Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Ryzu

Ruka asszony egész éjjel a lány mellett virrasztott. Mélyen megrázták a történtek... Szerette volna ha ez a kislány felépül, és amennyire lehet teljes életet élhetne itt velük. A férjével már megbeszélte, hogy amennyiben a gyermek életben marad, a szörnyű körülményekre való tekintettel, a szárnyuk alá veszik. Viszont Rengoku san kihangsúlyozta, hogy hivatalosan nem lehet a család tagja. Ruka már ennek is örült, illetve meg is értette  férje döntését. Ki tudja honnan való a gyermek.. nem bizztos, hogy szeretné a későbbiekben továbbvinni a Rengoku ház lángját. A férje csak jót akart ezzel. Meghagyta ennek a lánynak a szabad akaratát.

A gyermek még napokig nem ébredt fel. A családtagok, és a gyógyítok szorgosan látogatták, nem adták fel a reményt. Egy délután meg is történt a várva várt dolog. Épp Ruka asszony ült a gyermek mellett a fiaival, amikor is a lány elkezdett mocorogni. Mindenki nagyon megörült, és a gyógyítóért küldtek. A lány kinyitotta halvány zöld szemeit, végig laposakat pislogott. Miután konstallálta, hogy emberek vannak körülötte, hírtelen heves zokogásban tört ki, és reszketni kezdett a félelemtől. Ruka próbálta, őt nyugtatni, átölelte, és kedvesen, halkan beszélt hozzá. A kislány egy negyed órás zokogás után tudott csak megnyugodni. Ezután vizet adtak neki, és könnyü ételekkel kínálták, amit óvatosan fogadott el. 

- Én Ruka vagyok. -Mutatkozott be az asszony. -Ők itt a fiaim. -Én Seijuro vagyok!- Mosolygott rá vidáman az ifjabb Rengoku gyermek. A kilány ezután a másik fiúra fordította a tekintetét. - Szia!-Köszönt vidáman Kyoujuro.- Én Kyoujuro vagyok.- Mosolygott rá. A lány viszont nem szólalt meg, csak érdeklődve nézte a többieket. 

Hetek teltek el úgy, hogy a kislány nem szólalt meg. Elfogadta az ételt, italt, de nem  viselte jól, ha valaki hozzáért, vagy segíteni akart neki a fűrdésben. Az idős gyógyító asszony gyakran látogatta meg, hogy megvizsgálja, illetve azért is mert nagyon sajnálta a gyermeket. Egy idő után elkezdte közel engedni magához Ruka asszonyt, és a gyógyítónak is megengedte, hogy kezelje. A két fiú folyamatosan próbált összebarátkozni vele, viszont nagyon nehéz dolguk volt. 

Édesanyjuk arra kérte őket, legyenek türelnmesek, hisz ezt a lányt sokat bántották, és biztosan fél az emberektől. A fiúk ezt megértették, és mindent megtettek ami tőlük telt, főleg Kyoujiro. Minden nap vitt valamit a lánynak, édességet, virágot, falevelet, bármit, ami számára kincs volt. Bár a lány nem szólt hozzá, ő mégis minden nap elmeséléte milyen napja volt, hogyan edzett az apjával, mit játszott az öccsével, mit evett, mit ivott. Ahogy teltek a hetek, a fiú azt vette észre, hogy a kislány egyre figyelmesebben hallgatja őt, néha megmoccannak az ajkai, mintha szeretne válaszolni csak nem mer. Már mindenki nagyon várta, hogy a lány megszólaljon, és biztosan voltak benne, hogy Kyoujuro lesz az aki megtöri a jeget. Az idősebb fia történeteit az ajtó mögül édesanyja is szerette hallgatni. Egy este a fia nagy átéléssel mesélt a vörös hajú kislánynak. Amikor egy vicces részhez ért, Ruka némán kuncogni kezdett, figyelve arra, nehogy a gyerekek meghalják. Ekkor azonban egy édes hang ütötte meg a fülét. Kacaj. Egy gyermek kacag... még nem hallotta ezt a hangot. Hirtelen benézett a gyerekeklhez a szobába, és azt látta, hogy a kislány elkezdett hangosan kacagni, kezét a szája elé tartva. A fia pedig ezen annyira meghatodott, hogy a saját nevetése, hisztérikus sírásba ment át, és semmivel sem törődve magához ölelte a lányt. Az persze meglpődött, és kissé megilyedt, de nem, volt szíve ellökni a fiút. Ruka könnyes szemmel nézte, ahogy a lány keze lassan Kyoujuro hátára vándorol, és ügyetlenül átkarolja. Ekkor már  Seijuro is mellette állt. Csendben maradt, és megfogta az anyja kezét. Némán nézték őket. Kyoujuro még mindíg zokogott, és szinte ordítva beszélt a lányhoz, akit egye erősebben szorított, és enyhén ráncigált. - Azthittem sosm szólalsz meg!!- Zokogta.- Olyan boldog vagyok!!! Boldog vagyok!!!-Erre a lány könnyei is elerendtek. Nem szerette, ha valaki hozzáér, de Kyoujuro éríntése nem volt visszataszító.  Ha más ért hozzá, úgy érezt hideg lesz, és fázik. Most viszont nem. Kyoujuro teste meleg, ez a test tiszteletben tartja az övét.Nem akarja semmire használni, nem akarja őt bántani, vagy megalázni. Csak egyszerűen melegséggel tölti el. Kyoujuro kicsit eltolta magától a lányt,  és igyekezett a ruhája ujjával megtörölni az arcát. Ránézett a lányra, és látta, hogy az ő arca is könnyes, ezért bár ügyetlenül de őt is megtörölte. Ezután rá mosolygott, és a kezét nyújtotta felé.

-Kyoujuro vagyok! Rengoku Kyoujuro. 

- A-az én n-nevem..Ryzu.-Azzal megfogta a fiú kezét, és egy hosszú pillanatra egymás szemébe néztek. Ezután Kyoujuro elkezdte rázni Ryzu kezét, és önfeledt nevetésbe kezdett. Amin mindenki csak  mosolygott.

Itt véget ért a 2. rész remélem tetszett nektek .) hamarosan jön a folytatás.