,,Egy perc néma cse... ja, ez nem az"

72 10 33
                                    

17:55

- Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki részt vett bármennyit is a kávéházunk életében! – András emelte a poharát egy tósztra. Mellette állt Hilda egy hálás mosollyal. – Köszönjük a törzsvendégeknek, a cukrászoknak, a bártendereknek, a mixereknek, a felszolgálóknak, egyszerűen mindenkinek! – nézett körbe a rengeteg emberen, aki összegyűlt.

- Egészség! – ordított Noel.

- Egészség! – válaszolt a tömeg kórusban, s mindenki meghúzta a poharát.

- Na, egy fotóra! – szólalt fel Bence, miután az egybegyűltek minimum egy kortyot ittak. – A kedves dolgozókat egy fotóra legyenek szívesek! – utat tört, mint Mózes a vízen.

- Szexi a konyakospohár a kezedben – jegyezte meg Héda halkan mellette egy cinkos mosollyal az arcán. Bence megnyalta az ajkát, majd egy aprót oldalra döntötte a konyakosat, ami már üres volt.

- Csak neked, csak most – mosolyodott el, fülébe súgta ezt a mondatot. Héda kuncogott. Bence szintúgy, majd gyors csókot lehet nyakára.

- Jó, elég lesz az enyelgésből, itt vagyunk! – szakította félbe őket Adrián. Bence sebesen fordult oda. A pillanat, amikor mindenki őket vizslatta. Sőt, sokan tudták, hogy mostohatestvérek voltak. Noelen látszódott, hogy fürdött a kárörvendésben, amikor meglátta a mostohákról lesülni az életet a fejükről kínjukban.

- Szóval – nyelt egyet Bence. Héda lehajtott fejjel állt mellette. Nem mert emberek szemébe nézni szerencsétlen lány. – Igen, az úgy nagyon jó! – bólintott arra, hogy Hilda, András állt középen, Adrián pedig közöttük, szóval a középnek a közepén. Hilda mellett Noel, akibe belekarolt a hölgy, Noel mellett Rebeka. András mellett Natália, Gerda, így tovább. Talán túl sok fotó készült öt perc alatt, Bence egyszerűen pörgette a dolgot, a rutin meg az évek, ugye.

- Hat óra! – üvöltött körbe Adrián.

- Egy perc néma cse... ja, ez nem az – sütötte el Melinda a poént drámai kellemetlenséggel. Melinda mindvégig ott volt, hiszen azért szökött el otthonról, Gerda pedig ezért kérte el édesanyja autóját. Apropó, Mariann azóta telefonon keresztül dorgálta meg lányát a hajnali vezetésért friss jogosítvánnyal, Kinga pedig természetesen üvöltött a telefonba Melindával, aki két perc után rátette a telefont.

- Köszönjük mindenkinek, de a kávéház ezúttal... – Gerda a két szárnyú ajtónál állt. Hangja megcsuklott. – szóval zárva vagyunk – tárta ki az ajtót. Az emberek tapsviharban törtek ki, Adrián szemeiből kiszakadt pár könny, Noel egyenesen elsírta magát, ezáltal Rebeka se úszta meg szárazon, sőt senki se.

- Oké, nem hittem volna egy kávézó bezárása tényleg lehet ekkora trauma... – kulcsolta össze kezeit egy fehér asztalnál ülve Henrietta, aki egésznap csöndesen elvolt ott. Megtörölte szemzugát, nehogy elkenődjön tusvonala könnyezés közben, pont ahogy Melinda tette.

...

- Az egyik kedvenc emberem a földön! – Héda konkrétan futott a Zatter édesanya kezei közé, ahogy kiszállt az autóból.

- De rég láttalak, te lány! – ölelte át szorosan őt Julianna. – Kész nő vagy!

- Szép estét! – Bence bezárta a Volvot, lassan ballagott az társasház bejárati ajtajához. Julianna lent várta a fiatalokat.

- Mama! – Noel rekedten sóvárgott édesanyja után teljes mértékben spanyol énjével. Édesanyja elengedte Hédát, majd lebiggyesztett ajkakkal borult édesanyja karjai közé.

MostohajátékWhere stories live. Discover now