Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

A vihar kezdete

Muzan összehívott néhány erősebb démont egy megbeszélésre. Az eseményre, egy nagy többszintes épületben került sor. Már mindenki jóltudta ,hogy az épületbe lépés után, a lantos démon nő úgy is odateleportálja őket ahol Muzan sama lesz. Miután mindenki megérkezett, néhány percig még kínos csöndben a lantos nő  borzalmas hangszerjátékát hallgaták. Pár perccel később feltünt Muzan is. A démonok mélyen meghajoltak előtte.

-Örülök, hogy mind itt vagytok!-Üdvözölte őket ridegen. Muzan beszéd közben végig fel alá járkált, a szeme sarkából pedig a démonokat figyelte. 

-Nem akarom sokáig itt pazarolni az időmet, csupán néhány információt szeretnék veletek közölni. Feladatom lesz a számotokra. Vegyétek nagy megtiszteltetésnek ezt, hisz végülis fontos feladat, bár annyira nem nehéz, hogy a holdakat kelljen erre utasítanom.-Minden démon íváncsi volt már, mi lehet ez a nemes feladat, amivel Muzan sama meg akarja bízni őket.

-Tudjátok vannak olyan családok, akik okoznak némi gondot az én teremtményeimnek. Azok a családok akik generációk óta írtják a fajtánkat. Úgy vélem, jobb lenne őket eltávolítani a képből. Vagytok itt nagyon sokan... Úgy osztjátok fel magatok között ahogy akarjátok, de parancsolom, hogy a megnevezett családokat mindenestül irtsátok ki úgy, hogy írmagjuk se maradjon. Néhányukat nehéz lesz megtalálni, hisz vannak köztük akik eszesek, és rejtőzködni próbálnak előlünk. A feladathoz tartozik az is, hogy megtaláljátok őket. De aztán mindekit, az utolső vénemberig, vagy csecsemőíg öljetek meg!

Ezután Muzan elkezdte felsorolni a családokat, akiket a démonoknak fel kell kutatni, és ki kell írtani. 

-...aztán még a Kamado család, Tomioka család, Tokito család, Shinazugawa család. Azt hiszem ennyi. Remélem nem hagytam ki senkit sem.-Muzan tekintete ekkor egy égő fákján állapodott meg. A láng rögtön eszébe juttatta..-Él még vajon az átkozott Rengoku Shinjuro? Sok holdamat ölte meg az a nyomorult, róla semmit sem tudunk... szinte kíváncsi vagyok mi lett vele... Jó legyen! Valaki derítse ki él-e még a Rengoku kölyök, és jelentse nekem, hogy mi a helyzet....

Rengoku rezidencia

-Áh értem, szóval ez történt.-Bólogatott Ryzu Rengoku sannak, aki épp azt mesélte ,hogy  a szolgálók hogyan borították fel a szakés hordókat. 

-Mire újra lesz iható szaké, az hosszú időbe telik. -Ezt Rengoku san úgy mondta mintha valami borzasztó nagy veszteséget szenvedett volna.

-Akkor nem fogsz addig inni? 

-Dehogynem!-Válaszolt a férfi felháborodva. Nincs olyan messze innen a város. Majd néha elmegyek és vásárolok.-Mosolyodott el. Ryzu persze nem szerette volna, hogy igyon bármennyire is felvidította ez a férfit. Az a tudat viszont megnyugtatta, hogy valószínüleg így kevesebbet tud majd inni. 

Később Ryzu visszatért a szobájába, Rengoku san pedig elment alkoholt venni. Ryzu papírokat, és íróeszközöket szedett elő. Edzéstervet készített magának és Senjorunak, hisz Kyojuro mostmár "dolgozik". Nem tud majd mindíg ezzel foglalkozni. 

A következő napokban Ryzu és Senjuro a lány által előírt tervek szerint gyakorlatoztak. Ryzu még mindig az akadálypályán gyakorolt, és addig amíg a lángok kialvása nélkül el nem tudja végezni a gyakorlatokat nem is térhet át más tevékenységhez. A kicsi Senjuro egyenlőre csak a kardlengetést, és az alap légzéseket igyekezett gyakorolni. Ryzu sokszor a saját feladatait elhanyagolva segített neki. Senjoru korához képest kitűnően forgatta a kardot, viszont a légzéstechnikákat valamiért nem tudta használni. Ryzu mindig azzal bíztatta, hogy ő még nagyon fiatal, és még van ideje arra, hogy előjöjjenek a képességei. Senjurot ez egy ideig megnyugtatta, azonban ahogy telt az idő kezdett nagyon elszomorodni ettől. Mindíg arra gondolt, hogy a bátyja ilyen idősen már biztosan tudta használni a légzését.