Mostohajáték

Fájdalomcsillapító

Héda görnyedt háttal ült a franciaágyon. Haja azóta is kiengedve omlott hátára, kicsit kócos volt pont, mint a többi lányé. Szemeit dörzsölte, nagyot sóhajtott. Nem érezte jól magát. Megszeppenten nézett végig magán, miután rájött, hogy nem a ruhájában aludt. Megigazította lila fehérneműjét, majd felkelt. Összeszorította lábait egy szisszenés alatt. Visszanézett Bencére, aki még ki volt ütve.

- Oh, hogy az a... – sóhajtott mereven bámulva mostohatestvérére. – Hah, ez kurvára fáj! – ezután a szemeit szorította össze, ahogy tett egy lépést előre. Kezeit combjai közé préselte, majd úgy sietett kifele a fürdőbe. Megállt az ajtó előtt, visszaemelte kezeit. – Ó, nem, nem, nem! – itt már jelentősen magas volt a hangja. Véres kezeit leejtette maga mellé, és berontott a fürdőbe. – Bassza meg, bocs, Zia! – emelte kezeit maga elé esedezve.

- Ha ez nem a valóság lenne, akkor azt mondanám, hogy egy thriller filmben vagyunk benne – mondta ezt fogkefével a szájában.

- Mi? – Zihált.

- Véres a kezed, tehát megöltél valakit, és azért nincs rajtad ruha, mert az is véres lett, ami bizonyíték, tehát el kellett égetned a bizonyítékot – vont vállat, aztán visszafordult a tükörképéhez.

- Néha ijesztő vagy – állapította meg, aztán odalépett barátnője mellé, s kezeit kezdte sikálni. – Nem is véres annyira – jegyezte meg motyogva.

- De pont feltűnő, mert a kézhátadon van. Amúgy tényleg megöltél valakit? – vonta össze szemöldökeit.

- Nem! – vágta rá Héda. – Nem, még nem. – Sóhajtott.

- Oké, ömlik a vér a lábaid közül, mi a faszt csináltál? – dobta le a mosdókagylóba a fogkefét, majd kiköpte a fogkrémet, miközben végig Héda lábait nézte.

- A picsába! – ütött rá összeszorított ököllel a pultra. – A picsába! – csuklott meg hangja.

- Jó, akkor ezt levesszük – Hortenzia megijedt egy picit valóban. Odanyúlt a bugyiért, amit finoman lehúzott Hédáról. – Ülj le – ültette le a toalettre. Héda szótlanul mozgott. – Hozok betétet – indult az ajtó fele.

- Nem kell betét! – csattant fel sírógörcs szélén állva.

- Akkor tampont használsz? – fordult vissza felsőtesttel az ajtótól.

- Zia, nem kell semmi, csak szimplán fáj – halkította le magát.

- Akkor hozok fájdalomcsillapítót – bólintott kedvesen.

- Nem, nem! – pattant fel utána, aztán megint összegörnyedt. – A kurva életbe, neked is ennyire fájt, miután elvesztetted a szüzességed? – kapaszkodott bele barátnőjébe.

- Hogy mi van? – horkant fel Hortenzia hitetlenül.

- Kicsit olyan érzésem van, mintha egy uborka méretű valami járt volna bennem éjszaka, és Bence tipikusan úgy néz ki, mint férfi szex után – nyűglődött fájdalmasan, mialatt visszaült a toalettre.

- Mi van? – hajolt le hozzá.

- Mégis kérem azt a fájdalomcsillapítót – nevetgélt kellemetlenül.

- Hogy néz ki Bence? – kérdezett vissza.

- Ne mondd, hogy Adriánnak nem simul ki az arca szex után – emelte fel mutatóujját. Hortenzia ajkai elkerekedtek, ahogy átfutott a mondat agyán, realizálta, hogy volt abban valami, amit Héda mondott.

- Ezt látnom kell – viharzott ki a szobából. Héda sóhajtott, majd szépen megtisztogatta magát, amíg várta a Vöröst.

Ezt se így képzelte, de jobb volt, mintha a Márk-féle tervet kapta volna. Ő is úgy képzelte ezt a ,,volt szüzesség, nincs szüzesség" dolgot, ahogy sokan mások. Nyugodt körülmények, rózsaszínködös szerelem, egy gyertyafényes vacsora előtte, másnap pedig összebújás, egy leheletnyi fájdalommal, amit majd a szerelmes csókok enyhítenek, és így tovább.
Hát nem. Félrészegen, azt se tudta, hol volt, nagyon fájt, semmi rózsaszínködös szerelem – merthát Bence és közte minden volt, csak egyenes kapcsolat nem -, semmi gyertyafényes vacsora, illetve semmi csók a fájdalomra.