Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Előzmények

Rengoku Ruka boldogan sétálgat a két szép fiúgyermekével, a 12 éves Kyoujuroval, és az 5 éves Seijuroval. Az asszony az erdő szépségeiről, a termlszetben található kincsekről beszél gyermekeinek, illetve lehetőség adtán meg is mutat pár növényt fiainak. Az égre pillantva Ruka látja, hogy fekete fellegek gyülekeznek. 

- Hamarosan elered az eső.- Mondja mosolyogva gyermekeinek. - Jobb lesz ha hazaindulunk. - A fiúk csak kedvesen visszamosolyogtak anyjukra, és egyetértően biccentettek a fejükkel. Már egy ideje sétáltak a hazavezető úon, mikor nagy robajlással elerend az eső. A kis család megszaporázta lépeiit. Ruka nem szerette volna, ha az időjárás rányomja bélyegét a fiaival együtt töltött időre, így úgy dömntött játékosan kezeli a helyzetet, és így szólt a fiaihoz. - Most átváltozom anyaszörnyeteggé!- Kiáltotta mosolyogva. - Fussatok kisfiúk, mert aki utóljára ér haza azt biztosan elkapom, és halálra fogom csiklandozni!- Mondta, közben játékosan mozgatta az ujjait. A gyerekek persze röhtön beleélték magukat a játékba, és  kacagva szaladtak édesanyjuk elől. Az asszonyt boldogsággal töltötte el gyermekei kacaja, így egy darabig önfeledten rohantak a vizes, sáros úton, nem törődve semmivel. Ám ekkor kyoujuro megállt. és ílyedten nézett egy irányba. Hamarosan Seijuro is csatlakozott hozzá. Édesanyjuk leguggolt melléjük.

-Mi a baj  kicsim? - Kérdezte, mire Kyoujuro  az újjával egy irányba mutatott, és azt mondta édesanyjának. - Anya van ott valami a bokorban. Ruka arra nézett amerre a fiú mutatott, majd a döbbenettől földbe gyökerezett a lába. Kyoujuro egy bokorra mutatott ami alatt egy ap test feküdt, az apró test körül pedig rengeteg vér volt a földön. - Hiszen ez egy gyermek! -Kiáltott, majd odarohant, és a karjába fogta az apró meggyötört testet. A gyermek egy soványka vöröshajú kislány volt.  Ruka hírtelen meg sem tudta állapítani honnan jön belőle a vér, de éreztze, hogy gyenegén még lélegzik. A fiúk odasíettek anyjuk mellé.- Anya ő most meghalt? - kérdezte ilyedten Kyoujuro. - Még életben van.- Válaszolt idegesen Ruka. - Akkor megtarthatjuk? - Kérdezte mosolyogva csillogó szemekkel Seijuro, mire a bátyja gyengén megütötte a feje búbját. - Ez egy ember te lökött, nem egy állat! Ilyet nem szabad mondani!.-Mondta neki mérgesen. Erre a kisebb csak szomorkásan megfogta a feje búbját, és bocsánatot kért. A csetepatét anyjuk szakította meg. - Gyorsan menjünk haza, hátha tudun még neki segíteni!- Nézett rájuk komolyan, majd mind futni kezdtek.

Hazaérve az édesapa mosolyogva  fogadta a családot. - Végre hazaértetek! Nagyon megáztatok? - Kérdezte, miközben ölelésre tárta a karjait. Viszont amint meglátta a haldokló idegen gyermeket felesége kezében az ő arcán is döbbenet ült ki. - Mi történt?- Kérdezte a férfi aggódva. - Az út mellett találtuk a gyermeket. Már akkor lyen állapotban volt.-Válaszolta könnyes szemekkel az asszony.- Azt reméltem tudunk rajta segíteni. Shinjuro san persze megértette a helyzetet, és rögtön a szolgálókért , és a család orvosáért kiáltott. A kislányt rögtön kezelésbe vették, és igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni érte. A család tagjai idegesen várakoztak, hogy vajon mi fog történni a gyermekkel. 

hamarosan minden ember elhagyta a helyiséget ahol a gyermeket kezelték. Egy idős gyógyító asszony lépett oda a családhoz. - Nagyuram, asszonyom, beszélnünk kell.- Mondta a gyógyító, majd a két fiúgyermekre pillantott.- Jobb lenne hármasban.-Tette hozzá halkabban. Kyoujurot, és seijurot megkérte az édesapjuk, hogy menjenek a szobájukba, amíg ők az asszonnyal beszélnek. A fiúk persze elindúltak, de amint a szüleik a gyógyítóval együtt belépzek a szobába, Kyoujuro megragadta Seijuro karját, és maga után rántotta, hogy hallgatózzanak. Kyoujuro erósen befogta öccse száját, hogy az nehogy meg tudjon mukkani, a kisebb peig beletörödve a sorsába hallgatozott a testérével. 

Bent a szoában a gyógyító asszony beszélni kezdtett.- Nos az a helyzet-Kezte el az asszony.- Hogy nem biztzos, hogy ez a kislány életben marad. Több helyen megszúrta őt valaki egy késsel, és sok vért vesztett. mindent megtettünk, de csak imádkozhatunk, hogy túlélje az élyszakát. - Ekkor oakint a fiúk teljesen meghőköltek, csakúgy mint szüleik. - Hiszen ez borzalom! - kiáltott fel Ruka asszony.

-Mégis ki tenne ilyet egy gyermekkel?- Kérdezte hitetlenkedve Shinjuro-san . 

-És ez még nem minden Rengoku san.-Folytatta bánatosan az öregasszony. - Mindenhol megnéztük a gyermeket.- Ekkor már akadoztak a szavai.- Ezt a gyermeket...nagyon ocsmány, és barbár módon...-Az asszony itt nagyot nyelt.- Férfiak arra használták, hogy kielégítség rajta a vágyaikat. A gyermek női részei is sérülést szenvedtek ettől.

Ruka és Shinjuro-san elborzadva hallgatták amit az asszony mondott. -Az istenek verjék meg aki ezt tette!-Kiáltott dühösen Rengoku san. - Hiszen ez egy gyermek, nem lehet több 10 évesnél...hitetlenkedett tovább.

Kyoujuro, közben fogta az öccsét, és még mielőtt a felnőttek megtalálhatták volna őket, a szobájukba rohantak. Kyoujuro még élyszaka is azon gondolkodott amit halottak. Nem értette mit jelentett az, hogy ezt a lányt a férfiak úgy használták, de abban biztzos volt, hogy sok fájdalmat kellett átélnie. Úgy döntött ő is imádkozik majd, hogy ez a lány aki nála csak 2 évvel fiatalabb, meggyógyuljon, és ő akkor összebarátkozik majd vele. 

- Hisz anya azt mondta, az erőseknek segítenie kell a gyengéket. -Ezzel a gondolattal aludt el aznap este Rengoku Kyoujuro

Itt a vége az első résznek:) Bár nem sokat haladtam előre, szeretnék mindent tartalmasan, részkletesen leírni a történet során. Ha érdekel titeket a folytatás kérlek kövessetek, és írjátok meg, hogyan tetszett, mit gondoltok, ez nagyon fontos lenne számomra. Köszönöm ha elolvastad.