkait Adrián, miközben oldalba bökte könyökével Oszkárt. – Ha nem az anyukád lenne...

- Tudom – bólintott Oszkár olyan arckifejezéssel, amit nem lehet leírni. – Tudom. Sokan mondták már – savanyodott el mimikája.

- A nőgyógyászomról beszélsz – nézett rá Hortenzia ,,ezt te se gondoltad komolyan?" arccal kedvesére.

- Akkor is ez a véleményem róla! – kérte ki magának nagyzolóan.

- Miről? – váltotta át Bence a fókuszát arra a beszélgetésre.

- Anyáról – Rebeka úgy tudta, hogy miről volt szó, hogy végig egy másik beszélgetésben volt benne Melindával és Henriettával.

- Oh. Igen? – kérdezett rá a Dollmayer fiú.

- Hogy mondjam...? – köhintett Adrián.

- Sehogy! – rázta fejét hevesen Oszkár.

- Mit? – vonta össze szemöldökeit Bence.

- Della kibaszott jó nő! – mondta ki Héda. Ő fel volt hatalmazva erre. Fogjuk rá.

- Tényt beszél a hölgy! – mutatott rá Bence egyetértően.

- Az anyámról beszélsz! – formált Oszkár olaszos ,,o" betűt jobb mancsával.

- A tény akkor is tény! – szállt bele a témába Noel.

- Ugye?! – bólogatott Adrián.

...

00:13

- Véleményt – fordított hátat a konyhapultnak Gerda, aminek nekidőlt. – Róla.

- Oszkár? – vonta föl egyik szemöldökét Bence, majd elkezdte felsorakoztatni egymás mellé a borospoharakat. Előkaparta a fiókból a dugóhúzót. Gerda végül bólintott. – Tudod jól, hogyha megbánt, akkor Adriánnal keresztbe nyeletjük le vele Henrietta egyik tizenkét centis magassarkúját – vont vállan lazán, miközben nyitotta ki Melindáék egyik borját.

- Bence! – nyikkant meg.

- És Noel végig fogja röhögni – folytatta holt nyugodt hangnemen, már öntötte kifele a szeszt. – De ő persze nem érhet hozzá, mert Rebeka testvére, ő pedig Rebeka barátja – húzta száját tettetett szomorral.

- Nem vagytok normálisok – emelte fel mutatóujját gyanakvó tekintettel.

- Nem, csak szeretünk – adta haverinája kezébe a poharát. Gerda rapidan megnyalta alsó ajkát, valószínűleg levegőt is elfelejtett venni, amint lepörgött szemei előtt a látvány. Meghökkent szemekkel nézett fel a fiúra. – Ugyan már, tudunk ennél rosszabbat is! – legyintett nevetgélve.

- Minél? – Héda mosolyogva pattogott le a lépcsőn.

- Sötétben. Le a lépcsőn. Ugrálva? – bólintott Bence dorgáló mimikával az angyallányra. – Agyon is vágjalak?

- Aha! – Vigyorgott. – Amúgy ég itt egy lámpa – mutatott a konyhaledre. Gerda haloványan felnevetett, miután beleivott borába. Héda két kézzel támaszkodott meg Bence egyik vállán, majd felpipiskedett hozzá egy csókért. Gerda nagyokat pislogva nézett rájuk. Héda mosolyogva tette mutatóujját ajka elé, mondván; titok volt, amit látott.