Mostohajáték

,,...mert olyan lököttek között vagy, mint mi"

Augusztus 23, 00:01
Eger, Magyarország

- Melinda, nem mondom még egyszer, nem mész! – Kinga, az édesanyja ellentmondást nemtűrő hangon beszélt neki.

- Oda megyek, ahova akarok! – Melinda torkaszakadtából üvöltött vissza a szobájából, miközben két tenyérrel csapott rá az íróasztalára. Abban a pillanatban pattant el nála a cérna.

- Megérdemelnél egy nagy pofont! – rontott be a szobába a nő.

- Kettőt is, tudom! – horkant fel a lány, éppen fordult, majd egy ruhát hajított át a szobán, ami egyenesen a bőröndbe landolt.

- Elég legyen! – szólt rá, rábökött mutatóujjával. A házat csengő hangja töltötte be. Kinga összeráncolt szemöldökkel lazította el vonásait.

- Majd én nyitom! – Melinda nagy mosollyal ajkain billent el édesanyja mellett, majd lazán sietett az ajtóhoz, amit szélesre tárt.

- Rábai Melinda Kinga, mit műveltél? – az édesanya vészjóslóan száguldott utána. Ömlött belőle a méreg és a düh.

- Imádom ezt a helyet! – Adrián hatalmas mosollyal köszöntötte Melindát. A borászlány kuncogva tessékelt beljebb mindenkit. Kinga kidülledt szemekkel, majdnem helyben ájult el. Kopott, őszülő fekete haját vállai mögé simította, sűrűn pislogva, csípőre tett kezekkel nézett felfele a mennyezetre.

- Ezt nem hiszem el – súgta maga elé. – Melinda, mit művelsz? – ezúttal végre sikerült halkan, finoman szólni hozzá. Adrián csak egy lépéssel ment beljebb, Hortenzia a fejét dugta be az ajtón.

- Időt töltök a barátaimmal – vont vállat. Adrián végül besétált, Hortenziával együtt.

- Kezét csókolom! – biccentett Adrián kisgyerekes vigyorral.

- Szintúgy! – intett Hortenzia, aztán a nappali fele kezdtek menni, miután lerúgták cipőjüket.

- Nem mehetsz el, kislányom – rázta meg fejét.

- Oda megyek, ahova akarok, nem mondom el még egyszer – bólintott komoly arccal. – Nem fogom azt csinálni, amit mondasz. Nem fogok úgy élni, ahogy te mondod. Ezzel csak azt éred el, hogy ne szeresselek – Kinga talán most először érezte azt, hogy a saját lánya megforgatta a tőrt a szívében. – Elegem van belőled, Anya. – Súgta. – És ezt a legnagyobb tisztelettel mondom – billentette oldalra fejét.

- Nagyon szívesen letesztelem az új borokat, ha van! – Bence nevetgélve lépett be a házba, abban a pillanatban pedig észrevette Rábai mamát. Kezét szájára csapta. – Csókolom – nyelt egyet keze alatt. Kinga gyilkos szemekkel vizslatta lánya volt barátját.

- Beni... – préselte össze ajkait Melinda.

- Befogtam – emelte fel mutatóujját, majd padlót bámulva indult a nappaliba ő is.

- Szép estét, Kinga! – intett kedvesen Héda a bátyja után.

- Csókolom! – Gvendolin és Nathan egyszerre köszönt. Kinga náluk jött rá, hogy Melinda tényleg elment Amszterdamba. Ha akarta, ha nem.

- ...egyébként igen, én is így gondoltam! – Gerda és Rebeka egy diskurzus közepén léptek be a házba. – Szia, Kinga! – egyedül Gerda beszélhetett az asszonnyal úgy, mintha egy barátja lett volna. A többieknek tisztelettudóan kellett beszélniük vele.

- Szép napot! – Rebeka félve köszönt. – Vagyis estét. Kozma Rebe... – nyújtotta volna kezét, de Kinga leintette.

- Hol vannak a kutyák? – rontott be kedvenc magassarkújában a rezidenciára Henrietta.