Mostohajáték

Vörös (lámpás negyed)

22:00

- Ki ez a bomba nő? – visított fel elnyújtottan Melinda, amikor meglátta kilépni a fürdőszobából Gerdát. Gerda az új holmijait viselte. A fehér magassarkú nem akármilyen volt, hanem matt fehér, nyolc centiméter magas, tehát pont ideális kihívást okozott neki. Körte alakjához a hosszúujjú, combközépig érő, szintén fehér ingruha tökéletes volt, amit övvel lehetett megkötni. Olyan Gerdához való volt az egész stílus.

- Édes Istenem, mostantól leszbikus vagyok! – ámult el Hortenzia, Adrián műsírásba kezdett, Melinda meg jól kinevette. Gerda elpirulva totyogott a bordó kanapéhoz, majd leült, és kezébe adta a sminkes-fodrász-manikűrös-kozmetikusnak a neszeszerét, hajfekeféjét.

- Megcsinálod a hajam? – kérte meg lágyan. – Aztán valami sminket is kenj már fel, kérlek. – Nem, Gerda azóta se értett ezekhez. Hortenzia kuncogva bólogatott, s nekilátott.

Melinda készen volt, a bejárati ajtónál levő nagy tükörnél nézegette magát. Felvett egy egyszerű, hosszú, lenge, sötétzöld ruhát. Hozzá a kedvenc és egyetlen zöld magassarkúja, amit ugye Zakynthoson is viselt. Hajába lágy hullámokat göndörített, ami már majdnem a lapockájáig ért, meg akarta kérni Hortenziát, ha hazamentek, akkor vágja neki vissza megint. Szokásosan meghúzta a fekete tusvonalat, egy kis pillaspirál, egy kis highlighter – amúgy ennek van magyar neve? – és készen volt. Vagyis majdnem.

- Milyen rúzst tegyek fel? – kiáltotta körbe a szobát egy laza levegővétellel.

- Valami világosbarna árnyalatút? – adott ötletet Rebeka a másik helyiségből.

- Áh, Melinek túl világos a bőre ahhoz – szisszent fel Hortenzia. Valóban, Melindának majdnem olyan fehér bőre volt, mint a vámpíroknak az Alkonyatból. – Neki sötétet kell feltennie ahhoz, hogy kiemelkedjen az ajka – magyarázta kedvesen. – Én azt mondom, hogy matt vörös legyen – tekintett játékosan barátnőjére. Melinda a sminkes táskájába nyúlt, majd drámaian kiemelte belőle a matt, vörös rúzst.

- Mindent értek – bólintott komolyan Rebeka, miután meglátta Melindát, aki felkente magára a rúzst. A borászlány magabiztosan elmosolyodott, fehér fogai kivillantak vörös mosolya alól.

- Erre mondják, hogy: dögös – sziszegte ravaszul Adrián. Hortenzia felemelte kezét, miközben le se vette szemeit és másik kezét Gerdáról, Adrián lepacsizott kedvesével. Adriánon egy fehér ing volt, fekete farmerrel, és a tipikus Vans cipővel. Hortenzia még nem volt átöltözve, viszont haja és sminkje rég készen volt. Ő általában csak ajkát festette, a szemfestéket nem szerette viszont látni magán, mert szeplői ott is jelen voltak, amit nem akart takarni. Sokkal szebbnek látta magát a szeplőivel, mint anélkül. Göndör haját magas lófarokba fogta fel. Fehér vállon átakasztható táskát vitt magával, ő vitte mások helyett is a többiek holmiját. Na meg nála volt az SOS-csomag. 

- Megfelelő? – sétált át Rebeka a nappali-féleségbe, miután az utolsó simításokat is elvégezte magán. Pörgött egyet a hatás kedvéért. Babarózsaszín, bő, hosszúszárú overáll díszelgett rajta, aminek elől- és hátul is mélyebb kivágása volt, plusz még öve is volt a darabnak. Egyszerű, szintén babarózsaszín magassarkút vett fel. Rózsaszín, csillógos szájfény volt rajta, s ugyanolyan színű tusvonalat is húzott magának.

- Hűha! – tátotta el száját Melinda. – Pörögj még egyet! – kérte meg izgatottan. Rebeka tette, amire kérték, vidáman pördült meg újra. – Káprázatos! – ismerte el letaglózva. – És rózsaszín a tusod? – szökkent hozzá közelebb, hogy jobban megfigyelhesse a sminket. A cukrászlány bólintott. – Imádom!