Mostohajáték

(Hajó)roncs

- Ugrunk ma is sziklát? – pillantott körbe Noel.

- Aha, nem – horkant fel Henrietta.

- Mehetünk! – vigyorodott el Bence. Héda csak vidáman bólogatott. Hortenzia értetlenül pislogott. Adriánnak leesett a tantusz, és tátva maradt a szája.

- Mégis... milyen magas az a szikla? – nyelt egyet Gerda.

- Henrietta is leugrott. Bár... először csak félig önszántából, de ugrott! – mesélte Héda.

- Leugrottál? – érkezett meg Melinda felvont szemöldökkel, majd leült. Már a hajón voltak, a benti, hűtött részen. Aznap túlságosan meleg volt napozáshoz, amit Hortenzia is bevallott.

- Le – húzta száját a Zatter lány. – Az első háromnál még necces, de harmadjára már egész jó voltam – Kuncogott.

- Első három? – siklott egy oktávval feljebb Gerda hangja. – Milyen magas volt az a szikla, hogy ennyiszer visszamásztatok?

- Tizenöt méter – vont vállat Héda. – Nyilván, hogy két óra alatt voltunk meg, izomlázunk is van, de totálisan megérte!

A hajó lassulása és dudaszója hangoztatta, hogy megérkeztek. Mindenki ablakhoz, vagy a hajóorrhoz futott.

- Ez... csodálatos! – Adrián nem tudott többet mondani.

- Dios Mío! – csillantak fel Noel szemei. – Papito imádná ezt!

- Papito? – fordította felé fejét Melinda.

- Apa – fordított Henrietta. – Sokat érdeklődik a hajók iránt. Csak mostanában nincs rendjén az egészségállapota, így nem engedjük utazgatni.

- Apátok igazi spanyol. Kiheveri – biccentett Bence.

- Nyilván, különben én verem ki belőle azt a nyavaját! – tárta szét karjait Henrietta.

- A Kapitány engedélyt adott arra, hogy leugorhassunk a hajóról, és úgy mehessünk ki az partra! – sipákolt izgatottan Hortenzia.

- Biztosan... ? – vonta föl szemöldökét kételkedő stílussal Henrietta.

- Ha nekem nem hiszel – biccentett fel a hajó tetejére, ahol Héda állt.

- Mikor került oda? – nyíltak el Noel ajkai meglepetten. No para. A hajó teteje igazából a felsőterasz volt, ahol Vöröskének tökéletes lett volna napozni. Az már más kérdés volt, hogy átléped a kerítést, s a hajó pereméről akarsz ugrani. Meg persze az is, hogy két emeletes volt a vízijárgány, tehát Héda igazából a harmadikról ugrott. Tizenöt méter után ez már semmi!

- Szerintem erre nem adott engedélyt a Kapitány! – kiáltott oda neki Melinda.

- Ne hallgass rá, húgi! – intette le Bence. – Kurva jó vagy! – mutatta fel hüvelykujját biztatóan.

A többi utas vagy a hajóról leengedett hídon sétáltak a partra, vagy ugrottak. Csak a nem elvetümeltek simán az alsószintről pattantak be. Héda intett egyet vigyorogva a csapatnak, majd elrugaszkodott, s bátyjához hasonlóan, szép fejessel érkezett meg. A hajón maradt pár utas hangos tapsviharba kezdett.

- Ez ugye most valami vicc? – nézett körbe Adrián elcsodálkozva.

- Az én húgom! – örvendezett büszkén a szépszemű. – Az enyém! – nevetett fel.

- Én jövök! – indult a lépcső fele Noel.

Miután mindenki elhagyta a járművet, indultak a látnivalóhoz. A Hajóroncs jó állapotban volt, csak a grafitik csúnyították el néhol. Az öböl maga volt a csoda. A víz gyönyörűen kék, olyan, mint egy mese. Mindannyian felnézve csodálkoztak a hegység magasságán. Bence nem hazudtolta meg magát, természetesen nem hagyta fényképezőgépét a szálláson.