Mostohajáték

Marakodókorszak

Bence feszengve öltözött a fürdőszobában. Utolsó előtti reggeli következett, s nagyon is kezdett benne minden tisztázódni. Éjszaka aligha aludt valamit.

- Kész vagy? – pillantott be Héda. A mostohafiú lehúzta magára világos színű pólóját, majd sóhajtva felé fordult.

- Beszélnünk kell – jelentette ki. Héda nagyokat nézve kapaszkodott bele az ajtófélfába.

- Most? – mutatott rá a padlóra, amit pillanatnak ábrázolt. – Pont most? Miért?

- A többiek nem hülyék, drága húgom – fonta karba kezeit. – Valamit sejtenek magukban... rólunk – préselte össze ajkait.

- Mi pedig elhitetjük velük, hogy hülyeség, amit hisznek – bólintott határozottan. – Ritta is azt hiszi, hogy okos – horkant fel.

- Sajnos igaz – húzta száját.

- Én meg úgy tettem, mintha idióta lenne.

- Ennek nem lesz jó vége – pillantott rá komolyan.

- Megoldjuk! – tárta szét karjait. – Valahogy, de mindig megoldjuk – Biccentett. – Gyere, így is várnak ránk – indult az ajtóhoz – És ne felejtsd el! – fordult vissza kemény stílussal. – Ezt magadnak köszönheted!

- Szóval az én hibám? – nevetett fel kényszeresen.

- Azt ne mondd, hogy az enyém! – emelte meg jobb tenyerét ,,megállj!" módban. Kilépett a szobából.

- Atyám, mit tettem? – lehelte maga elé.

...

- Adir! - sipított fel Melinda a reggeli megkezdése előtt, mire az említett rákapta a tekintetét.

- Meli? – tette le almalevét az asztalra Adrián. Készült leülni helyére, de inkább hagyta, mert tudta, hogy tervét keresztbehúzták.

- Hozz nekem omlettet, kérlek! – vigyorodott el szélesen.

- Hát persze, hölgyem – sóhajtott, majd visszaindult a svédasztalokhoz.

- A mostohák hol vannak? – pillantott körbe az étteremben Hortenzia, mire Noel színpadiasan köhintett egyet, Henrietta pedig felhorkant. – Mi az? – vonta föl szemöldökeit.

- Nem, semmi... – legyintett egyet a kisebbik spanyol.

- Jó étvágyat! – vette kezébe villáját Noel. Hortenzia megrázta a fejét, majd ő is enni kezdett.

- Héda Lívia! – hallatszódott meg a közelből.

- Hopp, jelenet van! – kapta föl fejét Melinda.

Héda fújtatva trappolt el az Aprócsapat asztala mellett, Bence pedig szintén hasonló hangulatban loholt utána, a svédasztalok fele tartottak.

- Mi a rák van velük? – tárta szét karjait kicsiben Gerda. – Mit civakodnak mostanában ennyit?

- Hagyd rájuk – nyelte le falatját Hortenzia. – Mindenkinél előfordulnak ilyenek, nekünk is volt marakodókorszakunk Adirral – Vállat vont.

- Hát persze – motyogott orra alatt Noel.

- Igen – mosolyodott el keserűen Melinda. - Csak ők mostohatesók, és nem egy pár.

- Finom a gyümölcstál – vakarászta meg kulcscsontját kínosan Gerda, aki le is zárta a beszélgetést pár percre.

- Reggelt – érkezett meg Héda, közben letette tányérját az asztalra. Bence szúrósan mérte végig húgát, majd ő is elmormolt egy köszönést. Kezében levő porcelánt az asztalra helyezte, majd csatlakozott a többiekhez.