Mostohajáték

Valentin-nap

Brassó, Románia
Február 14.

- Alma! – Bence sietősen rúgta le cipőjét magáról az előszobában. A férfiú szokásosan késében volt, hátizsákja és fotós táskája épphogy nem csúsztak le jobb válláról. Almának elvileg már otthon kellett ilyenkor lennie.

- Igen? – a lányka éppen tett-vett a konyhában. Alma próbálta kivenni a részét mindenben, mint új családtag és mindenben segíteni mindenkit.

- Hol a nővéred? – dobta le holmijait a kanapéra, majd csípőre tett kezekkel megállt újdonsült húgával szemben.

- Jógázik és beszélget a lányokkal – bólogatott, miközben megállás nélkül pakolta kifele a mosogatógépet. Megtörölte kézfejével a homlokát, mintha melege lett volna, aztán megigazította eperszőke haját. Bence mindig is furának találta, hogy Héda és Alma aligha hasonlított, s a hajuk csak egy példa volt a sokból. Héda egyenes gesztenyebarna haja eléggé elütött Alma göndör, eperszőke fürtjeitől, de igazság szerint azt is megkérdőjelezte magában már többször, hogy nem egy volt a biológiai apjuk. Soha senki nem tudta meg az igazságot erről.

Bence elmosolyodott. Mert mi mást csinált volna a kismama, ha nem jógázott volna és beszélgetett, vagyis beszélt hozzájuk volna. Bizonyám, útközben sikeresen kiderültek az ikrek nemei. Először nem tudták eldönteni, hogy akarják-e tudni a nemeket, vagy nem, vagy tartsanak ilyen gender reveal partyt, vagy ne. Aztán dr. Della kézbe vette a dolgokat és szimplán kinyögte, hogy vegyenek rózsaszín ruhákat, mire Héda szinte levegőt se kapott a hírtől, Bence pedig ott helyben elsírta magát.

- Persze, hogy jógázik – forgatta meg szemeit.
– Oké, mondom a tervet – emelte maga elé kezeit.

- Te is elviszed őt vacsizni, mint Egon Anyát? – tette csípőre egyik kezét, másikkal pedig megtámasztotta a pultot. – Ki gondolta volna! – hitetlenkedett drámai sóhajokkal.

- Honnan tudtad? – ejtette le kezeit, Alma pedig esküdni mert, hogy Bence elszomorodott egy pillanatra.

- Nem tudom, Valentin-nap van? – kérdezett rá, pedig egyértelmű volt.

- Jogos – mutatott rá. Ezután elindult a lépcső fele, hogy összeszedje Hédát és elinduljanak eltölteni egy romantikus estet együtt.

- Szóval egyedül töltöm a Valentin-napot? – szólt utána Alma tettetett csalódottsággal.

- Menj el a barátaiddal moziba! – kiáltott vissza a lépcsőfordulóról.

- Rémlik, hogy új iskolába járok egy másik országban és még nincsenek barátaim? – dobbantott egyet jobb lábával morcosan, közben egyre hangosabb lett a hangja, mert tudta, hogy mostohabátyja nem állt meg, hogy végighallgassa válaszát.

Alma valóban nem kapott választ. Igazából nem is várt, ez nem Bencéék hibája volt. Almának nem igazán voltak barátai, egy-kettő, akivel mélyebb kapcsolata volt, de amikor felmerült annak a kérdése, hogy Romániába költözzön Hédáékhoz, vagy maradjon Flórával, akkor minden gondolkodás nélkül az elsőt választotta. Nem érdekelték a barátai, az iskola, Flóra véleménye, az, hogy új iskolába kellett mennie, új országba, csak szabadulni akart az előző családnak nem nevezhető családjától.
Abba az iskolába lett beíratva, ahova Bence és Héda járt, bár a különbözeti vizsgákkal addig a napig is szenvedett, de egészen jól bírta az iramot, meg az új osztályát. Meglepően kedvesek voltak vele, nem beszélve a tanárokról, akik ahogy megtudták, hogy új Dollmayer gyerek van az iskolában, azonnal segítőkészen fordultak hozzá, hiszen ki nem imádta a Dollmayer gyerekeket?
Szóval Alma jól megvolt az új világában, s dőlni tudott belőle a hála az új családjának. Úgy érezte, hogy szeretve van, ami fontos egy érző emberlény számára. Bár érzékelte, hogy Egon nem annyira szokott hozzá még az új helyzethez, vagy inkább Almához, de Debóra nagyon élvezte, hogy volt egy új tinédzser, aki felett lehetett anyáskodni, meg azért néha babusgatni.