Mostohajáték

Az őz, a függő, a vörös és a borász

22:45

Nevetve, mindent elfelejtve fedezték fel a szállodát. Estéji ruhában surrantak be a wellness részlegre, boros pohárral a kezükben szökdécseltek emeletről emeletre. Majd az éjszakai bárhoz is elértek, ami külön emeleten volt. A spa részleg is máshol volt, mint gondolták. Gyönyörű helyen voltak. Elegancia, sajátos stílus, de mégis nyugodtság jellemezte a helyet. Igen, megérte az árát.

Henrietta a magassarkúit lengette ujjai között, úgy gyalogolt végig az épületben – teszem hozzá, senkit sem zavart, kifejezetten jót mosolyogtak az emberek. Héda közben elslisszolt a recepcióra, s lefoglalta a hajóroncsos-kirándulást, Bence pedig levitte a szeretett gépét, majd a csipet-csapatról jobbnál jobb fényképeket lőtt. Noel... nos, ő Noel volt. Kiszámíthatatlan.

- Na, menjünk fel! – mutatott a lift fele Henrietta.

- Még csak most kezdődik a buliii! – húzta el az utolsó szót Noel. – Nézd meg! – biccentett a bár fele. A lobby bár beindult, és mindenki valami kegyetlenül jól kinézőt fogyasztott. Noel lélegzete elállt. – Te... – szűkítette össze szemeit.

- Az nem... ? – Bence nem hitt szemeinek. Fényképezőgépét lassan eresztette ölébe.

- Őzi?– nyögte ki Héda, aki felállt a giccses de nagyon is kényelmes kanapéról. Az Aprócsapat sietve indultak a lobby bár fele.

- Mi a picsa?! – Henrietta egyenesen a nem létező hitéből kezdett kitérni, amikor kiélesedett a kép.

- Ott vannak! – kiáltott fel egy oda nem illő hang. A négyes alakulat egyszerre kapta oda fejét.

- Adir?! – tátotta el száját Noel.

- Valaki csípjen meg, biztos, álmodok! – Bence sűrűn kezdett pislogni, hátha csak hallucinált. Az előbb említett fiú karjait széttárva, vigyorogva indult meg feléjük. A bárnál ülő lány lepattant a magas székről, majd ő is megindult hozzájuk.

- Ki gondolta volna, hogy Zakynthos legszebb, bár egyik legdrágább szállóját választjátok! – nevetett fel a selymes hang.

- Róluk van szó! – helyeselt a férfiú.

- Nem értem – motyogott zavartan Bence.

- Meglepetés! – Örvendeztek.

- Ki a frászt érdekli, miért és hogyan kerültek ide? – legyintett Héda. – Lényeg, hogy itt vannak! – ölelte át a kishölgyet.

Budai Gerda. Szintén frissen érettségizett lány volt, Őzi becenévre hallgatva. Nem hiába. Őzbarna szeme és haja volt. Bájos arca csakúgy ragyogott, máshogy nem lehet fogalmazni. Szép testét az íjászattal tartotta karban, jobbnál jobb eredményeket hagyva maga után. Érdekes, hogy egy kis tündérből ki tudott bújni a vad, ha íj került a kezébe. Cukrásznak készült, következő évben látott neki az OKJ-s képzésnek. Egerben lakott, s szintén érdekes, hogyan került bele az Aprócsapatba. Mindenki bizalmát képes volt elnyerni, csak a meleg mosolyával.

- Engem igenis érdekel! – szólt közbe Bence komolyan. Elhessegette húga kezei közül Gerdát. Karjait széttárta, amolyan ,,mi van?" stílusban. Láthatóan végignézett rajta. – Oké baszki, nem mehetek el szó nélkül a kinézeted mellett, nem csalódtam, Bambi! – Elvigyorodott. Ez egy bók akart lenni.
Gerda mosolyogva karolta át a Szépszeműt, miközben a többiek jót nevettek a dicséreten. Egy térdig érő, fehér, csili-vili estéji simult testére, hozzáillő karórával és balerina cipőjével. Na meg kistáskával.

- Neked is szia, Bencu! – Nevetett. – Mindjárt hallhatod a sztorit! – hajolt távolabb tőle, hogy szemébe mondja neki. – És köszönöm! – mutatott végig magán. – Ezt a ruhát még Ritta tolta rám!