Lángba borítottad a szívemet! (Demon Slayer)

Az Asszonylopó

-Giyuu! Giyuu!-Rohant felé vidáman integetve Ryzu.A fiú a kapujukban állva várta őt hanyagul az oldalfához dölve. Ryzu már messziről látta, ahogy a fiú kék íriszei szomorúan, és hidegen csillognak. Ahogy azt sejtette Giyuu szemeiből kiveszett a vidámság. Giyuu valóban sokszor úgy érezte mostanában, hogy szó szerint a létezés is fáj számára. Az egyedüli ami elvonta a lelki fájdalmairól a figyelmet az a kemény edzés, és a vöröshajú lánytól kapott kedves levelek voltak. Halványan most is elmosolyodott amikor Ryzu végül odaért hozzá, és átölelte őt. Biztos volt benne, hogy mást kérdés nélkül ellökött volna magától, de Ryzut nem. Ő mindent tud róla, és minden gondjában osztozik vele. Ők legjobb barátok. Ez az egy dolog van ami megmaradt neki, és Giyuu ezt soha semmiért nem lesz hajlandó feláldozni.

-Nem kellett volna egyedül idáig jönnöd.-Mondta neki Ryzu miután eleresztette.

-Nem gond.

-Te nem vagy izgatott?

-De.(Nem látszott)

-Elköszönök, a többiektől, és indulhatunk.

-Rendben van.

-Gyere te is!-Ragadta meg a fiú karját ellentmondást nem tűrően, majd elkezdett rohanni vissza a házba. Így Giyuunek nem volt mit tennie, Ryzuval kellett tartania.

A fiú félénken vezette körbe a tekintetét a házon. Még odabent is úgy fürkészett mindent mintha bármelyik pillanatban támadás érhetné.

-Tomioka kun!-Lépett ki jókedvűen a szobájából Kyojuro.

-Jó reggelt Kyojuro dono!

-Indultok? -Állt meg előttük mosolyogva.

-Igen.-Bólintott Ryzu. -Csak gondoltam szólok, hogy elmegyek itthonról.

-Úgyan már.-Kezdte el Kyojuro a fejét símogatni.-Nem kell mindent bejelentened.

-Elköszönök a többiektől.

-Jó, jó.

Miután Ryzu elszaladt, Kyojuro Giyuu felé fordult.

-Milyen izgatott ugye? Te nem vagy az?

-De igen, az vagyok.

-Értem, szóval rajtad így jön ki az izgalom. Én meg azthittem, kedvetlen vagy ma. Örülök, hogy minden rendben veled Tomioka kun!

Giyuunek a lélegzete is elállt Kyojuro gyorsan ledarált beszédétől. Egyrészt földöntúlian kedvesnek találta, másrészt nem volt ehhez hozzászokva, hogy valaki ennyit beszél, harmadrészt pedig nem gondolta, hogy a lángpillért érdekli az, hogy ő lelkileg hogyan is érzi magát.

-Jól vagyok...-Motyogta neki halkan Giyuu.

-Biztos? -Fogta a két tenyere közé az arcát Kyojuro. -Nem vagy túl szomorú ugye?

-Nem...

-Akkor jó! Vigyázzatok az úton magatokra. Tudom nem hosszú az út , hisz csak a főhadiszállásra mentek, de kérlek Tomioka kun, vigyázz nagyon magadra és Ryzura.

-Mindent megteszek.-Válaszolta zavartan Giyuu.

-Tudod, Ryzu nagyon fontos nekem.

-Igen tudom.

-De komolyan! Fontosabb mint az életem, így kérlek vigyázz rá.

-Mindent megteszek...

-Képzeld el, hogy vannak olyan férfiak akik elveszik a más férfiak asszonyai.

-Komolyan mondja Kyojuro dono?-Lepödött meg a fekete hajú

-Igen, egy megbízható embertől tudom.