Mostohajáték

Történet

Mindenki csendben ült, és nagyokat sóhajtozott. Melinda kisimította fekete, még félig vizes haját arcából, ami azért volt, mert leöntötte magát két nagy pohár vízzel. Henrietta megint vázlatrajzolásnál kötött ki, ezúttal az ebédlőasztalnál ülve, csendben dolgozta fel a történéseket. Haja szemébe lógott, amit mindig jobb füle mögé tűrt el, egyik lába keresztbe volt téve a másikon, bal karját szorosan támasztotta mellkasa alá, mialatt a füzet felé hajolt. Jobb kezével finom mozdulatokkal húzta a vonalakat.

- Nagyon dolgozik valamin – súgta magának Hortenzia. Adrián azóta visszatért a cigarettázásból, kedvese mellett ült a kanapén, pont hallotta, amit mondott. Szótlanul értett egyet. Mindketten pislogás nélkül nézték a félvér lányt.

- Kurva jó lett – ismerte el Noel Rebeka gofriját, amit a konyhapultnak támaszkodva tömött magába. Rebeka hálásan bólogatott, miközben lenyalta a Nutellát a kenőkésről. Megállás nélkül vigyorgott Noelre. – Hú, ez több volt, mint szexi – beszélt teli szájjal letaglózva. Rebeka felnevetett. Gerda elmosolyodott, miután végignézte a jelenetet, éppen mosogatott. Az ő süteménye is majdnem készen volt, nemrég tette be a hűtőbe állni. Bence mellette álldogált, és ami a kezébe lett adva azt eltörölte, elpakolta.
Gvendolin negatív arccal sétált le a földszintre, mögötte Nathannal, Hédával. Hédán mintha megkönnyebbülés látszódott volna, mintha sok teher esett le volna a válláról, annak ellenére, ami történt. Nathan feszült volt, Gvendolin pedig egyenesen csalódott.

- Na mizu, anya, lecseszted a gyerekeket? – Adrián vigyorogva fordult a legidősebb Dollmayer testvérhez. Gerda visszafojtott kuncogással bökte oldalba legjobb barátját. Bence megforgatta szemeit, miközben egy bögrét törölgetett.

- Le – válaszolt tömören, komoran.

- Mi a gondolatod? – Melinda valóban kíváncsi volt.

- Szerinted, mi? – csattant fel Gvendolin újra dühösen.

- Csapó kettő! – kiáltott fel nyújtottan Adrián.

- Egon megöl minket! – próbálta csitítani őket Gerda.

- Gvendolin, Gvendolin! – kapott utána ijedten Rebeka, miután mindent elhajított kezei közül.

- Feladom – sóhajtott Henrietta nyugodtan, közben fel sem nézett a papírról.

- Gvendolin, kérlek, hogy ne! – Héda valóban könyörgött neki, semmi düh nem volt hangjában, tényleg finoman kért. – Elég – ejtette le karjait combjai mellé.

- Gvendolin, miért zavar? – Bence ledobta a törlőt a kezeiből. Viszont ő nem éppen volt nyugodt.

- Még meg is kérdezte! – bődült fel szenvedve Adrián, aki igazából élvezte a műsort.

- Gyere ide – intett maga felé Bencének és Hédának. A két illető odaállt nővérük elé. – Dollmayer – mutatott magára. – Dollmayer – mutatott Bencére. – Dollmayer – mutatott végül Hédára. – Kell még magyaráznom valamit? – kezeit csípőre tette, mialatt felváltva nézett rájuk.

- Ez pontosan olyan, mintha Gvendolinnal csókolóznál – hasonlított Noel. – Vagy én Henriettával – mutatott testvérére. Henrietta újra sóhajtott, vállat vont, majd lazán közölte:

- Van az a pénz. Az a nagyon sok pénz – Gerda homlokon csapta magát, Rebeka elkönyvelte, hogy Henrietta se komplett, Hortenzia felnevetett, Melinda próbálta nem letagadni barátnőjét. – Csak vicceltem – tette hozzá. – Vagy nem – vonta össze szemöldökeit. – Fúj, nem. Nincs az a pénz – húzta száját. Visszahajtotta fejét munkája felé.