Mostohajáték

Kellemetlen pillantások

Brassó, Románia
20:03

- Soha többet – jelentette ki köszönés nélkül Rebeka, ahogy ajtót nyitott neki Héda.

- Megértem – húzta száját, mialatt végignézett nyúzott barátnőjén.

- Hali! – köszönt neki vidáman Melinda, majd adott egy puszit Héda arcára, és beinvitálta saját magát a házba. Rebekának ez volt az első autóútja Erdélybe, s látható volt, mennyire élvezte. Gerda és Melinda hozzászokott a hosszú utazásokhoz az évek alatt, aligha kottyant már meg nekik.

- Szerintem tűrhető volt – vont vállat Gerda apró mosollyal a száján.

- Nem is értem, miért – horkant fel Rebeka ironikusan, neki is azért volt egy fakó, habár fáradt mosoly kiszáradt száján.

- Csá, bébi! – Noel egyből mindent eldobott a kezéből, ahogy leért az emeletről, meghallva párját. Már rohant is hozzá, Hédát finoman arrébb lökte az ajtóból, majd felkapta a cukrászlányt. Rebeka arca máris sokkal frissebb volt egy csók után.

- Engedjétek már be a többit is, fiam! – Debóra kiabált neki a konyhából nevetve.

- Héda, drágám! – Dr. Della vidáman sietett hozzá. Itt egy bökkenő volt, amire mindketten későn jöttek rá.

- Ismered Dellát? – kérdezett rá Noel, amint letette Rebekát karjai közül.

- Igen! – vágta rá egyszerre Héda és Della. Gerda és Oszkár azóta is csak álltak ott az ajtóban szerencsétlenkedve, minden szó nélkül, táskákkal kezeikben. – Igen, mert Héda elkísérte múltkor Hortenziát, amikor vizsgáltam őt itt, Brassóban – bólogatott meggyőzően a doktornő.

- Úgy-úgy! – helyeselt a nappaliból Hortenzia.

- Miért áll kint egy Maserati a ház előtt? – Bence tette fel kíváncsian a kérdést, miután kinézett a konyhaablakon. Ő abban a pillanatban érkezett le a szobájából, hogy segítsen édesanyjának.

- Anyáé! – válaszolt kórusban Rebeka és Oszkár.

Bence értetlen szemekkel nézett fel az idegen férfiú hangra, majd az idegen hölgyre az ajtóban. – Dr. Della? – mutatott rá, hangja határozottan nyikkant egyet.

Hát ez egyre viccesebb.

- Bence? – vonta össze szemöldökeit Della. Héda pontosan úgy írta le jövendőbeli gyermekei apját, ahogy Bence kinézett. Próbálta nem elszólni magát, egészen sikerrel járt.

- Ti is ismeritek egymást? – nézett rájuk felváltva Rebeka.

- Őszintén szólva kezd hidegem lenni, szóval elállnátok az ajtóból? Kérlek! – szólalt fel Gerda nyűgösen. Az őzlány utat tört, Oszkárt pedig a kezénél fogva húzta maga után.

- Csukd már be azt a kurva ajtót, mert hideg van! – ordított Henrietta dideregve, aki a kanapén ült, a televízióban pedig senki se tudta, hogy hogyan, de Keeping up with the Karadashians ment.

- Öltözz fel! – sétált ki a hálószobából Egon. – Ejja he', mi ez az emberszaporulat itten? – nézett körbe meglepetten.

- Kapcsold már ki ezt a szart! – mutatott a TV-re Melinda.

- Amúgy kurva vicces! – vigyorgott Henrietta. – Egészen szánalmas, pont azért.

- Oszkár? – emelte fel mutatóujját Hortenzia, amint végigmérte a Gerda mellett ácsorgó fiút. Az említett fiú őfelé fordult.

- Hali – biccentett szolidan.

- Oh, igen! – kapott észbe Gerda. – Ő itt Oszi – karolt bele örömtelien. Henrietta és Hortenzia összenéztek, mindent megbeszéltek azzal az egy pillantással, majd egyszerre, sőt ugyanabban a stílusban álltak fel, és léptek a férfiú elé. Oszkár nyelt egyet, amire Gerda szája elé tette kezét, nehogy hangosan nevessen.