17:55
- Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki részt vett bármennyit is a kávéházunk életében! – András emelte a poharát egy tósztra. Mellette állt Hilda egy hálás mosollyal. – Köszönjük a törzsvendégeknek, a cukrászoknak, a bártendereknek, a mixereknek, a felszolgálóknak, egyszerűen mindenkinek! – nézett körbe a rengeteg emberen, aki összegyűlt.
- Egészség! – ordított Noel.
- Egészség! – válaszolt a tömeg kórusban, s mindenki meghúzta a poharát.
- Na, egy fotóra! – szólalt fel Bence, miután az egybegyűltek minimum egy kortyot ittak. – A kedves dolgozókat egy fotóra legyenek szívesek! – utat tört, mint Mózes a vízen.
- Szexi a konyakospohár a kezedben – jegyezte meg Héda halkan mellette egy cinkos mosollyal az arcán. Bence megnyalta az ajkát, majd egy aprót oldalra döntötte a konyakosat, ami már üres volt.
- Csak neked, csak most – mosolyodott el, fülébe súgta ezt a mondatot. Héda kuncogott. Bence szintúgy, majd gyors csókot lehet nyakára.
- Jó, elég lesz az enyelgésből, itt vagyunk! – szakította félbe őket Adrián. Bence sebesen fordult oda. A pillanat, amikor mindenki őket vizslatta. Sőt, sokan tudták, hogy mostohatestvérek voltak. Noelen látszódott, hogy fürdött a kárörvendésben, amikor meglátta a mostohákról lesülni az életet a fejükről kínjukban.
- Szóval – nyelt egyet Bence. Héda lehajtott fejjel állt mellette. Nem mert emberek szemébe nézni szerencsétlen lány. – Igen, az úgy nagyon jó! – bólintott arra, hogy Hilda, András állt középen, Adrián pedig közöttük, szóval a középnek a közepén. Hilda mellett Noel, akibe belekarolt a hölgy, Noel mellett Rebeka. András mellett Natália, Gerda, így tovább. Talán túl sok fotó készült öt perc alatt, Bence egyszerűen pörgette a dolgot, a rutin meg az évek, ugye.
- Hat óra! – üvöltött körbe Adrián.
- Egy perc néma cse... ja, ez nem az – sütötte el Melinda a poént drámai kellemetlenséggel. Melinda mindvégig ott volt, hiszen azért szökött el otthonról, Gerda pedig ezért kérte el édesanyja autóját. Apropó, Mariann azóta telefonon keresztül dorgálta meg lányát a hajnali vezetésért friss jogosítvánnyal, Kinga pedig természetesen üvöltött a telefonba Melindával, aki két perc után rátette a telefont.
- Köszönjük mindenkinek, de a kávéház ezúttal... – Gerda a két szárnyú ajtónál állt. Hangja megcsuklott. – szóval zárva vagyunk – tárta ki az ajtót. Az emberek tapsviharban törtek ki, Adrián szemeiből kiszakadt pár könny, Noel egyenesen elsírta magát, ezáltal Rebeka se úszta meg szárazon, sőt senki se.
- Oké, nem hittem volna egy kávézó bezárása tényleg lehet ekkora trauma... – kulcsolta össze kezeit egy fehér asztalnál ülve Henrietta, aki egésznap csöndesen elvolt ott. Megtörölte szemzugát, nehogy elkenődjön tusvonala könnyezés közben, pont ahogy Melinda tette.
...
- Az egyik kedvenc emberem a földön! – Héda konkrétan futott a Zatter édesanya kezei közé, ahogy kiszállt az autóból.
- De rég láttalak, te lány! – ölelte át szorosan őt Julianna. – Kész nő vagy!
- Szép estét! – Bence bezárta a Volvot, lassan ballagott az társasház bejárati ajtajához. Julianna lent várta a fiatalokat.
- Mama! – Noel rekedten sóvárgott édesanyja után teljes mértékben spanyol énjével. Édesanyja elengedte Hédát, majd lebiggyesztett ajkakkal borult édesanyja karjai közé.
YOU ARE READING
Mostohajáték
Teen FictionA két kisebbik Dollmayer testvért két klisés démon üldözte. Múlt és az alkohol. Nem mintha tizennyolc-kilenc évesen nagy élettörténettel, s tapasztalattal lehet rendelkezni, de kivételek mindig voltak, vannak és lesznek. Több mint kilenc éve voltak...