Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Amitől mindenki félt

-Elnézést kérünk uram! -Hajoltak meg tisztelettudóan a fiúk az ital árus előtt . Végre sikerült minden szakés korsót és üveget elvenni Shinjuro santól, majd épségben visszaszolgáltatni azokat. Kyojuro váltott még pár szót a férfival, közben Tengen igyekezett visszafogni a felháborodottan morgó, és kapálózó Rengoku sant. 

-Az édesapja nagyon szereti a szakét ugye? - Kérdezte huncut mosollyal az ajkán a férfi.

-Hát ami azt illeti volt idő, hogy talán többet ivott mint evett.- Válaszolta Kyojuro.

A férfi akkor kicsit megsajnálta őket. Ő maga úgy vélte a fiatal kedves fiú apja valahogyan megzavarodhatott azért viselkedik ilyen furcsán. Ezután az információ után arra gondolt talán elitta az összes eszét, ez a szegény fiú és a nagydarab barátja próbálnak valahogyan gondoskodni róla. 

-Tudja mit fiatal ember. - Mondta a férfi Kyojuronak, közben a háta mögé nyúlt, és elővett egy közepes kerekded üveget. -Kérem fogadják ezt el. - Nyomta a kezébe. Kyojuro elgondolkodott. Talán így az apja kicsit lenyugszik. Ezt persze nem ingyen gondolta, így rögtön a pénzes erszényéért nyúlt, hogy kifizethesse az italt.

-Nem szükséges kifizetni, ajándék. Tolta vissza a fiú kezét az árus. Kyojuro arcán széles vigyor terült, majd kedvesen megköszönte a gesztust. 

-Ez esetben örömmel elfogadjuk. -Mondta, majd a szemével kinézett egy jókora kerekded teli üveget, amiben valószínűleg drága jó minőségű szaké lehetett. -Viszont akkor azt megvenném.- Mutatott rá. 

-Ko-komolyan? - Kérdezte hitetlenkedve az árus.

-Komolyan.-Erősítette meg. Az ital árus végül boldogan adta a fiú kezébe a hatalmas korsó italt, majd még nagyobb örömmel számolgatta a pénzt amit a fiú adott neki cserébe. 

-Minek vetted meg ezt a drága szakét? -Kérdezte tőle Tengen miután kicsit arrébb mentek a bódétól. 

-Szerettem volna meghálálni ennek a kedves embernek a gesztusát.Ez az ital ráadásul elegendő lenne ahhoz, hogy megvendégeljem belőle a Lángoló Véres marhahúsos, Kígyós Bárányfelhő Amida Butsut.

-Végül is ebben van valami. - Mondta Tengen, 

A fiúk azonban továbbra sem tudtak békésen haladni, ugyanis Shinjuro san mindent megtett, hogy megkaphassa a nagy kerek szakéval teli edényt. 

-Minek ez neked? -Kérdezte tőle mérgesen Tengen. -Nem is tudod kinyitni a szádat!

Kyojuro hirtelen megtorpant, majd a barátja is követte a példáját. Mindketten egymásra néztek, és tudták jól, mindkettejüknek ugyanaz a gondolat fészkelte be magát a fejébe. 

Mi van ha akkor kinyitja a száját?

Mióta átváltozott nem volt ilyenre példa ők pedig nagyon szerették volna látni. A figyelmük rögtön elterelődött a küldetésről, megragadták Shinjuro sant, majd egy sötét félreeső helyre rángatták. 

-Figyelj apa.- Kérte tőle Kyojuro. - Ha megígéred, hogy jó démon leszek, én odaadom neked ezt. Az apja hevesen bólogatni kezdett, miközben hatalmas csillogó szemeivel az italra meredt. -Az, hogy jó leszel, azt jelenti, hogy nem iszod meg egyszerre az egészet értetted? - Kérdezte kedvesen a fiú, mire az apja még mindig csak bólogatott. 

-Szerintem ügyes lesz. - Mondta Tengen, majd arra biztatta legjobb barátját, hogy most már adja oda neki.

Kyojuro végül megtette. Shinjuro san szemei még jobban ragyogni kezdtek mikor a korsó a kezei közt landolt. Szorosan magához ölelte majd boldogan ugrándozni kezdett új szerzeményével.